Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-103
198 Àz országgyűlés képviselőházának 10 külön árjaszakaszt — a kereskedők részére, a j többiért való kompenzációként, ide bevették. * Világos, hogy ez a beszúrás annak a hajszának az eredménye, amely az áruházak lerombolásától várja azt,, hogy a súlyos közterhektől és az alacsony munkabérek következményeitől szabadulni nem tudó kereskedők részére kenyeret és megélhetést biztosíthat. Ha azonban ezeknek a szempontoknak és ennek a mesterségesen szított közhangulatnak engedni kell, akkor kérem a miniszter urat, hogy a szabályozás aie történjék — aminthogy nem is történhetik — egyoldalú kereskedő- vagy iparosérdekekre való tekintettel; tessék figyelembe venni, hogy itt a fogyasztók is érdekelve vannak, és a szabályozás csak ennek a kettős érdeknek egyensúlybahozatalával történhetik. Elsősorban pedig azon az alapon történhetik, hogy a szerzett jogokat érvényben tartja, a szerzett jogokat tiszteli és épségben tartja, amennyiben ezekk a szerzett jogok máskülönben a közérdekkel nem ütköznek össze. A szövegnek ez a laza, pongyola fogalmazása egyébként bizonyos megnyugtatást ad nekünk; megnyugtatást arra nézve, hogy a szövegnek ez a fogalmazása — az is, amelyet az előadó úr előterjesztett — a hangos túlzásoknak ugyan enged, de a másik oldalon a végrehajtást hűvösebb és nyugodtabb légkörbe helyezi át. Ugyanakkor azonban, amikor ezt teszi, aggodalmakat is kelt azért, hogy vájjon lesz-e a miniszteri hivatalokban annyi erő, hogy ennek a mesterségesen szított közhangulatnak ellent tudjanak állani s a 'hajszát megállásra tudják bírni a fogyasztó érdekeinek szempontjából, és hogy nem áll-e elő olyan helyzet, hogy majd egyéb segítség hiányában ezt a^ kérdést áldozzák fel a nyomorral és ínséggel küzdő iparos- és kereskedőréitegek kitörő elégedetlenségének leszerelésére és levezetésére, vagy pedig — amire Kupert képviselő úr most rámutatott — ezt az áruházi tőkeellenes hangulatot felhasználják arra, hogy az áruházi tőkét megfelelő áldozathozatalokra szorítsák rá bizonyos célok szolgálatában. (Buchinger Manó : Nep.-oél! Meg lehet ezt mondani!) Újból hangsúlyozom, hogy ebben a kérdésben mi a fogyasztó érdekek érvényesülésére kívánunk nagyobb súlyt helyezni annak , ellenére, hogy a fogyasztótömegeknek látható érdekképviseleteik nincsenek. Ez a kérdés neon kezelhető tisztára abból a szempontból, hogy az iparosnak vagy a kereskedőnek eggyel kevej sebb konkurrense legyen, hanem á fogyasztó is számba jön ennek a kérdésnek a megoldásainál. Ami azután engem és az én pártomat ennél a kérdésnél különösen és elsőrangúan érdekel, áruházi alkalmazottak szempontja. Amikor az áruházak mellett a fogyasztói érdekek szempontjából felszólalunk, rá kell mutatnunk a dolog másik oldalára is, arra tudniillik, hogy az áruházaknál a munkabérek és a munkafeltételek szempontjából rettenetes állapotok vannak. (Farkas István: Ez igaz!^ Nagy a kizsákmányolás!) A meglevő szimpátiákat erősen lerontják és a meglévő ellenszenveket táplálni segítenek azok az állapotok, hogy ezeknek az áruházi alkalmazottaknak 20—30 pengős havi fizetésük van, amiért jól és tetszetősen kell öltözködniük, és amiért kiválogatják őket, hogy csinosak és megnyerő külsejűek legyenek. Ezért a fizetésért olyan feltételeket szabnak elébük, amely munkafeltételekre és munkabérekre a miniszter úrnak e felhatalmazás ' 3. ülése 1936 március 6-án, pénteken. alapján beleszólási joga lesz, s én kérem, hogy amennyiben ez a javaslat így törvényerőre eimelkedik, a mi n iszter úr a fogyasztók érdekei mellett az áruházi alkalmazottak érdekeit is képviselje. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Vázsonyi János képviselő úr! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Csatlakozom az Éber Antal képviselőtársam által előadottakhoz és arra kérem a miniszter urat, — mind az iparügyi, mind a kereskedelemügyi miniszter urat— hogy az áruházak kérdésében nyilatkozatot tenni szíveskedjék. A kereskedelemügyi miniszter úr ezt a javaslat bizottsági tárgyalása során megígérte, mindezideig azonban nem hallottuk, hogy milyen irányú rendelkezést fognak kiadni majd a törvényjavaslat végrehajtási utasításával kapcsolatban. Engedtessék meg nekem, hogy abban az irányban is kérjem a miniszter úr intézkedését e kérdéssel kapcsolatban, amely irányban Éber Antal képviselőtársam foglalkozott, az ezen szakasszal kapcsolatos kérdésekkel, ö megemlítette az egyenlőtlen teherviselést a kisember és a nagyvállalkozó között, amelyről én külön interpellációban voltam .bátor .szólani, és megemlítette azokat a jelenségeket, amelyek a kisiparos és kiskereskedő részére az életet a legjobban megnehezítik és megemlítette a konkurrenciát. Az áruházak mellett méltóztassék a szövetkezeteknek és a közüzemeknek a konkurrenciájával ugyanúgy foglalkozni, mint ahogy a gyárak detailárusításával, amely elsősorban okoz nagyon súlyos nehézségeket a kiskereskedelem és kisipar számára. A szövetkezetekre nézve megtettem már egyszer azt a disztinkciót, hogy a szubvencionált és az önellátó szövetkezetek teljesen más elbírálás alá veendők. Ezekre a kérdésekre kívántam a miniszter úr figyelmét felhívni és ezekben kérném a nagyközönség, különösen pedig a kiskereskedelem és kisipar részére szóló megnyugtató kijelentését. Elnök: Kíván még valaki szólni? {Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Ház! Ehhez a szakaszhoz ihárom módosító javaslat érkezett. Az egyik javaslat Eckhardt Tibor képviselő úré, aki, úgy tudom, általában elfogadta az előadó úrnak az áruházakra vonatkozó javaslatát, ellenben szeretné kiegészíteni ezt a javaslatot egyrészt azzal, hogy az áruházak kérdésében a kereskedelemügyi miniszter ne egyedül, hanem az iparügyi miniszterrel egyetértően határozhasson. Erre vonatkozólag az ;a válaszom, hogy ez a javaslat teljesen felesleges, mert hiszen a törvény " szelleme és az erre vonatkozó rendelkezések is azt írják .elő, hogy a végrehajtó miniszter mindig a kérdésben érdekelt minis zterekfeel egyetértő leg adja ki azokat a rendeleteket. Ami Eckhardt Tibor képviselőtársamnak a másik kiegészítő indítványát illeti, ez a gyáriparnak kiskereskedői tevékenységére vonatkozik. Sajnos, ilyen rendelkezést nem. lehet kiadni, mert az nem lenme hatályos; tudniillik némely kiskereskedői tevékenység, így például a harisnyaüzlet tartása, semmiféle képesítéshez kötve nincs, ez egyszerű igazolvány .alapján gyakrolható. Ezt a kérdést így nem foghatom »meg, mert a gyáriparos abban a pillanatban, mihelyt erről szó van, bármely alkalmazottjának nevére megkérheti a kereskedői
