Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1936 február 26-án, szerdán. 11 szesültek a kontingensben, mint amilyen arány­ban a szabadszállítás alatt adtak át sertéseket. Később, midőn túlkínálat jelentkezett, éppen azért, hogy egyes vágók, illetve kereskedők a helyzetet ki ne használhassák, a helyi kontin­gensek felosztásának a jogát a kormány az il­letékes mezőgazdasági kamarára bízta azzal, hogy az illetékes kereskedelmi és iparka­marával, az érdekelt városok polgármesterével, valamint az érdekelt város ipartestületével megbeszélve úgy ossza be a kontingenseket, hogy a sertések ellenértéke minél jobban érvé­nyesüljön a gazdánál. Később pedig ennek a célnak az érdekében a kormány illetékes szerve felhívta a mezőgazdasági kamarákat arra is, hogy minimális irányárakat állapítsanak meg a sertésekre nézve, és csak az kapjon kontin­genst, aki azt betartja. A kormány tehát egy­részt biztosítani kívánja megtett intézkedésé­vel, hogy a sertések ellenértéke megfelelőkép­pen érvényesüljön a gazdáig, másrészt a fen­tebb felsorolt bizottság bekapcsolásával azt a célt is kívánja elérni, hogy azok a vágók Í kereskedők részesedhessenek csak a vásárlási és vágási lehetőségekben, akik a helyi viszo­nyok alapján erre a legalkalmasabbak. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudo­másul venni méltóztassék. Budapest, 1936. évi február hó 19-én. Winchkler s. k., m. kir. ke­reskedelem- és közlekedésügyi miniszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg­illeti a viszonválasz joga. Ifj. Balogh István: T. Ház! Annakidején interpellációmat éppen azért mondottam el, mert a termelő osztály és a kisipar nem kapja meg azokat az előnyöket, amelyekre a hizlalá­sát alapította. Erre vonatkozólag azonban a •válaszban nem látok semmi utalást. Ezen a téren igen szomorú jelenséget kell tapasztalnunk, akkor, amikor a Keiehsstellével szemben toborozni kell a Külkereskedelmi Hi­vatalnak öt nagy ipari vállalatot, illetve pénz­csoportot azért, hogy egy parallel vállalata legyen és mint jogi személy szembeszállhas­son és üzleteket köthessen vele. Ez egy igen szerencsétlen momentum. A Hangya szövetkezetekről nagy sajná­lattal kell nyilatkoznom, bár szívesebben ven­ném, ha ez iránt a keresztény szövetkezet iránt csuna elismerő szavakat kellene hangoz­tatnom. De e (Szövetkezet keresztény volta elle­nére sem engedi meg igazságérzetem, hogy el­hallgassam azt, hogy a Hangya szövetkezet a szövetkezeti elveket teljesen háttérbe szorítja és hogy azután isem változott a helyzet, mélyen t. miniszter úr, miután ezt az interpellációt január 22-én elmondjam. A vásárlásiok éppen úgy, mint azelőtt, 64 filléres áron történnek a falvakban annak ellenére, hogy semmi rizikót nem vállal a Hangya, nem vállalja még a szál­lítási irizikót sem, sőt még azt is azzal a sze­rencsétlen paraszttal vállaltatja. Es • amikor a sertést már bevitték a vágóhídra és átmázsál­ták, annak ,á bizonyos — nagyon alkalmas — iparosnak, hentesnek a. rovására 80 fillérben számolja el. (Fábián Béla: Jó kis uzsora! Ri­zikó nélkül 25% haszon egyik napról a má­sikra! Az öt nagy péinzosoport között vannak olyanok, amelyek — ágylátszik — igazságérze­tükben nem tudtak mást tenni, mint hogy oda­írták, hogy: »alkalmi alakulat.« De vannak olyan pénzcsoportok is, amelyek nem írják oda azt, hogy »alkalmi alakulat.« Nem tudom 'he­lyeselni azt, hogy meg lehet ilyesmit csinálni, hogy a magyar mezőgazdaság és a kisipar ro­vására alkalmi alakulatokat alakítanak Aafcy pénzcsopiortok, és nem tudom elképzelni, hogy az illetékes miniszteriális hatóságok hogyan tudnak ez előtt szeimet hunyni, vagy hogy miért nem nyomozzák ezt ki, ha nem tudnak róla. A vidéki vágóhidak nem alkalmasak arra, hogy export-sertésekkel foglalkozzanak. Mint értesültem, a legújabb időkben is Magde­burgban hat vágón isertést meg kellett semmi­síteni azért, mert a;bszolut használhatatlanná vált. Ott, ahol a Hangya újabban vágásokat végez, — pl. Makón, Orosházán, Nagykőrösön és egyéb helyeken — abszolúte lehetetlen tisz­tességes munkát végezni, mert hiszen ott nincsen hűtőház, sőt nincsen még egy tisztességes szeg sem, amelyre fel lehetne akasztani a disznót. így tönkremegy az áru. A hűtő olyan primi­tív, hogy a mellett egy ilyen hosszú útra el­indított sertésnek a hűtése és kiszállítása lehe­tetlen. Minthogy agrár állam vagyunk és úgy remélem, hogy a sertés- és a marhahús-expor­tálás a közeljövőben nagyobb sízámban fog jelentkezni, mert hiszen így volna indokolt, ezeknek a hűtőházaknak a megépítését nagyon fontosnak ismerheitjük el. Most áttérek ennek a válasznak; egynéhány pontjára. A miniszter úr válaszában a magyar szövetkezetek húskiviiteli egyesülése 2'5%-ikal szerepel. Ez valahogy nem illik össze, mert amint értesülök, 130 fillér körüli exportárat kap az említett húskiviteli szövetkezeti a né­met határon, itt pedig 2'5%-ot számolj le, kér­dem tehát, hogy amíg a gazdiáltól a nétmet ha­tárig ér az árú, hova lesz az óriási differen­cia; mert hogy a gazda zsebébe nem kerül több 64—74 fillérnél, azi egészen bizonyos. Na­gyon sajnálom, hogy erre nem tudtam választ kapni. Na'gyon meglepett a válasznak a pestkör­nyéki ipari hizlaldákra vonatkozó része is, mert én nem alap nélkül jöttem ide ezzel a kényes dologgal, amennyiben akkor is utána­néztem annak, hogy az, amit mondani fogok, meg is állja a helyét és utólag is utánanéz­tem a dolognak, Ha az^ illetékes hatóság sza­vaimban kételkedik, módíjában van a legter­mészetesebb módon a vág-óhídi bemázsálástó'l kezdve végigkísérni a dolgot, amíg a vagonba kerül a sertés, hiszen nem egy-két esetben, ha­nem százával történnek ezekbő 1 ^ az ipari hiz­laldákból a Németországba való kiszállítások. A válaszban lévő »csaknem kizárólag« ki­fejezés, bár ez nagyon ideülik, nem mentesíti a dolgot, ment hiszen a kiszállított sertéseik tömege kerül ki onnan. Ennélfogva nem aka­rok hosszasabban beszélni és a mélyen t. mi­niszter úr válaszát csak mint egy igen hiányos választ vagyok hajlandó tudomásul venni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) : Elnök; Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kereske­delem- és közlekedésügyi miniszter úr írás­beli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház, a választ tudomásul veszi. Következnek 1 az interpellációk. Az első interpelláció Horváth Zoltán kép­viselő úré lenne az igazságügyminiszter úrhoz, minthogy azonban a képviselő úr in­terpellációját törölte, következik Andaházi­Kasnya Béla kén viselő úr ^ interpellációja a belügyminiszter úrhoz. (Fábián Béla: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen? (Felkiáltások: *• /& Ví\ 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom