Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

214 Az országgyűlés képviselőházának 10 ügyi szolgálatot ellátó hatósági orvosi kaiszemélyi kiválasztásánál ilyen mellékes szempontok, helyi tekintetek is figyelembe jöhetnek, nem pedig egyedül és kizárólag a közegészségügyi érdekek országos szempontjai érvényesülnek. Országos közegészségügyi érdek tehát, a hatósági orvosi szolgálat államosítása és ez előtt az országos érdek előtt nemcsak magának a közvetlenül érdekelt hatósági orvosi karnak, hanem azoknak is meg kell hajolniuk, akik ebben .az államosításban talán az autonómia jogainak némi csorbítását vélik felfedezni. Es én itt azért beszélek szándékosan az autonómia jogainak vélt csorbításáról, mert az ebben a tekintetben felmerülhető aggodalmakat, kifogásokat és sérelmeket, még abban az esetben is„ ha azoknak jóhiszeműségét feltételelezem, jogosaknak, alaposaknak és indokoltaknak elfogadni és elismerni nem tudom. Nem pedig azért, mert ha igaz, ha valóban áll az a tétel, hogy a közegészségügy ellátása állami feladat, akkor ennek a par excellence állami feladatnak az önkormányzati hatóságok tevékenységi köréből, — de talán nem is annyira tevékenységi köréből, mert hiszen valójában nagyobbrészt. továbbrai is ott marad, hanem inkább hatásköréből — való kiemelése, az autonómia Béreimét, az autonómia jogainak csorbítását szerény véleményem szerint semmi szín alatt sem jelentheti. Nem történik itt más, csak az, hogy az államhatalom a közegészségügy védelmének érdekében valóban hathatósabban kívánja érvényesíteni a maga 'befolyását egy olyan igazgatási ágazatban, ahol a kezdeményezés az irányítás és a rendelkezés joga egyébként is az ő feladatkörébe esik. T. Képviselőház! Az imént előadottakban kívántam a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot általánosságban ismertetni és legalább is hézagosan rámutatni azokra a körülményekre, amelyek ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását, — mint azt beszédem legelején is említettem — kettős szempontból és pedig laz időszerűség és a szükségszerűség szempontjából indokolttá tették. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy most. aimidőn a törvényjavaslat részletes ismertetésére áttérek, ennek során csakis az egyes fontosabb rendelkezésekkel foglalkozzam, annál is inkább, mert hiszen a törvényjavaslathoz fűzött részletes indokolás aniúgyis minden egyes szakaszra vonatkozólag bőséges, szakszerű felvilágosítással és magyarázattal szolgál. Mindenekelőtt rá kívánok mutatni arra, • hogy a 24 szakaszt magában foglaló törvényjavaslat két fejezetre oszlik. Az első fejezet a hatósági orvosi szolgálatra vonatkozó jogszabályokat foglalja magáiban, a (második fejezet pedig vegyes rendelkezéseket tartalmaz. Azt hiszem, t. Ház, a javaslatról akkor tudok talán tiszta, világos és könnyen áttekinthető képet nyújtani, ha az általános ismertetést mindjárt annak megállapításával kezdem, hogy a törvényjavaslatnak a tiszti orvosok államosítására vonatkozó rendelkezései Budapest székesfővárosra nem terjednek ki, nem pedig azért, mert a székesfőváros hatósági orvosi szolgálata mind az egyeséges vezetés és irányítás, mind pedig az idevonatkozó jogszabályok egyöntetű végrehajtása tekintetében a korszerű követelményeket és igényeket minden tekintetben kielégíti. A javaslat 1, §-a szerint a hatósági orvosi szolgálatot résziben a m, kir. tisztifőorvosok és .4. ülése 1986 március 10-én, kedden, a m. kir. tisztiorvosok, részben pedig továbbra is az önkormányzati szervek, nevezetesen a városi orviosok, a községi orvosok és a körorvosok látják el. A javaslat tehát — amint azt már az általános' ismertetés során is többször bátor voltam megemlíteni — a hatósági orvosi szolgálatot részben államosítja. A hatósági teendőket ellátó orvosok tehát — mint mondottam — a városi, a községi és a köriorvosok kivételével állami tisztviselők lesznek, őket az államfői kinevezés alá eső magasabb rangúak — tehát az V. ós VI* fizetési osztályba sorozottak — kivételével, a magyar királyi belügyminiszter nevezi ki, szolgálati helyükre p osztja tbe őket, fizetési osztályba való sorozásuk szabályait a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértően ő határozza meg, szolgálati szabályaikat, valamint mellékfoglalkozásúik feltételeit ugyancsak ő állapítja meg. Egyik fontos rendelkezése a javaslatnak az, amely az egészségügyi szolgálattot ellátó hatósági orvosok képesítése tekintetében olyan megszigorító intézik édeseket tartalmaz, amelyek a hatósági orvosok elméleti és gyakorlati szakképzettségének és ezáltal kari színvonalának emelését lesznek hivatva a jövőben biztosítani. Ezidőszerint ugyanis a vármegyei tiszti főorvostól, a törvényhatósági jogú város főorvosától és tisztiorvosától, a járási tisztiorvostól és a megyei város tisztiorvosától csupán a tisztiorvosi vizsga letétele kívántatik meg. A javaslat szerint a jövőben ezekre a hatósági orvosokra — akiket most említettem — a tisztiorvosi tanfolyam elvégzése is kötelezővé válik és a tanfolyam elvégzésének és a vizsga letételének kötelezettsége az összes városi orvosokra is kiterje&ztetilk. De ugyancsak kötelesek lesznek a javaslat szerint a jövőben a községi brvosok és a körorvosok is> vagy a tisztiorvosi tanfolyamot, vagy pedig a községi orvosi tanfolyamot végighallgatni és a vizsgát letenni. Fontos rendelkezést tartalmaz a törvényjavaslat 3. §-a, amely felhatalmazást ad a belügyminiszternek arra, hogy a tiszti főorvosi tennivalók ellátását több törvényhatóság területén egy^ tiszti főorvosra, a tisztiorvosi teendők ellátását pedig ugyanazon vármegyében több járás és több megyei város területén egy tisztiorvosra bízhassa. A belügyminiszter számára adott ez a felhatalmazás kiterjed arra is, hogy a megyei városokban a tisztiorvosi tennivalók elvégzésével a városi orvos is megbízható. Ezeknek a rendelkezéseknek a törvényjavaslatba felvételét az általános köziegészségügyi erdekek mellett elsősorban és főleg takanékossá|gi szempontok ési munkaerők gazdaságosabb kihasználásának szükségessége tették indokolttá. A helyzet ugyanis az, t. Ház, hogy a imái közigazgatási beosztás mellett a hatósági orvosok működési területei nem egyformák, ós igen sok hatósági orvos munkaereje, aki kisebb

1 közijgazgatási területi egységen működik» kellőképpen kihasználva nincs. Ezt az aránytalanságot a jövőben csak fokozni fogja az a körülmény, ihogy a hatósági orvosok a törvényjavaslat 4. §-ának negyedik bekezdése értelmében a magángyakorlat folytatásától el lesznek tiltva. T. Ház! Magára a közvetlenül érdekelt orvosi karra a javaslatnak talán éppen a magángyakorlat folytatásától való eltiltást inragában foglaló rendelkezése látszik a legsérelmesebbnek. (Györki Imre: Az a leghelyesebb!) Az e tekintetben felmerülhető aggodalmakra és kifogásokra azonban csak azt tudom vála-