Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

216 Az országgyűlés képviselőházának 1 az ország területének egy részére aa egész la­kosságnak, vagy a lakosság egy részének köte­lező védőoltások elrendelése dolgában világos jogszabály állíttassák fel, mert addig csak az 1876. évi XIV. te:. 81. és 157. Va tette lehetővé azt, bogy az egyes törvényhatóságok saját te­rületükön a járványok megelőzése, illetőleg továbbterjedésének megakadályozása érdekében a, szükséges intézkedéseket megtehessék; az el­járási szabályok 'komplikáltsága, nehézkessége azonban annyira megnehezítette a végrehajtást, hogy járvány esetében a járvány elfojtása, vagy továbbterjedésének megakadályozása tel­jesen biztosítva soha nem volt. Csak utalok itt arra, hogy •. fertőző betegség fellépése esetén a betegség járványszerű voltát a törvényhatóság egészségügyi bizottságának van joga megállapítani, amely ebben az eset­ben járványbizottsággá alakul át és mint ilyen rendeli el a szüksége védelmi intézkedéseket. Sürgős természetű intézkedések elrendelésére egy több tagból álló bizottság semmi szín alatt sem alkalmas, hiszen a bizottságot előbb Össze kell hívni, hogy határozhasson. Ez a szakaz egyébként a kolera, a pestis, a difteria és a hastífusz elleni kötelező védő­oltásokról rendelkezik. Igaz ugyan, hogy a kolera és hastífusz ezidőszerint nem igen fe­nyegeti országunkat, de e betegségek behur­eolásának veszélye és lehetősége teljesen ki­zárva nincs. Szükséges tehát, hogy a kötelező védelmi intézkedések keretébe ez a két fertőző betegség is bevonassék. A difteria elleni védő­oltás ma már úgyszólván az egész ország te­rületén el van rendelve — egy pár törvény­hatóság kivételével — de indokolt és feltétle­nül kívánatos, hogy a rendelkezés joga éppen az egységes vezetés és egységes irányítás el­vénél fogva ebben a tekintetben is az országos egészségügyi főhatóság számára legyen bizto­sítva. A világháború tanulságai bebizonyították, hogy mit jelent a hastífusz elleni védőoltások értéke. Mindaddig ugyanis, amíg a hadvezető­ség a hadsereg számára nem rendelte el a védőoltást, a hastífusz borzalmas pusztításokat vitt véghez katonáink soraiban. Ennek a vé­dőoltásnak értékét a mai időkben sem szabad lekicsinyleni, hiszen kötudomású, hogy a has­tífusz egyes vidékeken még most is évenkint fellép és a megbetegedéseknek körülbelül 10%-a rendszerint halálos kimenetelű szokott lenni. Szükséges tehát, hogy az egészségügyi admi­nisztráció ebben a tekintetben is a prevenció jegyében tevékenykedjék és pedig az országos központi egészségügyi főhatóság irányítása mellett. Végül a 20. §~al kívánok röviden foglal­kozni és ezzel a törvényjavaslat részletes is­mertetését be is fejezem. A m. kir. belügy­miniszter úr az egészségvédelmi szolgálat or­szágos kiépítéséit egy tíz évre terjedő munka­programm keretében kívánja megvalósítani. Ezzel kapcsolatosan olyan kiadások merülnek fel, amelyeknek fedezéséről valamiképpen gon­doskodni kell. Ezért vált tehát szükségessé az 1928 :XIX. te. 38. §-a hatodik bekezdésének olyan módosítása, amely lehetővé teszi azt, hogy az ebadóból befolyó jövedelem 50%-a„ ame lyet ez a most említett törvényszakasz csak 1938^ végéig engedett át közegészségügyi célra, továbbra is felhasználható legyen^ ezekre a célokra. Egyébként az itt kieső bevételek pót­lásáról csakis az állampolgárok újabb megter­helésével lehetett volna gondoskodni, ezt pe­dig a mai súlyos és amúgy is nehezen elvisel­4. ülése 1936 március 10-én, kedden. hető adóterhek Emellett a kormányzat minden­képpen elkerülni kívánta. Tisztelt Képviselőház! Befejezvén a tör­vényjavaslat ismertetését, elérkeztem beszé­dem végéhez. Igyekeztem a törvényjavaslat benyújtásának szükségszerűségét f megindo­kolni, annak intencióit megvilágítani és igyekeztem magát a javaslatot a tő­lem telhető alapossággal és részletességgel megismertetni. Tudatában vagyok magam is annak, hogy ha elfogadjuk annak a ma már általánosságban vallott felfogásnak helyessé­gét és igazságát, hogy közegészségügyi köz­igazgatásunk megjavításának, sőt tovább me­gyek — mert hiszen erre volna tulajdonkép­pen szükség — tökéletessétételének ha nem is egyetlen, de egyik legfontosabb alapfeltétele az egészségügyi szolgálatot ellátó hatósági or­vosi kar államosítása és ezáltal és ezzel egy­idejűleg az egészségügyi politikában az egy­séges vezetés és egységes irányítás érvényesü­lésének és a közegészségügyre vonatkozó jog­szabályok egyöntetű végrehajtásának biztosí­tása, úgy ez a törvényjavaslat, amely ebben a tekintetben, amint már mondottam — saj­nos — pénzügyi és államháztartási okokból egyelőre csak részleges eredményeket ihoz, — tökéletes alkotásnak nem tekinthető; mégis egy bátor kezdeményező lépés azonban annak a kérdésnek a megoldása terén, amelyhez miindez­ideig hozzányúlni vagy nem mertek, vagy nem akartak, bár ez a kérdés évtizedek óta haza­járó kísértetként nyugtalanította nemcsak a szakorvosi társadalmat és a tudományos kö­röket, hanem az egész magyar közéletet is. Ezért üdvözlőim melegen ezt a törvényja­vaslatot és üdvözlöm a magyar királyi bel­ügyminiszter^ urat, hogy ezzel a törvényjavas­lattal a törvényhozás elé jött és a magam ré­széről tisztelettel kérem a javaslatnak mind általánosságban, mind részleteiben való elfo­gadását. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Cseh-Szombathy László képviselő urat illeti a szó. Cseh-Szombathy László: Igen t. Kép­viselőház! Ez alkalommal nem akarok a régi parlamenti szokáshoz ragaszkodni, hogy a mé­lyen t. előadó úr fejtegetéseire a választ rög­tön beszédem elején adjam meg. Gergelyffy igen t. képviselőtársamnak, mint előadónak feladata a dolog természetéből kifolyólag nem lehet más ; mint rámutatni a javaslat előnyös oldalára es hangsúlyozni azokat az előnyöket, amelyek ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén a községeszségügyet és az érdekelt orvosi rétegeknek mind hatásköri, mind pedig gazdasági érdekeit kedvezően érin­tik. Ezzel szemben nekem, mint az ellenzék vezérszónokának, kötelességem az érem másik oldalát megmutatni. Teljesen tárgyilagos bírálatot kívánok gyako­rolni és elismerve az egyes intézkedések helyes és célszerű voltát, mégis elsősorban kötelessé­gem rámutatni az egyes rendelkezésekben rejlő esetleges hiányokra, esetleg egyes intézkedések­nek helytelen vagy elégtelen voltára. Ilyenfor­mán az én megállapításaim általánosságban és részleteiben tartalmazni fogják a feleletet azokra a momentumokra is, amelyekre az elő­adó úr beszédének folyamán kitért és amelye­ket hangsúlyozott. Végtelenül nehezemre esik nekem, az or­vosnak, hogy immár másodízben kell elutasító álláspontra helyezkednem egy olyan javaslat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom