Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-103
Az országgyűlés képviselőházának 10 S". gyök, vagy én is. cipész vagyok. Ennek az argumentumai erősebbek lesznek. Attól félek, j hogy a kereskedő helyett ugyan egy-két jele- . sebb, nevesebb cipésziparos vagy szabóiparos üzlete fel fog lendülni, de ezeken a névtelen kisiparosokon nem segítünk, ezek helyzetében nem lesz változás. Ezek most másoknak a kulijai lesznek és talán még jobban kizsákmányolt kulijai. De mindegy, elég "nekünk az a remény, hogy ezzel a rendelkezéssel talán tudunk segíteni a kisiparosságon, tehát próbáljuk meg. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a miniszter úr látni fogja, hogy káros eredmények következtek be, újra ide fog jönni és változtatni fog ezen- a rendelkezésen. Viszont éppen ezért dicsérem meg a miniszter úrnak a szakaszban érvényesülő azt az álláspontját, hogy időt akar magának is engedni arra, hogy lássa, vizsgálja, vájjon ennek az, intézkedésnek mik lesznak a következményei? Hiszem, hogy a t. miniszter úr az élet valósága szempontjából fogja ezt a kérdést továbbra is, szem előtt tartani és intézni, mert hallottunk egy emberi szót, egy nagyon megnyugtató, jóleső emberi szót ebben a vitában tőle a fogtechnikus problémájával I kapcsolatban. Amíg eddig merev formában el- • zárkóztak az élet igazságai, valóságai elől, ad- j dig ezzel szemben a miniszter úr mégis jó em- i béri szóval, bölcseséggel, igazságérzéssel, jó- J akarattal foglalkozott ezzel a problémával. Na- j gyón kérjük, mert mi nagyon megjegyeztük, j amit mondott, hogy ne feledje el kimondott j szavait és állja azokat s mert .úgy látjuk Kozma miniszter úrnál is, hogy ő is híve an- ! nak, hogy a dolgok az élet igazságai szerint ! menjenek, találják meg a megnyugtató meg- ; oldást. ! Ez a 142 vagy 147 exisztencia nem tehet | arról, hogy véletlenül egy terminus nyaktilója ! alá került, mert az 1911. évvel lezáródott annak [ a lehetősége, hogy azon a pályán, amelyen el- ; indultak, tovább mehessenek. Azok előtt, akik ] abban a hitben mentek erre a pályára., hogy ! végül ők is fogászmesterek lehetnek, tessék j felnyitni azt a sorompót. Még van néhány ilyen exisztencia, akiknek I ügyét-dolgát a miniszter úr szíves figyemébe ! ajánlom. Vannak a későbbi fogtechnikusok kö- Í zött olyanok, akik a harctéren vitézségi érmet } szereztek, hősök voltak, tehát ezeket is be lehet | sorozni a kivételek közé. Azt hiszem, hogy a I -mélyen t. orvosi kar érdekeibe ez a kiegyenlí- | tés nem fog beleütközni, hiszen igen kis szám- • ról van szó és az orvosi karra nézve is csak ; megnyugtató lelhet egy erkölcsileg felemelő, j belső öntudat érzése, ha arra gondol, hogy: i miattam senkinek sem, aki megérdemelte a ; jobbat, nem görbült meg a hajaszála. Vigyázzunk a' jogszabályokkal, t. Kép- j viselőház, csakugyan fontoljuk meg, amit Éber i Antal t. képviselőtársam mondott, hogy in- ! kább a gazdasági szempontokat tartsuk szem i előtt, amikor ezekkel a kérdésekkel foglalko- j zunk és ezeket megoldjuk, sem mint az élettől | sokszor nagyon elvonatkozott jogi szabályozá- . sokat, jogi felfogásokat. Elnök: Kíván még valaki szólni a 16. ^-hoz 1 ? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Csoór Lajos t. képviselőtársam egy módosító indítványt terjesztett be a 16. j Í-hoz, amelynek értelmében kívánja, hogy a ! ülése 1936 március 6-án, pénteken. 193 cipő, férfi- és fiúruha, női- és leányruha, valamint szőrmeáruk közé még a lakberendezési cikkeket is sorozzuk be a 16. § első bekezdésébe. Én azt hiszem, hogy a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését elsősorban olyan cikkeknél léptessük hatályba, ahol a legsürgősebb szükség van erre a rendezésre. A szakasz egyik pontja úgyis felhatalmazza az illetékes minisztereket arra, hogy szükség esetén ezeket a rendelkezéseket kiterjeszthessék más árucikkekre is, úgyhogy ha a szüksége fennforog, akkor a kormányzatnak módja lesz ilyen rendelkezést is tenni. Bródy Ernő t. képviselőtársam módosító indítványt terjesztett elő, amelynek értelmében az a kereskedő, aki eddig a megrendeléseket átvehette s a megrendelések átvétele alapján mértékutáni ruhákat és cipőket készíthetett, a jövőben is gyakorolhassa ezt a jogát. Bátor vagyok ismét rámutatni, — és nem akarok hosszas vitába szállni — hogy ez nem jog volt a kereskedő részéé. A kereskedő részére csak az a jog volt biztosítva az eddigi törvényes rendelkezések értelmében, hogy a mértékutáni rendelést átvegye, tartozott volna azonban a régi törvény rendelkezése értelmében is ezt a megrendelést egy szakképzett iparosnak átadni s a további munkát vele elvégeztetni. Ez a rendelkezés, amely az új novellában van, tulajdonképpen a régi törvény szellemével ellentétben kialakult gyakorlatot van hivatva a törvény eredeti szellemének megfelelő mederbe terelni, úgyhogy én ezt a nem szerzett jogot, de szerzett jogtalanságot most nem tudom az új törvényjavaslatban kodifikáltatni. Ami Bródy t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy kvázi ne állítsuk szembe a kereskedőt az iparostársadalommal, erre azt mondhatom, hogy nem mi állítjuk szembe a kereskedőt az iparostársadalommal, hanem az a helytelen gyakorlat, amelyet elsősorban a kereskedelem követett el a régi törvény szellemével ellentétben, mert ez állította tulajdonképpen szembe a kereskedőtársadalmat az iparostársadalommal. A kormányzatnak pedig kötelessége, hogy a törvény eredeti intenciójához való visszatéréssel megállapítsa a megfelelő munkaterületeket. Meg vagyok győződve arról, hogy a munkaterületeknek szabatos, preciz megállapítása hozzá fog járulni ahhoz, hogy a kereskedő- és az iparostársadalom között a múltban a régi törvényes rendelkezések félremagyarázásán alapuló ilyen szembenállás meg fog szűnni. Dulin Jenő igen t. képviselőtársam, illetőleg az ő távollétében Czirják Antal t. képviselőtársam említette fel a fogtechnikusok^ kérdését. Erre már. tegnap feleltem, de a kívánságra hajlandó vagyok megismételni tegnapi kijelentésemet. A fogtechnikus-kérdésnek tulajdonképpen az a lényege, hogy amit eddig a fogtechnikusnak nem volt szabad megtenni, azt a jövőben sem szabad megtenni. Ha azonban ezeket a rendelkezéseket áthágja, most már nem kihágást, hanem már vétséget követ el. Tulajdonképpen az orvosi kamaráról szóló törvényjavaslatnak ez a rendelkezése. (Éber Antal: Euthanasia!) Már most annak az indítványnak elfogadását, hogy a fogtechnikusnak megengedhessük azt, hogy közvetlenül a vevővel lépjen érintkezésbe és tőle megrendelést átvehessen, teljesen lehetetlennek tartom, mert annak megállapítása, hogy milyen fogtechnikusi ipartermékekre van a megrendelőnek szüksége, kizárólag az orvosnak a feladata. Senki sem mehet 29*
