Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-104
Az országgyűlés képviselőházának 10U. teljes mértékben egyetértek, nem tudom azonban megérteni azt, hogy amikor bizalommal viseltetik a mostani kormányzat iránt, ugyanakkor azokkal a múlt kormányzatokkal szemben, (Horváth Zoltán: Is bizalommal viseltetett!) amelyek iránt — ennek tanuja vagyok magam is — már több alkalommal adott kifejezést határtalan bizalmának, rekriminálja itt a multat és mintegy szemrehányást tesz az előző kormánynak, amelynek — ismételten hangsúlyozom — több alkalommal nyilvánította bizalmát, (Horváth Zoltán: Krónikus bizalom!) hogy azok a memorandumok, amelyeket az orvosi kar az illető minisztérium és miniszter urak elé terjesztett, nem találtak — mint ő mondotta — meghallgatást. Midőn ezt a tárgyalás alatt lévő egészségügyi törvényjavaslatot tárgyaljuk, elsősorban le kell szögeznünk azt, hogy ez a törvényjavaslat és az egész kérdés, amelyet ez a törvényjavaslat felölel, teljes mértékben szakkérdés. Hogy ezt a törvényjavaslatot mégsem fogadom el, annak tisztán és kizárólag az az oka, t. képviselőtársam, hogy a törvényjavaslat tanulmányozásakor 32 alkalommal volt szerencsém olvasni a belügyminiszter úr nevét; tíz esetben rendeletet adhat ki a belügyminiszter úr, két esetben utasíthat, kétszer rábízási joga van, kétszer rendeletben szabályoz, egyszer jogosult intézkedni, egyszer szerepel mint fegyelmi fórum, kétszer kötelezhet, egyszer csatolhat, kétszer kinevezhet ismételten, háromszor elrendelhet, egyszer felhívhat* kétszer hozzájárul, egyszer jelentést kér, egyszer oszt és egyszer végrehajt. (Dulin Jenő: Ez az egész egyszeregy! — Derültség.) H& a mélyen t. belügyminiszter úr garantálja nekem, hogy belügyminiszter marad addig, amíg a törvény életben lesz, abban az esetben ezt a 32 belügyj miniszteri jogot a magam részéről hajlandó vagyok akceptálni, azonban éppen az igen^ t. képviselőtársam mondotta, hogy az előző egészségügyi törvény immár hatvan esztendős és noha nálunk a miniszterek inkább maradnak, mint mennek, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Hatvan évi belügy miniszterségre nehezen van sanszom! — Derültség.) mégis inkább tény az, hogy hatvan év alatt nagyon sok belügyminiszter fordult meg abban a székben, nagyon sok belügyminiszter volt, akik ezt a törvényt hagyták, hagyták, toldozták, foldozták. Mindenesetre elismerem, hogy ez a törvényjavaslat egy lépés, egy keret, hogy azonban abba a jövő milyen képet fog belevarálzsolni, azt a jelen pillanatban még nem tudhatjuk, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Az ország tükörképe lesz benne!) Már az orvosi kamaráról szóló javaslat tárgyalása alkalmával is azt mondottam, hogy, sajnos, azokra a törvényjavaslatokra, amelyeket imi itt tárgyalunk, nagyon rá van nyomva a bélyeg, hogy jogászállam vagyunk és mindent adminisztrálunk. Hogy nem magam vagyok ezen a véleményen, bizonyságul hívom fel, — bizonyára a belügyminiszter úr is tudomást szerzett erről — Vámossy professzornak *az Orvosi Hetilapban megjelent cikkét, amely többek között a következőket mondja (olvassa): »Miniden más tárca reszortjához érthetnek a jogász urak, a pénzügytan, a nemzetgazdaságtan, a kereskedelmi jog, a büntető jog és nem tudom micsoda jogok révén, de egészségjog nincs és a mi tudományunkhoz még csak nem is konyítanak.« Ez teljes mértékben igaz és miiként- már az orvosi kamaráról szóló javas ülése 1936 március 10-én, kedden. 227 latnál is erről az oldalról, sőt a túlsó oldalról ás lefektették, hogy ez egy kerettörvény, amely momentán nem olyan falrengető reform, tehát ennél és a megelőzőnél is sokkal fontosabb egészségügyi reformokat várt. az ország a jelenlegi kormánytól. Noha ia statisztikából, amit a törvényjavaslat indokolása tartalmaz, nem láthatjuk, de a Statisztikai Évkönyv nyomán tudjuk, hogy ez a törvény javaslat körülbelül 1403 hatósági orvost érint részben közvetlenül, részben közvetve, mert 1403 orvos jogviszonyát tárgyalja tulajdonképpen ez a javaslat. Az előttem szólott képviselőtársam, dacára a falrengető bizalmának, amellyel a kormányt és a belügyminiszter urat megtisztelte, — nagyon helyesen. — kifogásainak nagyrészét is elmondotta e törvényjavaslat kapcsán, amely a városi és a falusi lakosság egészsége vezetését van hivatva megszervezni. De ez a törvényjavaslat inkább a falusi lakosság egészsége szempontjából fontos, mert hála Istennek, városi lakosságunk egészségügyi ellátása megközelíthetetlenül sokkal jobb, százszor és ezerszer jobb, mint a magyar falusi lakosság közegészségügyi ellátása. A t. képviselő úr felemlítette a kórházi ápolási díjak kérdését. At. belügyminiszter úrnak is tudomása van arról, hogy ez olyan kérdés, amelyet egyetlenegy kormány sem szeret elővenni és rendezni, ezt mindenki az utódokra tolja. A belügyiminiszter úr ezt a rossz örökséget szintén úgy kapta, hogy az elődje nem akarta rendezni és átadta a belügyminiszter úrnak, mint örökséget. Most is folynak a tárgyalások, folytonosan tiltakoznak, egyszer az egyik követel és a másik tiltakozik, hogy ő nem tartozik, máskor fordítva. Végeredményben a helyzet tényleg az, hogy az a falusi szegény paraszt beteg, vagy más szegény beteg napszámos ember, ha kórházi ápolásra van szorulva, nagyon sok törvényhatóságnak nem lévén kórháza, kénytelen vagy a fővárosi vagy más városi kórháziba bemenni. Akkor jön a hercehurca, a betáblázás az illető ingatlanára, jönnek különböző kellemetlenségek, meg a végrehajtás. T. miniszter úr, éppen ezért láttam volna szívesebben olyan törvényjavaslatot, amely előbb ezeket a kérdéseket szabályozza és nem 1403 embert érdekel, hanem sokkal többet, tízezreket, százezereket. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez kilenc millió embert érdekel!) T. Képviselőház! Mint említettem, a városi lakosság egészségügyileg sokkal-jobb ellátásban részesül, mint a falusi lakosság, noha falusi lakosságunk, mint a statisztikai adatok bizonyítják, 5,807.008 főre rúg, szóval 66% -a az ország egész lakosságának. Ugyanekkor meg kell állapítanunk, hogy teljes egészségügyi védelemben 3362 község közül csak 122 község részesül és 310.500 lélek az„ amely teljes orvosi ellátásban részesül, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nem stimmel!) Az Egészségpolitikai Szemléből vettem az adatokat, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Rossz a statisztika és még rosszabb a beállítás, mert ne felejtsük; el„ hogy a városi kórház a falut is szolgálja. Nem lehet minden faluban kórházat építeni!) Ezt nagyon jól tudom, az egészségügyi ellátást csak példának hozom fel. Az Egészségpolitikai Szemléből valók ezek az adatok, amelyeket, tudomásom szerint nem cáfoltak meg. Az is köztudomású és nagyon természetes, t. miniszter úr, hogy —• amenynyiben módjukban áll — a városi és a szé-