Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. a miniszteri tanácsos uraknak a -kenyerét nem akarják elvenni a kisiparosok, ( tehát legyenek szívesek az államtitkár urak és magasrangú miniszteri tisztviselők, ne akarjanak a maguk részéről sem disznók leszúrásáyal és feldolgozásával foglalkozni. Egy rendes állami életben mindenkinek megvan a maga hivatása és a maga feladata, nekem csak azt kell mondanom, hogy méltóztassék a köztisztviselőket megkérdezni, és azok a maguk részéről is meg fogják mondani, hogy a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete — sajnos — azt a célt, amelyet eredetileg próbáltak vele betölteni, hogy olcsóbban fogja szállítani az árut és bizonyos árminimálást fog előidézni, nem töltötte be. (vitéz Scheftsik György és RehHnger Ferenc közbeszólnak.) Elnök: Ne méltóztassanak távközbeszólásokat végezni. (Derülttség.) Fábián Béla: T. Ház! A Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének nem az a feladata, hogy elvegye a magyar hentes- és mészárosipar tisztes, rendesen adózó tagjai elől a kenyeret, annak nem lehet a feladata, hogy 4000 vagy 10.000 darab sertés feldolgozását t elvegye a becsületes magyar hentes- és mészárosipar tagjaitól. Méltóztasssék megengedni, hogy én is szóvátegyem azt a kérdést, miként lehetséges az, hogy amikor a fogyasztási szövetkezetek ab német határ 130—134 fillért kapnak a disznó kilogrammjáért, ugyanakkor a magyar kisgazda, aki neki eladja azt a disznót, csak 64— 65, legjobb esetben 75 fillért kap. (Br. Vay Miklós: Az egyik élősúly, a másik hasított sertés!) Remélem, a t. képviselő úr, aki maga is gazdaember, nem akarja azt mondani, hogy az élő és a feldolgozott állapotban lévő sertés ára között százszázalékos lehet a különbség. (Br. Vay Miklós: Ezt nem mondottam! En csak azt mondom, meg^ kell állapítani, hogy az egyik élősúly, a másik pedig 'feldolgozott sertés súlya!) Ezt elfogadom, csak a t. képviselő úr, aki maga is bizonyára hizlal, tudja, hogy nem lehet százszázalékos a különbség élősertés és feldolgozott sertés ára közt. (Br. Vay Miklós: Ez igaz!) Abban az esetben pedig, ha ilyen különbség van, akkor — a magam részéről nem akarom ezt erősebb szavakkal ostorozni — meg kell állapítani azt, hogy amikor állítólag ebben az országban a gazdatársadalmat a kiuzsorázás ellen védelmezni akarják, akkor méltóztassanak a gazdatársadalmat az államilag támogatott, állami tőkékből élő szövetkezetek kiuzsorázásával szemben is megvédelmezni. (Helyeslés a baloldalon.) Azonkívül méltóztassanak vigyázni arra, hogy ha már a magyar kereskedelmet meg méltóztatik hendikepelhi az államilag támogatott szövetkezetek versenyével, ezek a szövetkezetek, ha már a külföldi szállításban kétfélekép vesznek részt, — egyfélekép úgy, hogy az árut kiszállítják, másfélekép pedig úgy, hogy beveszik őket egy szindikátusba, amelyben a kiszállításban nem vesznek részt, csak a kiszállítás hasznának egy bizonyos százalékát a maguk részére lekötik — legalább ne tegyék tönkre a magyar áru hírnevét. r Gondoskodjanak arról, hogy legalább olyan árut szállítsanak, ki a külföldre, amilyen árut az eddigi szállítók, köztük a magyar kisipar is kiszállított. Egyet meg kell állapítanunk, azt, hogy évtizedek és évszázadok tapasztalataira visszatekintve, a magyar hentes- és mészárosiparnak tevékenységével szemben kifogásokat emelni ülése 19ê6 február 26-án, szerdán. 13 nem lehetett. A magyar hentesáru a régi Magyarország területén és itt, a sajnálatosan csonka Magyarország területén is minden tekintetben kifogástalan volt, a magyar hentesárunak megvolt az egész világon a híre, tehát ennek a világhírű magyar hentesárunak világhírnevét ne méltóztassanak tönkretenni engedni azzal, hogy a szövetkezetek olyan árukat is szállítsanak ki külföldre, amelyeket odakint kifogásolnak azért, mert idehaza olyan helyeken dolgozták fel azokat, amelyeken a feldolgozáshoz nem értő emberek kezébe kerültek. Régen mondom, t. miniszter úr, hogy ki-ki a maga mesterségét folytassa. A hentes szúrja le és dolgozza fel a disznót, a fogyasztási szövetkezet pedig, ha már áruk eladásával akar foglalkozni, adja el azt az árut, amelyet a hentesek feldolgoztak. De hogy a szövetkezetek rosszul feldolgozott árut szállítsanak ki külföldre, és ezzel a magyar áru hírnevét tönkretegyék, ezt ennek az országnak tovább is tűrni nem lehet, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amint nem lehet azt sem tűrni, hogy itt a magyar kisgazdatársadalom terhére a szövetkezetek — aláhúzom, államilag támogatott szövetkezetek (Ügy van! Ügy van! balfelől.) — ilyen súlyos hasznokat vágjanak zsebre. T. Képviselőiház! Ezeket óhajtottam elmondani azért, mert a magyar kisipari társadalom, a magyar kereskedelemmel együtt, teljes kétségbeeséssel nézi azt az offenzívát, amelyet az utóbbi időben az államilag támogatott szövetkezetek ellenük megindítottak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólni. Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügy i mi niszter : T. Kiép v iselő ház ! Hál ás vagyok Fábián Béla igen t. képviselőtársamnak azért, hogy ezt az interpellációját többszöri halasztás után ma mégis elmondotta, mert így módot adott nekem arra, hogy azzal a minduntalan felbukkanó, teljesen egyoldalú és tendenciózus agitációval szemben, amelyet a szövetkezeteik ellen imdítanak ibüzonyos helyeken, felemeljem szavamat és objektív megvilágításba helyezzem az egész problémát. A kormány kitűzött céljai között a legelső sorban ott áll a.kisemberek megsegítése és támogatása. Ez tulajdonképpen nem is egy kitűzött cél, amely felé megy a kormány, hanem egy olyan állandó tendencia, amely megnyilvánul a fooírtmány minden cselekedetében s .minden egyes törvényjavaslatban, amelyet a Ház elé terjeszt. Főképpen a falusi kisexisztenciák védelmét tűztük ki célul, mert az a meggyőződésünk, hogy a magyar falu népe a magyar nemzet utolsó erőtartaléka, amely a legkedvesebb és a legféltettebb kincsünk kell, hogy legyen, és amelyet századok óta elhanyagoltunk. Az egyedülálló és gazdaságilag könnyen kizsákmányolható falusi lakosság érdekei védelmének jóformán az egyetlen, de mindenesetre a leghathatósabb eszköze a gazdasági szövetkezés, hogy ezeket az elszórt és egyenkint gyenge gazdasági elemeket összefogjuk, mert ha ezek a náluk sokkal hatalmasabbakkal szemben öszszefognak, akkor erőteljes és velük egyenrangú gazdasági tényezőket alkotnak. (Rupert Rezső: Még sohasem látták hasznát a gazdasági szövetkezeteknek!) Ez volt az elgondolása a rochdalei takácsoknak, ez volt az elgondolása gróf Károlyi Sándornak is akkor, amikor a szövetkezeti mozgalmat Magyarországon megindította. Soha nem volt annyira szüksége a ma-