Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

Az országgyűlés képviselőházának 10 horvosé. Az 1908. évi törvény még' akkor se engedélyezte azt, hogy köztük az első főorvosnak nevezze magát, — csak ügyvezetőnek engedte nevezni — amikor egy községiben három községi orvost kreált. Erre az érzékenységkímélésre ina nincs szükség, mert ma a tisztiorvos, aki magánpraxist többé nem folytathat, inkább tisztviselő, (mint orvos és .mint tisztviselőnek, a fölöttes tisztviselő természetesen kell, hogy a főnöke legyen, nemcsak gyakorlatban, hanem elméleti tudásban is feltétlenül fölötte kell hogy álljon, mert több képesítést is ír elő részére a törvény. Mélyen t. Képviselőház! A 4. $ negyedik bekezdése a tisztiorvos magángyakorlatát tiltja meg. Az előttem szólott t. képviselőtársam fejtegette a javaslatnak ezt a részét. Az én álláspontom ebben a kérdésben az, hogy a hivatali állás bizonyos mértékben előnyt jelent a magánpraxis kialakulására. Aki járás orvos vagy községi orvos volt, bizonyos vonatkozásban jobb magánpraxisra ás tett sízert. Ez bizonyos mértékig indokolatlan előnyt jelentett a .másik orvossal szemben, aki ugyanabban a községben vagy városban kezdte meg a praxisát. Most, amikor ez a törvényjavaslat megszünteti a •magánpraxist, ez bizonyos sérelmet jelent a mostani járási és városi orvosokra, de bizonyos helyeken esetleg még közérdeket is sérthet. Hogy a mostani hatósági orvosokra sérelmet jelent, az érthető, mert hiszen a hivatali állás mellett a magánpraxis kettős jövedelmet jelentett. Ez a kettő együttvéve sem volt sok, de az illető orvoscsalád mégis erre van berendezkedve. Ha most jön egy törvény, amely az egyiktől eltiltja, joga van választania az illetőnek, hogy vagy megmarad, — ha, meg tud maradni a képesítése folytán — hivatalbeli orvosi tisztviselőnek, vagy pedig folytatja magánpraxisát és nyugdíjba megy. A nyugdíj a magánpraxis jövedelmével együtt bizonyos mértékű jövedelemcsökkenést jelent, de nem annyit, hogy ezt ne volna, kénytelen közszempontból eltűrni, mert egy új törvény javaslatnál, egy új rend kialakulásánál, egy új rendszer kiépítésénél feltétlenül csak az általános közérdeket szabad szem előtt tartani, nem pedig azt, hogy hellyel-közzel bizonyos mértékig anyagi szempontból sérti egyik vagy másik orvoskollégát. Lesznek azonban esetek, — mondjuk egy nagyobb községben — ahol a községi orvos mellett csupán egy járásorvos volt és mind a két orvos praktizált, mind a kettőnek jól kialakult praxisa volt. Ebben az esetben, amikor a járási orvos praxisát elveszti, ha a községi orvos működése esetleg nem elégséges az illető vidék ellátására, itt zavarok állhatnak elő. Van azonban rá mód, hogy a belügyminiszter úr ezen segítsen, mert ilyen esetekben joga lesz azt mondani, hogy erre a helyre kiküld egy fiatalabb orvost, aki esetleg már községi orvosi vizsgát tett, de még nincs hova elhelyezni, vagy kiküld olyat, aki nem tette le ezt a vizsgát, hogy menjen oda egy ideig praktizálni és csak azután veszi be a hatósági orvosi karba. Lehet itt arra is gondolni, hogy amint a miniszter úr paragrafust statuált arra, hogy nem lehet községi orvos csak az, aki elvégezte a tanfolyamot, ugyanúgy ne lehessen esetleg községi orvos az sem, aki legalább egy vagy két esztendeig magánpraxist nem folytatott. Ezek áthidalhatók egy intézkedéssel, amelyhez nem is kell külön törvényes felhatalmazás. Azt mondotta az előttem szólott Csehülése 1936 március 10-én, kedden. 225 Szombathy képviselőtársam, hogy autonómiasérelmek támadhatnak a 11. § és az államosítás folytán amiatt, hogy a belügyminiszter úr nevezi ki a körorvost, a községi orvost és — állami tisztviselői mivoltánál fogva — a tisztiorvosi és a tisztifőorvosi kart. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy mi a jelenlegi helyzet. Most a községi orvosnál a rendszer az, hogy a főszolgabíró hármas jelölése alapján a képviselőtestület választotta meg a községi orvost. Mit jelentett ez a választási mód a gyakorlatban! Mondhatom, ez volt a legkínosabb valami a községi orvos pályájának megkezdésekor, hogy ezen a választáson keresztül kellett esni. Először is a főszolgabíró hármas jelölési jogával minden egyes esetben élt, néha előfordult az is, hogy visszaélt: nem jelölte azt, aki erre alkalmas, megfelelő volt és a közhangulat szerint talán megválasztható lett volna. Ilyen eset is előfordult. Tehát maga a diszkrecionális jog, amelyet a főszolgabíró gyakorolt, bizonyos esetekben már sértődésekre adhatott alkalmat. Aztán jött a jelölt dolga, aki kénytelen volt végigkilincselni az összes ^képviselőtestületi tagokat, megalázkodás, inkollegiális ajánlat és mindenféle egyéb játszódhatott le. Vegyük harmadsorban a képviselőtestületi tagok kínos helyzetét is. Amikor jött az egyik és a másik orvos is megkérni, hogy rá szavazzon, az a képviselőtestületi tag maga sem tudta, hogyan bújjon ki ez alól a kötelezettség alól s akárhányszor előfordult, hogy nem ment el a képviselőtestületi ülésre, hogy ne kelljen szavaznia. Ez tehát olyan joga a képviselőtestületnek, amelyről szívesen lemondanak a tagok, mindegyik azt mondja, hála Istennek, hogy meg leszünk kímélve az ilyen kellemetlen jelenetektől, amelyek a községi orvosi választással járnak. Legfeljebb a Dorf kaiser típusú egyéni nagyságok sajnálhatják egy-egy faluban ezt a rendelkezést, akik hozzá voltak szokva

t ahhoz, hogy az ő szavuk dönt minden kérdésben a községházán, hogy az ő állásfoglalásuk dönti el az orvosi állás betöltését is. Merem állítani, hogy ezeknek az embereknek ítélőképessége azután minden kritikán aluli volt, mert ezek előtt sohasem az érdem, hanem vagy a politika vagy egyéb szempontok játszottak szerepet. Ezek sohasem az igazi érdemet nézték. Ha most egy emberre akarjuk bízni a községi orvosi kar megválasztását, igen helyes, ha ezt a belügyminiszter úrra bízzuk, akinek ha talán a távolság homályossá teheti is a, látását, mert nagyon messze esik a minisztérium a falutól, viszont megvan a módja, hogy szemüveget tesz fel ilyenkor az orvosi államtitkár személyében, megláthat mindent pontosabban ós minden szempont figyelembevételével tisztán csak a közérdeket fogja nézni és eszerint fog intézkedni. Sokkal nyugodtabb és megbízhatóbb helyzet fog tehát előállani a törvényjavaslat élet.belépése után még abból a szempontból is, hogy a községi orvost a belügyminiszter úr nevezi ki. Hogy pedig a vármegyei főorvost, a tisztifőorvost és a tisztiorvost a belügyminiszter nevezi ki, ia gyakorlat eddig is az volt, hogy a főispán nevezte ki őket, tehát a belügyminiszter bizalmi közege volt az, aki ezzel a kinevezési joggal eddig is élt. Most a javaslat ' szerint a vármegye első tisztviselőjének meghallgatásával fogja a belügyminiszter kinevezni a tisztifőorvost és a tisztiorvost. Itt arra szeretném felhívni a belügyministzer úr szíves figyelmét, hogy ne a vármegye első tisztvise33*