Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

Az országgyűlés képviselőházának 10U\ szólni, Ihogy a közegészségügyi szolgálat rendkívül fontos érdekeivel szemben a magánérdeknek anég abban .az esetben is, ha jogos magánérdekről van szó, minden körülmények között el kell hallgatnia. Ez az elv és ez a felfogás annyival is in- j, kább áll ebben az esetben, mert hiszem ugyanakkor, aimikor a törvényjavaslat a közegészségügyi szolgálat ellátásának tökéletesebbé tétele^ és a munkaerőiknek racionálisabb kihasználása érdekében a hatóisági orvosokat a magángyakorlat folytatásától eltiltja, imás oldalról gondoskodik ezeknek a hatósági orvosoknak anyagi kárpótlásáról isi azáltal, hogy számukra a jelenleginél magasabb fizetési osztályokba való előlépésr lehetőségét biztosítja. Ennek a körülménynek annál is inkább jelentősége van, mert a imagasabb fizetési osztályokba való előlépés lehetőségének biztosításával a hatóságig orvosoknak nyújtott ez az anyagi kárpótlása értesülései» szerint az államkincstárt évenkint körülbelül 200.000 pengő többletkiadással fogja megterhelni. Ennél a kérdésnél felmerülhet az a kifogás is, t^Képviselőház, hogy a hatósági orvosok a magángyakorlattól való eltiltás következtében teljesen el fognak szakadni az élettől, mert nem fognak tudni lépést tartani az orvostudomány fejlődésével és haladásával. Erre az ellenvetésre és erre a kifogásra sem tudok imással válaszolni, mint amit eddig is hangoztattam beszédem során, hogy t. i. az egészségügyi szolgálatnak nem a betegellátással, nem a betegek gyógyításával kell foglalkoznia, hanem a betegségek megelőzésére, a járványok elfojtására, a fertőző betegségek elleni védekezésre és az egyébb preventív intézkedések végrehajtására irányuló mjunkában kell tevékenykednie. De hiszen a hatósági orvosoknak különben is módjuk lesz a jövőben a betegellátással, beteggyógyítással r foglalkozni az egyes közintézeteknél, egészségügyi intézményeknél, mint pl., — hogy csak egy párat soroljak fel — az anya- ós csecsemővédelemnél, a diszpanzereknél, tüdőbeteg-gondozóintézeteknél stb. Röviden meg kell emlékeznem a javaslatnak arról az üdvös rendelkezéséről, amely szerint m. kir. tiszti főorvossá csak azt lehet kinevezni, aki legalább öt évig tiszti orvosként működött, m. kir. tiszti orvossá pedig csak azt, aki legalább öt évig városi, községi vagy körorvosi minőségben teljesített szolgálatot. Ez a rendelkezés ugyanakkor, amikor a hatósági orvosi- szolgálat ellátásában a szakszerűségi szempontokat^ kívánja minél teljesebb mértékben érvényesíteni, másoldalról nem feledkezik meg a kari érdekekről sem és a kari érdekeket is nagymértékben szolgálja, mert kizárja a kívülről való kinevezés lehetőségét, ami pedig a múltban éppen a kar sérelmére igen gyakran előfordult; s egyúttal a községi és körorvosok számára módot nyújt arra is, hogy ezek idővel nagyobb városokban helyezkedhessenek el. A törvényjavaslat 6. §-a a fegyelmi szabályokat tartalmazza. Ezeknek a rendelkezéseknek a beiktatására azért volt szükség, mert a tiszti főorvosok és tiszti orvosok a javaslat szerint állami tisztviselők lesznek és így az önkormányzati tisztviselőkre vonatkozó fegyelmi jogszabályok hatálya rájuk nem terjedvén ki, szükséges, hogy rájuk vonatkozó új fegyelmi szabályok megalkotásáról történjék gondoskodás. Fontos rendelkezések foglaltatnak továbbá a 9. és 10. §-ban is, ezeket azonban bővebben KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. ülése 1936 március 10-én, kedden. 215 azért nem kívánom ismertetni, mert ezeknek legnagyobb része, habár bizonyos változtatással, már az 1908:XXXVIII. tc.-ben is bennfoglaltatik. Itt legfeljebb két fontosabb változtatásra tudok rámutatni és pedig először arra, hogy a 10. § harmadik bekezdése az 1908:XXXVIII. te. 5. §-ában meghatározott orvosi kör helyett közegészségügyi kört létesít; valamint utalok arra a negyedik bekezdésben foglalt újításra, hogy éppen az egységes vezetés és irányítás elvének érvényesítése szempontjából a jövőben a közegészségügyi körök beosztását nem a törvényhatóság kisgyűlése, hanem a m. kir. belügyminiszter fogja végezni és a közegészségügyi körök székhelyét is az alispán helyett a belügyminiszter fogja kijelölni. A törvényjavaslat 11. §-ával kapcsolatosan, amely a városi orvos, községi orvos és körorvos kinevezési jogát a belügyminiszterre ruházza, idézem a törvényjavaslatnak ehhez a szakaszhoz fűzött indokolását, amely a következőképpen szól. (Olvassa:) »A hatósági orvosi szolgálatnak teljes egészében való államosítását a jelenlegi államháztartási viszonyok mellett megvalósítani nem volt lehetséges. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a hatósági orvosi szolgálat ellátásában szintén résztvevő városi orvosok, községi orvosok és körorvosok kiválasztása, képességeiknek, szakképzettségüknek, egyéni rátermettségüknek elbírálása tekintetében az államhatalomnak megfelelő befolyás biztosíttassák.« Azt hiszem, talán helyesen járok el, ha mindjárt ehhez a szakaszhoz kapcsolódva teszek említést arról a törvényjavaslat 16. §-ában foglalt rendelkezésről, amely szintén az államhatalom befolyását kívánja biztosítani az orvosok alkalmazása tekintetében ; mindazoknál a hatóságoknál, közintézeteknél és közintézményeknél, amelyekre a m. kir. belügyminiszter főfelügy életi joga kiterjed. Egészen természetes és magától értetődő dolog, hogy ennek a főfelügyeleti jognak a gyakorlása a valóságban csak akkor bírhat komoly jelentőséggel és értékkel, ha már az alkalmazandó orvosok személyi kiválasztásánál is megfelelően érvényesülhet. Külön kívánok foglalkozni a javaslat 15. $-ával, amely az 1876. évi XIV. tc-kel felállított Országos Közegészségi Tanácsot, mint véleményadó és tanácsadó szervet, továbbra is fenntartja, de Országos Közegészségügyi Tanácsra módosítja nevét és megváltoztatja szervezetét is. Amíg ugyanis az 1876. évi XIV. tic. 171. '§-a szerint a, 'Tanácsnak 12 rendes és meghatározatlan számú rendkívüli tagja lehetett, addig ez a javaslat a rendkívüli tagságot, mint céltalant, megszűnteti és a tagok számának megállapítását a m. kir. belügyminiszterre bízza, azzal a megszorítással azonban, hogy a tagok száma 24-mél kevesebb nem flehet. Ezeknek a rendelkezéseknek a törvényjavaslatba való felvétele azért mutatkozott kívánatosnak, mert az Országos Közegészségügyi Tanács a jövőben bizottságokban fog működni, a bizottságoknak száma a fejlődő^ viszonyok alakulásától függ, a tagok számát így legalább is felfelé, megrögzíteni nem lehetett. Külön figyelmet érdemel a javaslat 18. $-a, amely szintén a prevenció elvét Jkívánja az egészségügyi szolgálat homlokterébe állítani, és pedig fokozottabb mértékben, mint eddig, amidőn a m. kir. belügyminiszternek felhatalmazást ad arra, hogy az egyes fertőző betegségek megelőzése céljából az egész or~zágra

: vagy 3 y