Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

Az országgyűlés képviselőházának 1.03. ülése 1936 március 6-án, pénteken. 197 alapján a kereskedői fronttal szemben, ellenben ezt a bátorságot rögtön nélkülözni kell akkor, amikor arról van szó, hogy a közüzemekkel szemben, a nagy gyáripari vállalatokkal szemben alkalmazzák. Igenis, az adóztatás terén hallatlan igazságtalanság forog fenn a közüzemek, a gyáripari üzemek javára. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez nem tartozik ide!) Kérem, mélyen t. miniszter úr, igenis idetartozik, mert ilyen jogszabályok alkotásával a kisiparosok érdekeinek igen kis százalékát lehet csak kielégíteni azzal szemben, ha az adó kérdését a jog, a méltányosság és a szociális igazság alapjára helyeznék és kizárná a kormány azt a helyzetet, amely ma fennforog, hogy a közüzemek, a nagy gyáripari vállalatok, az áruházi részvénytársaságok a tiszta nyereség alapján adóznak, a kiskereskedő és a kisiparos pedig a forgalom és a forgalom után prezumált jövedelem után adózik (Úgy van! a baloldalon ) és ezáltal a kiskereskedő és a kisiparos nem szociálisan degresszív adóztatást élvez, aminek lennie kellene, hanem ellenkezőleg, ő van tízszerte súlyosabban megadóztatva, mint ezek a nagykapitalista vállalatok. (Ügy van! a baloldalon. — Vázsonyi János: Azt mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy vezessenek könyveket!) Belátom, hogy, ez a kérdés nem az iparügyi miniszter úr hatáskörébe tartozik, de én úgy látom az iparügyi miniszter úr egész egyéniségét kibontakozni, hogy talán nem fog megelégedni azzal, hogy a kisipart ezen a szűk területen, az iparügyi novellák alkotása területén fogja megvédeni, hanem bele fog menni a nagy gazdasági kérdésekbe, a kisipar valóságos megvédésének a kérdésébe és hogy többet akar. mint hogy egy novellára utaljon, amely novelláról 10 év múlva a kisiparosok ki fogják mutatni, hogy nem használt nekik semmit, nem azért, mintha semmit sem használna, de mert észrevehetően nem fog használni nekik. Ezért kérem, méltóztassék előrehaladni gazdasági megerősítésük terén, méltóztassék az adóügyi nagy igazságtalanságok megszüntetése terén (Bródy Ernő: Oti.!) a kezdeményezést megragadni s méltóztassék azt az impulzív temperamentumot, azt az energiát, azt az ötletességet és fordulatosságot, amelyet velem, a liberalizmussal szembe méltóztatott szögezni, egyszer a kisipar káros konkurrenseivel szemben adóügyi téren, a közgazdasági intézkedések terén érvényesíteni, ami szükséges volna ahhoz, hogy az ipar valóban jobb napokat láthasson. Én elfogadom a 17. §-t, nagyon kérem azonban a mélyen t. miniszter urat, méltóztassék itt az utolsó bekezdést egy abszolút tilalommal kipótolni. Ez sokkal nagyobb megnyugvást keltene, sokkal nagyobb méltányosságot és az igazságnak sokkal erősebb szolgálatát jelentené. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Czirják képviselő urat illeti a szó. Czirják Antal: Elállók a szótól. Elnök: Czirják Antal képviselő úr elállott a szótól. Következik Kéthly Anna képviselőtársunk. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A kereskedelem kapitalisztikus formája, az áruhájzak elleni agitáció, ha talán méreteiben nem is, de indokaiban és jelenségeiben — egy módosítás kapcsán térek erre rá — most már igen sok hasonlatosságot mutat fel a géprombolás korabeli eseményekkel, és azt kell mondanom ezzel kapcsolatban, -hogy az áruház a kereskedelemben tulajdonképpen az ipari nagyüzem párja, és az áruház szolgálata a fogyasztó felé egészen speciális szolgálat. Ha a miniszter úr tegnapi beszédében nagyon helyesen jegyezte meg és domborította ki, hogy ő a kisipart a kvalitásmunka területére utasítja, akkor ez a szempont mindenesetre megáll az áruházakkal szemben támasztott követelményekre is. Nagyon nehéz azonban ezzel a bizonyos mértékben mesterségesen szított közhangulattal, ezzel a csodaszerrel szembeszállni, amelyet az iparosság és a kereskedőtársadalom bajai ellen most a legújabban hangoztatnak. Ezt a csodaszert más közgazdasági csodaszerekkel együtt a horogkereszt találta fel és nálunk is alkalmazni akarják. Az ipari numerus clausus mellett ez a csodaszer volna az, ami az iparos- és kereskedőtársadalom egyre fogyó kenyerét volna hivatva megvédeni — eredmény és kilátás nélkül. Mert ahhoz, hogy megvédjék ezt a kenyeret, sokkal jobb és tartalmasabb ötletekre volna szükség, mint ennek végrehajtására. Elsősorban a fogyasztók vásárlóképességének emelésére, tisztességes munkabérekre, azután a kisiparosok és a kiskereskedők súlyos adóterheinek enyhítésére — amire nagyon helyesen mutatott rá Éber t. képviselőtársam. — Ezek vásárlóképességének a növelésével és adóterheinek csökkentésével lehetne tehát ezt a kérdést más úton és helyesebben megoldani. Ehelyett azonban oda akarják dobni ezeknek a szerencsétleneknek, ezeknek a fuldoklóknak ezt a szalmaszálat, amely még egyáltalában nincs is kipróbálva, és amelyről nem is tudjuk, hogy milyen eredményeket fog hozni. A kisiparos és a kiskereskedő is csak képzeli, hogy ez segít rajta. Hogy mennyire nincsen kipróbálva, arra megemlítek egy klasszikus példát. Németországban a vad és türelmetlen áruházellenes agitációknak az a következményük, hogy az áruházak úgy élnek és működnek, mint azelőtt, amikor még a horogkereszt nem volt uralmon. (Buchinger Manó: Adóznak az S. A.-embereknek, csak ennyi változás van! A náciknak külön adóznak! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ugyanekkor azonban Amerika, Anglia és Franciaország áruházai azt a fogyasztóréteget és ennek azokat a követelményeit, amelyeknek kielégítésére életre hívattak, rendesen kielégítik. Amikor az áruházi rendszert vizsgálni és bírálni akarjuk, nem is ebből a szempontból akarjuk ezt tenni, hanem a fogyasztó szemszögéből. Ha Éber t. képviselőtársam szociális szempontokat keres a kereskedelem és az ipar felé, akkor engedje meg, hogy ugyanezeket a szociális szempontokat én a fogyasztó felé is megkeressem és ezekre rámutassak. Különben is ez a szakasz ennek a szalmaszálhoz való kapkodásnak jelenségét mutatja. Ennek ebben a törvényjavaslatban nincs is semmi indokoltsága, hiszen ez a törvényjavaslat, ez a novella a kisipar problémáival foglalkozik, nem pedig a kiskereskedők és a kereskedelem problémáival. Nagyon helyesen — hár talán kissé hízelgőén — nevezték el éppen ezért ezt a törvényjavaslatot »lex Müller«-nek, leghangosabb és legtürelmetlenebb védelmezőjének nevéről. A javaslat jelentős »részében kereskedelemellenes, sőt lehet mondani, hogy nemcsak kereskedelemellenes, hanem abból a felfogásból, abból a téves elképzelésből kiindulva, hogy az egész kereskedelem zsidókézben van, tulajdonképpen antiszemita jellegű, úgyhogy egészen különös, hogy ezt az egy szakaszt — mint egy