Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-97

14 Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1936 február 26-án, szerdán. gyár falu népének szövetkezetekre, mint ma, a. gazdasági krízis és a kötött gazdálkodás nehéz éveiben. (Rupert Rezső: Sehol sem kell a szövetkezet! Csak a vezérigazgatóknak kell a szövetkezet!) Ha nem volnának szövetkezetek, én volnék az első, aki sürgetném és támogatnám a szövetkezetek létesítését. (Helyeslés a jobboldalon. — Rupert Rezső: A deficitjüket mindig megszavazzuk!) Messzemenő ambícióim vannak ezen a téren. Az az ambícióm, hogy a szövetkezeteket az oda nem való elemek kiküszöbölésével, a szövetkezeti szervezetek regenerálásával gazdaságilag erőteljes faktorokká emeljem és a magyar falu prosperitásának emeltyűivé tegyem. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja; el.) Azt mondottam, hogy ha nem volnának szövetkezetek, akkor most meg kellene alkotni őket. Miért? A gazdasági válság miatt. Miben nyilvánul ez a gazdasági válság a mindennapi életben? Megnyilvánul az alacsony árakban, mégpedig elsősorban az alacsony mezőgazdasági árakban, az olyan árakban, amelyek a termelési költségeket sem fedezik. (Rupert Rezső: Ez a Futura kezében van!) Egyszerűen kifejezve, ez a gazdasági válság Magyarországon. (Vázsonyi Jáuos: Az alacsony árak mellett a fogyasztás csökken!) A Gömböskormány régóta igyekezett ezen a bajon segíteni és köztudomású immár, hogy például 1934 januárjától 1936 januárjáig a mezőgazdasági árindex 55-ről 84-re ment fel, tehát 29 pontot kitevő emelkedést mutat. Ezen az úton azonban nem lehet a végtelenségig haladni, mert a mezőgazdasági árak emelkedésének van egy természetes határa, amelyet a magyar pénz vásárlóerejének megóvása mint abszolút szükségesség von meg. Van azonban a fogyasztói árnak egy eleme, amelynél igenis, látunk lehetőséget arra, hogy azon keresztül a falu népén segíthessünk és ez az értékesítés haszon-marge-a, amelynél minden fillér, amit visszajuttatunk a termelőhöz, annak keserves helyzetén lényegesen segít. Ezt teszik a szövetkezetek. (Fábián Béla: Hogy a szövetkezetek adnak pénzt a tagoknak? — Ügy van! Ügy van! a középen és a jobboldalon. — Fábián Béla: Ezt még nem láttam! Ki látott már egy ilyen tagot Magyarországon, aki a szövetkezettől pénzt kapott? — Kölcsey István: Én is láttam! — Fábián Béla: Hol lakik az az ember? — Zaj. — Elnök csenget.) Majd elmondom. A címet majd megadom utólag. A kötött gazdálkodás is igen fontos szerepet ró a szövetkezetekre. Ezekben a kötött gazdálkodási formákban sokszor igen nehéz dilemma elé kerül a kormány. Ha a külföld egy kezet állít a mi eladó szervezetünkkel szemben, nem tehetünk egyebet, mint hogy megszervezzük mi is az eladást és egy kézből adjuk el azt az árut a külföldnek, mert különben a szervezetlen eladások az árakban borzasztó rombolást tudnak előidézni. Ilyenkor fordulunk az egykézrendszerhez és szindikátusokat csinálunk. Igen ám, de ezeknek a szindikátusoknak a létesítésekor tulajdonképpen nem teszünk egyebet, mint a kereskedelmet bevásárló kartelekbe tömörítjük, amelyek természetszerűleg könnyen fordulhatnak a termelői érdekekkel szembe. Éppen ezért, amikor ilyen szindikátusokat csinálunk, mindenkor gondoskodni kívánunk arról, hogy ezek a szindikátusok (Rupert Rezső: Elviszi az egész hasznot az az öt-hat ember!) ne legyenek bevásárló kartelek olyan értelemben, hogy helyzetüket kihasználják a termelővel szemben. Azt csináljuk tehát, hogy ármegállapító bizottságokat létesítünk azokon a területeken, ahol ezek a szindikátusok működnek, az összes illetékesek bevonásával, s a helyi szervezetekkel minimáljuk azt az árat, amelyet a bevásárlók kötelesek a termelőhöz juttatni és így tovább. Ez azonban még mindig nem elég. Ha ellenben egy ilyen szervezetbe bekapcsolunk egy altruisztikusan működő szövetkezetet, akkor megvan a biztosítékunk arra, hogy a termelő a maximális árat kapja meg azért a termeivényért, amelyet a szindikátus kivisz. Ennek a feladatnak, amelyet ezeknek a szövetkezeteknek kell ellátniok, természetszerűleg csak azok a szövetkezetek, felelhetnek meg, (Éber Antal: Amelyek ezentúl fognak alakulni!) amelyek ideális értelemben vett szövetkezetek és komolyan altruisztikus alapon működnek. Éppen ezért indítottam irtóháborút az úgynevezett álszövetkezetek ellen, éppen ezért őrködöm a legszigorúbban afelett, hogy csak olyan szövetkezetek részesedhessenek a kontingentált export előnyeiben, amely szövetkezetek ennek az exportnak nyereségét visszatérítés formájában a termelőhöz visszajuttatják. (Fábián Béla: Hol vannak ezek az emberek? Hol lakik az a termelő, aki már kapott ilyet? — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Ezek a szövetkezetek állandó ellenőrzés alatt vannak, igen t. képviselő úr, erről meggyőződhetik és az adatokat készséggel bocsátom rendelkezésére. (Fábián Béla: Itt Sulyok képviselő úr is azt mondja, hogy falun ilyen nincs! — Rupert Rezső: Sír az egész falu a szövetkezetek és szindikátusok miatt! — Elnök csenget.) A szövetkezeteknek ilyen kontingensekben való részesedését egyébként a kereskedelemmel egyetemben csináljuk, (Fábián Béla: Olyan szövetkezeteket azonban már láttam, amelyek miatt fizetni kellett! — Zaj. — Elnök csenget.) mert a kereskedelem józan elemei belátják, hogy az ilyen monopóliumot jelentő kontingentálásból a szövetkezeteket kirekeszteni nem lehet és nem szabad. (Rupert Rezső: Tönkreteszik az egész ország gazdasági rendjét!) Velük egyetértésben történik ez a dolog, mert a szakemberek mindig meglátják az érdekkiegyenlítés módját, nem lígy, mint a politikusok, akiknek sokszor más céljuk van. (Rupert Rezső: Hiszen megszavaztuk a Hangyának a deficiteket! Már valami 13 millióval kellett segíteni az évek alatt!) Méltóztassék tudomásul venni, hogy a Hangya szövetkezet a kereskedelmi törvény értelmében éppen olyan kereskedő, mint a többi, (Rupert Rezső: A többinek nem adtunk pénzt!) tehát éppen annyi joga van ezekben a dolgokban, mint bármely részvénytársaságnak vagy egyéni cégnek. (Rupert Rezső: Akkor, hogy jutunk ahhoz, hogy az ország pénzéből fedezzük a deficitjét!) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Azért, mert a Hangyának nincs módjában, mint egyéni cégnek, kényszeregyességgel megszabadulni adósságától, mert a kisemberek pénzét nem lehet elveszteni. (Helyeslés jobb felől. — Fábián Béla: Ennélfogva mi rendezzük? — Sulyok Dezső: Rossz indokolás volt, miniszter úr!) Hogy Fábián képviselő úrnak az aggodalmai mennyire túlzottak, abban a tekintet-