Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. ü jellegűek ugyan, de majdnem elválaszthatatlanok az egészségügyi organizációtól. A járások keretén belül tehát ezeket a karitatív intézményeket megfelelően kapcsolatba kell hozni az egészségvédő intézményékkel. Harmadikként említettem a szülészetre vonatkozó törvényjavaslatot. Ide tartozik a bábakérdés is. Ez nagyon fontos kérdés, (Úgy van! a baloldalon.) amelynek megoldása égetően szükséges és ez bizonyos vonatkozásban kapcsolódik az egyke kérdéséhez is. Itt van a gyógyszerészügy. Méltóztatnak tudni, hogy a gyógyszerészügy törvényes bázisa az 1876. évi XIV. tcikk, de ez nem tartalmazza a gyógyszerészügy minden vonatkozását. Rendeletek is vannak, de nincs egy egységes összefoglalás. A gyógyszerészügy különféle okokból rendezendő: egyrészt az ellenőrzés kérdése, az adományozás kérdése, valamint a gyógyszertárak helyi kérdései miatt; különösen azért, hogy hová és miként adományozható patika jog. Ezeket fogja felölelni ez a javaslat. Említettem a fertőző betegségek elleni küzdelmet és a járványok elleni küzdelmet is. Ide kell soroznom népbetegségeink egyik légsúlyosabbikát is a nemi betegségeket. Bármilyen súlyos és nehéz^ a tuberkulózis kérdése, azért hála Istennek, kétségtelenül megállapítható, hogy még a mai rossz gazdasági viszonyok között is, — talán az emberiség átvészelése is hozzájárul ehhez — a tuberkulózis súlyos volta bizonyos csökkenést mutat. Említettem az iskolaegészségügyet is. Vannak példáim, ahol ezt a kérdést jól oldották meg, így Budapest székesfővárosban. (Ügy van! a baloldalon.) Nem lehet azonban ugyanezt elmondani a vidéki városok egy részéről és semmiesetre sem lehet elmondani a falvakról. Ezt a kérdést ÍTÜ a kultuszminiszter úrral egyetértve igyekszünk megoldani és törvény keretében rendezni. Itt van azután az országos mentésügy, amelynek ma szintén két ága van: a fővárosi és a vidéki mentőegyesületek. Itt is bizonyos rendezésre és kiegészítésre szükség van. Végül pedig említettem az egyke kérdését, amely természetesen érinti a népegészségügy területét és amellyel, kapcsolatban a t. túloldalról elhangzott felszólalások egyikére is váaszolni kívánok. Én az egyike kérdéséről Pécsett néhány mondatban beszéltem és ott azt mondtam, hogy az egyke erjkölcsi kérdés; leküzdésére az egyháznak, az államhatalomnak, a társadalomnak, mindenkinek össze kell fognia. (Ügy van! Ügy van! — Mózes Sándor: Gazdasági kérdés is!) Kétségtelen, hogy a népszaporodás kérdésébe belejátszik a nehéz gazdasági helyzet is. (Peyer Károly: Ügy van! Elsősorban!) De, t. Ház, én Pécsett, Baranyamegyében, Tolnamegyében beszéltem. Ott nem a nehéz gazdasági helyzet az oka az egykének, hanem az egyke százéves múlt alapján alakult ki. Rugói tisztán és majdnem kizárólag erkölcsieik, merthiszen éppen olyan területre szorítkoznak, amely anyagilag és gazdasági szempontból még a mai viszonyok között is aránylag sokkal jobban áll, mint az országnak nagyon sok-más területe, ahol bár a viszonyok rosszak, a gyermekáldás mégis megvan és pedig azért, mert nincs meg az az erkölcsi fertő, amely ott ; Baranya bizonyos vidékein megvan. (Ügy van! Ügy van!) Ezért mondottam tehát, hogy ezeken a területeken az államhatalomnak közbe kell lépnie még akkor is, ha magánérdekeket súlyosan sért,

v magyar érdekből és a köz érdekéből, valamint èse 1936 március 12-én, csütörtökön. 211 azért, hogy ennek a kérdésnek fertőző rákfenéjét valamilyen módon elnyomja. XMózes Sándor: Külön adót kell kivetni rá! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezek után a felszólalások alapján azokat az elvi kifogásokat említsem most meg, amelyek a javaslattal szemben elhangzottak. Általában a t. túloldalról hangzott el az a félelem és az az aggodalom, hogy ez a javaslat egy lépés az államosítás és a totalitás felé, amire egyébként szükség; nincs. Az után az egészen kiváló előadói beszéd és ismertetés után, amelyet a t. előadó úr mondott és amelyben a maga részéről megjegyezte, hogy az; embereknek most kívánjuk megadni azt, amit az állategészségügy terén az állatok már régen megkaptak — ehhez tulajdonképpen hozzáteninvalóm jnincsen, mert tényleg ez a példa mutatja a legjobban ennek a javaslatnak abszolút szükségességét és jogosságát. Mégis hozzá kell tennem valamit: 1868-ban három, egészen kiváló orvosprofesszor vetette fel először azt a gondolatot, hogy az egészségügy állami feladat. Csak megemlítem ezek közül illusztris professzorunknak, báró Korányinak édesapját, aki ezzel a véleménynyel a nyilvánosság elé lépett. Végül megemlíthetem azt is, hogy Tisza István gróf miniszterelnöksége alatt Sándor János belügyminiszter úr egy egészen hasonló törvénytervezetet dolgozott ki az egészségügy államosítására, de a közbejött történelmi események ennek végrehajtását lehetetlenné tették. Ne méltóztassék tehát azt gondolni, hogy ennél a törvényjavaslatnál más cél lebegett volna szemünk 'előtt, mint az egészségügyi cél. Mi a helyzet, mit jelent tulajdonképpen az államosítás! Belügyminiszter!! kinevezésekét jelent. Mi volt eddig a helyzet? Minden egészségügyi kérdésért a belügyminiszter viselte a felelősséget, de senkinek ezen. a téren, a személyi kinevezések terén, olyan kevés joga nem volt, mint a belügyminiszternek. Eltekintve ettől, méltóztassék teljesen objektíve megállapítani,, hogy minden emberi intézménynek vannak hibái. De vájjon a protekciónak ^ hol van tágabb talaja: a községi választásnál,, vagy pedig akkor, amikor a feinevezés a belügyíminiszter részéről történik meg? A belügyminiszter politikai felelőssége a parlament előtt mindig megvan és a belügyminiszternek van erkölcsi felelőssége is. (Mózes Sándor: Nagyon gyenge az a politikai felelősség!) s van a belügyminiszternek a kinevezés terén smkszempontból működő közegészségügyi orvosi tanácsa is. (Horváth Zoltán: Még nem láttunk felelősségre vont minisztert!) Mindezek, méltóztassék nekem elhinni, a szakszempontból való kinevezést sokkal jobban garantálják, mint azok az eddigi metódusok:, ahol bizony néha a népegészségügy legutolsó sorban jött számításba és egészen más kérdések voltak azok, amelyek alapján pl. egy községi orvost megválasztottak,, vagy meg nem választottak, el is tekintve attól, hogy az orvosi rend méltóságának, presztízsének és önérzetének kérdése az, hogy az orvos nem mehet választási ikortesútra. Éppen legjobb orvosok azok, akik ettől tartózkodnak, nem hajlandók magúikat odaadni arra,, hogy disznótoros ebédek, vacsorák és kézcsokolások keretében és következtében nyerjék el megvá' lasztásukat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) f Nem kívánok belemenni anniak a kérdés-