Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-104
226 Az országgyűlés képviselőházának H lőjenek, hanem az illetékes vármegyei tisztifőorvosnak véleményét hallgassa mieg akkor, amikor egy tisztiorvosi kinevezésről van szó. Hiszen a javaslat szerint a belügyminiszter úr közvetlenül is utasíthatja, a tiszti fő orvost, tehát közvetlenül javaslatot is 'bekíváníhat tőle. A tisztifőoryos meghallgatása szakszerűség szempontjából talán jobban jön számításba, mint az alispán véleménye, mert ha egy hivatása magaslatán álló alispánról van szó, az úgyis a tisztifőorvost fogja megkérdezni, hogy kit terjesszen fel; ha azonban nem arra való ember, akkor a tisztifőorvost meg sem kérdezve, más ajánlatot terjeszt fel. Szóval a tisztifőorvos véleménye végeredményben mégis döntő kell, hogy legyen. Ha tehát közvetlenül megteheti ezt a felterjesztését, talán megnyugtatóbban lehet elintézni a kinevezést. Van a törvényjavaslatnak egy szakasza, amely szerint a belügyminiszter főfelügyelete alá tartozó hatóságoknál, közintézeteknél alkalmazott orvost csak akkor lehet kinevezni, ha ahhoz a belügyminiszter úr hozzájárul., En ennek a szakasznak a szellemét helyeslem. így egységesebb módon fog megtörténni az orvosok kinevezése, mert a belügyminiszter úr mindenesetre mes: fogja hallgatni a szákszerűség szempontjából a közegészségügyi tanácsot, amely tisztán szakszerű tanácsot fog adni neki. Viszont arra kérem, hogy ebben a szakaszban nemcsak ezeknél a közintézeteknél és állami felügyelet alá tartozó hatósági kórházaknál, hanem törvényhatósági vagy községi támogatást élvező egyéb intézeteknél is éljen ezzel a jogával. Méltóztassék beletekinteni abba, hogy azok az intézmények, amelyek közsegélyben vagy állami segélyben részesülnek, az orvosi kinevezéseknél a szerint az egységes eljárás szerint járjanak el, mint ahogy a belügyminiszter úr eljár a többieknél. Még arra is szeretném felhívni a helügyminiszter úr figyelmét, hogy viszont a segédorvosoknál, asszisztenseknél,, adjunktusoknál, akik ideiglenesen vannak alkalmazva egyes kórházaknál, méltóztassék megengedni, hogy az illető főorvosnak legyen szava ahhoz, hogy kit kíván maga mellé adjunktusnak vagy aszszisztensnek. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Helyes!) Ha egy sebész-főorvos, aki fölnevel magának egy generációt, azt kéri, hogy három esztendőre ezt a fiatal orvost szeretné magának adjunktusnak, ennek teljesítése közérdek, mert itt emberek életéről, együttdolgozásról van szó. A múltban talán voltak esetek, mikor az illető főorvos véleményét nem is vették figyelembe, hanem kinevezteki neki egy asszisztenst. Arra kérem a miniszter urat, hogy ebben az esetben törvényileg is biztosítsa, hogy annak a főorvosnak legyen joga megválasztani a maga adjunktusát, aszszisztensét, vagy segédorvosát, akit ki akar nevelni magának. A 22. Vba^ intézkedési jogot nyer a tisztiorvos, hogy saját felelősségére intézkedhessek azonnal, mielőtt bevárná felettes hatóságának döntését. Méltóztassék megengedni, hogy elmondjam, hogy gyakorlatilag ma hogyan áll ez az eset. {Halljuk! Halljuk!) Egy községi tanítónak gyermeke betegszik meg ragályos betegségben. Miután községi tanító gyermekéről van szó, aki az iskola melletti szobában lakik, a községi orvos szeretne intézkedni, hogy azonnal zárják be az iskolát. De neki jelentést kell tennie erről a főszolgabírónak, a főszolgabíró pedig jelenteni tartozik ezt az í. ülése 1936 március 10-én, kedden, alispáni hivatalnak. Mire az intézkedés megjön, hogy he kell zárni az iskolát, addigra a községi orvos már azt javasolja,, hogy most már meg lehet engedni, hogy a gyermekek iskolába járjanak. Ez tehát az a sürgős veszély, amikor a községi és a tisztiorvosonak azonnali intézkedési joga van, ami olyan helyeken, ahol hivatása magaslatán álló járási orvos van, a gyakorlatban most is meg voltamért az a járási orvos saját felelősségére bezárta azt az iskolát. Kapott érte néha felülről a vármegye alispánjától egy felhívást, ,hogy máskor várja be az ő intézkedését, ne siessen. Ilyen eset is előfordult. Magam olvastam ilyen intézkedést, amikor a vármegye alispánja ezt mondotta reá. De ha a törvényben nenne van az a pont, hogy az orvos intézkedhetik, akkor ilyesmi nem fog megtörténni. A »saját felelősségére« szavakat egészen bátran ki lehetne hagyni a törvényből. Az a községi, az a hatósági orvos úgyis felelős minden intézkedéséért. Ha most ebbe a paragrafusba még külön 'beletesszük azt, hogy »saját felelősségére«, akkor ez valahogyan megrettenti azt az orvost, az az orvos azt hiszi majd, hogy valami iborzalmasan nagy felelősséget vesz magára, amire a törvény külön figyelmezteti. Ha a »saját felelősségére« szavakat kihagyjuk ebből a törvényjavaslatból, ezizel éppen azt a célt fogjuk szolgálni, mint amit ennek benthagy ás ával kívánnánk szolgálni, mert az intézkedési jogot az orvos szívesen veszi és szükség esetén élni is fog- vele. Mélyen t. Képviselőház! Ezekben voltam bátor hozzászólni a szőnyegen lévő törvényjavaslathoz. Tagadhatatlan, hogy ez a törvényjavaslat, — amint Cseh-Szombathy^László képviselőtársam mondotta — kerettörvényt statuál, amelyet majd a végrehajtás fog kellő tartalommal megtölteni. (Vázsonyi János: Csak kerettörvény!) Nekem volt alkalmam látni a drezdai Bildergalerie-ben Kaffael Sixtusi Madonnáját, igen egyszerű keretben • és láttam máshol Pemzli Jóska mázolmányát igen díszes keretben. Nem habozom megállapítani, hogy nekem ez a keret, amely ebben a törvényjavaslatban van, tetszik, én ezt alkalmasnak tartóim arra, hogy olyan utasításokat fogadjon majd magába a végrehajtás során, amelyek előre fogják vinni a magyar közegészségügyet. Az 1876 :XIV. te. mégüsesak 60 esztendős már, 60 év pedig egy törvény életében is két emberöltőt jelent és mint Madách mondja: »Minden, mi él és áldást hintve hat, idővel meghal, szelleme kiszáll«. Legfőbb ideje, hogy a magyar nép egészségének megvédését, megtartását legfontosabb állami feladatainak egyikének tekintsük. E téren igenis új törvényekre, reformokra, új utakra van szükségünk. Szerintem azonban mindez és minden egyéb csupán csak eszköz ahhoz, hogy rátaláljunk arra a nagy útra, amelynek végén már a Kárpátok évezredes határlánca várja Árpád nemzetét. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és középen.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! A Parlamenti szokás nekem is kötelezőleg előírja, hogy bekapcsolódjam előttem szólott igen t, képviselőtársam beszédébe, mégpedig beszédének abba a részébe, amelyben ezt a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, a kormány iránti bizalom kérdéseként kezelve, elfogadta. Igen t. képviselőtársam beszédének nagyrészével