Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. ben, mintha a szövetkezetek elvennék a kereskedelem kenyerét, — mert az iparra később térek rá — pár adatot szeretnék felsorolni. A magyar szövetkezetek Magyarország baromfi-forgalmában, tehát abban az egész volumenben, amely a kereskedelem kezén forog — tehát akár az exportban, akár a belföldi forgalomban — %%-kal részesednek. Ez teszi tönkre a kereskedelmet az ő állítása szerint. (Fábián Béla: Mennyi piacot szereztek?) A tojásban a szövetkezetek 1'25%-kal részesednek; ez sem tekinthető talán olyan részesedésnek, amely a kereskedelmet tönkreteszi. Burgonyában 13%-kai, hagymában 12%-kal, a szarvasmarhái orgalomb

an 0'5%-kal részesednek. (Egy hang a középen: Es a többif) A többi a kereskedőké. (Egy hang jobbfelől: Az állam szerzi a piacokat! — Fábián Béla: Es az állam,, aki a piacot szerezte!) A sertésnél 8%, a zsírnál 3'6% az arány. Méltóztatik tehát látni, mennyire túlzottak azok az adatok, amelyeket Fábián igen t. képviselő úr idehozott. (Fábián Béla: Nem is hoztam adatokat! Melyik a.z a túlzott? Amelyiket nem mondtam el? Erről nem is (beszéltem, — Zaj.) Hogy az ipart veszélyezteti a szövetkezeti mozgalom, ez novum előttünk, de azfc hiszem, megvilágítást nyer Fábián igen t. képviselő úrnak az a kijelentése, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy u szövetkezetek az ipart tönkreteszik, ha azt mondom, hogy az interpelláló képviselő úr ezt arra az egy incidensre alapítja, amelyet az újságok teljesen tévesen pertraktáltak s ahol arról lett volna szó, hogy a Hangya az exportra kerülő hasított isertések vágását saját rezsijében akarta elvégeztetni és el akarta volna ezt a, keresetet a kisipartól venni. A tényállás az, hogy itt félreértésről volt szó. A Hangya vezérigazgatója kijelentette, hpgy ő sohasem gondolt arra, hogy az iparostól elvegye ezt a, vágást, ellenben a köztisztviselők fogyasztási szövetkezetével folytatja a vágást, mint ahogy eddig is tette. (Fábián Béla: Erről beszélek!) Ezzel csak egy meglévő állapotot konszolidál és vezet tovább. Itt tehát semmiféle sérelem nem érte a kisipart. Amikor az az incidens történt, rögtön elhívattam az érdekelteket és — ezt talán nem olvasta az igen t. képvieslő úr (Fábián Béla: En jó olvasó vagyok! Mindent elolvasok!) — még aznap nyilatkozat jelent meg, amely szerint mindkét érdekelt fél teljes megelégedésére elintézés nyert a kérdés. Ezt hat hét múlva mint a kisipar tönkretételére irányuló kísérletet felhozni: szintén erőteljes túlzásnak minősíthetem. Ami a szövetkezeteknek a kereskedelemmel való egyéb konkurreneiáját illeti, azt hiszem, az általam felolvasott arányszámok élesen megvilágították azt, hogy a magyar kereskedelemnek ebben az esetben semmi komoly félelmet nem kell táplálnia a szövetkezetekkel szemben. Figyelmeztetni akarom ellenben Fábián Béla képviselő urat, hogy én megígértem és tartom is magamat ahhoz, hogy a szövetkezeteket igenis fejleszteni akarom. (Fábián Béla: Kinek a pénzén?) Hiszen látjuk, hogy Franciaország, Dánia, Anglia, Németország és egy sereg más nyugateurópai ország prosperitását • á szövetkezetek biztosítják, (Rupert Rezső: Azokat maguk a gazdák csinálják!) s a kereskedelem, a kisipar ott mégsem panaszkodhat amiatt, hogy a szövetkezetek elveszik a kenyerét. Mindkettő megtalálhatja egymás mellett ülése 1936 február 26-ÓM, szerdán. 15 azt az utat, amelyen előreviszi egy-egy nemzet gazdasági életét. (Rupert Rezső: Végzetes út ez, amelyen haladni méltóztatik!) Még egy konkrét kérdésre szeretnék rátérni. Szóvátétetett az, hogy a termelőnek kifizetett ár a sertésért 65 fillér, ellenben az ér tékesítési ár ab határ 130—140 fillér. Azt kérdezték tőlem, hova kerül a differencia, őszintén megfelelek. A differencia annak a kisiparnak a zsebébe kerül, amelynek érdekében Fábián Béla képviselő úr felszólalt. Ezt a felszólalását nem fogja megköszönni a kisipar, annál kevésbbé, (Zaj a baloldalon.) mert amikor ezelőtt hat héttel ezt konstatáltam, azonnal megindítottam a vizsgálatot, elrendeltem ennek az árnak az elemzését és ígérem, hogy a termelő érdekében mindent leveszek, (Helyeslés à jobboldalon és a középen.) ami a kisipar számára mint indokolatlan haszon mutatkozik. Nem arra való helyeken dolgozzuk fel a sertést? Ez olyan dolog, hogy ezzel kapcsolatban újból vissza kell adnom az ellenzéknek a labdát. Az első interpelláló képviselő úr is kifogásolta ezt a dolgot, de interpellációjában ugyanakkor követelte, hogy minél több vidéki helynek adjunk kiviteli kontingenst. Az ellenmondás ebben a két követelésben olyan evidens, hogy erre nem is akarok rátérni. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Fábián Béla képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Fábián Béla: T. Képviselőház! Örülök, hogy a miniszter úr beszédében vannak olyan részek, amelyekben a miniszter úr a tényeket velem egyezően állapította meg. (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nem sok!) így megállapította a t. miniszter- úr azt, hogy a szövetkezetek a 65 fillérért vásárolt sertést 135 fillérért adják el ab határ. A miniszter úr ezt a dupla árat azzal védi, hogy a különbözet, a 70 fillér, visszakerül a kisiparoshoz, a gazdához. (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nem visszakerül! Az övék!) Az övék? Az utóbbi icjőben úgyis divatba jöttek a lapokban a közönséghez intézett kérdések. A holnapi lapokban közzéteszek egy felhívást: jelentkezzék az a kisiparos, aki ebből a különbözetből már kapott. (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Óvakodni fog jelentkezni!) Óvakodni fog, mert nincs ilyen, t. miniszter úr, csak a miniszter úr képzelőtehetsége találta meg ezt a kisiparost. (Winchkle]r István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: En nem képzelődöm, uram!) T. miniszter úr, épp így van ez a falusi szövetkezeti tagokkal is. A miniszter úr azt mondja, hogy ez az összeg, aimely a szövetkezeteknél mint nyereség mutatkozik, — amely szintéin a holdban van — visszakerül a falusi szövetkezeti tagokhoz. Bátor leszek pályázatot hirdetni iazokra a falusi szövetkezeti tagokra is, akik ebben az országban már kaptak a szövetkezeti nyereségekből. Ellenben szívesen szolgálhatok példákkal a t. miniszter úrnak arra vonatkozólag, hogy hány olyan magyar kisgazda van és hány községben vannak igen jelentékeny számmal kisgazdák, iakik azon mentek tönkre, hogy a szövetkezetben igazgatósági tagságokat vállaltak (Zaj a baloldalon.) és a szövetkezet veszteségeiért a központ ezeket a kisgazdákat tette felelősekké és ár vérezte tte el. (Ügy van! a baloldalon. — Zaj.) Tehát nem-