Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

192 Az országgyűlés képviselőházának IC számának óriási emelkedése, a termelésnek megtöbbszöröződése,. a munkabéreknek megtöbbszöröződése, változatlan élelmiszerárak mellett, tehát a gazdasági jólét minden jelensége közepette. És ma! Ma látjuk a nyomorúságot, a népszaporodás elmaradását minden ország- ban, látjuk a bellum omniuom contra omnes-t, a háborús szellem terjedését, látjuk, hogy a mezőgazdasági országokban mesterségesen gyáripart kreálnak, ezáltal megdrágítják az életet és kinyitják a mezőgazdasági ollót, a gyáriparos-országokban alkalmatlan területeken mezőgazdaságokat létesítenek: (Rupert Rezső: Ausztriában!) és ahelyett, hogy a mezőgazdasági országok olcsó és jó produktumait vennék, drága és rossz produktumokat állítanak elő. Ez a megkötöttségnek, ez az irányításnak, ez a tervszerű gazdálkodásnak a korszaka. (Vázsonyi János: Es erre azt mondják, hogy ez világnézeti kérdés!) Égy olyan magyar tudós, aki, azt hiszem, közelebb áll a mélyen t. túloldal világnézetéhez, mint az enyémhez s aki joggal világhírre tett szert, mint a közgazdasági tudománynak egyik ékessége, Heller Farkas, a következőket írja (olvassa): »Nem kell ahhoz liberálisnak lenni, csak a mai gazdasági életet kell élesebb szemmel vizsgálni, hogy az ember a kötött gazdálkodással színben — bármilyen formában szándékoltassák is az — a legerősebb szkepszissel viseltessék. Az emberi tökéletlenség, az önzés, egyoldalú kedvezések sehol sem húzód- ; hatnak meg oly biztosan, mint a »közérdeket szolgáló« kötöttségeknek leple alatt«. Ezt tartom én is és amikor a liberális gazdaságpolitikának egy nagy képviselője, Toepke professzor, itt járt az elmúlt hetekben és egy előadást tartott, akkor azt mondotta, hogy miért beszélünk tervgazdálkodásról, miért beszélünk irányított gazdálkodásról, sokkal jobb volna ennek a gazdálkodásnak, a gazdálkodás e modern irányának a Büro-Wirtschaft, vagy a Kommándo-Wirtschaft neveit adni, mert itt nem arról van szó, hogy »tervgazdálkodás«, — mintha a régi rendszernek nem lett volna terve — nem arról van szó, hogy »irányított gazdálkodás«, — mintha a régi rendszerben nem lett volna irányítás — hanem arról van szó, hogy amíg azelőtt a piacnak szabad automatizmusa volt az, amely a tervet és az irányítást adta, addig ezt most a Büro és a Kommando adja azzal a hatással, mint amilyent ma a gazdasági életben szemlélünk. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Éber Antal: öt perc meghosszabbítást kérek. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Kérem egyúttal a képviselő urat, hogy a 16. §Hhoz méltóztassék hozzászólni, mert eddigi felszólalása általános fejtegetés volt a gazdasági liberalizmusról. Kber Antal: Ezek után lemondok az öt percről, afelett való örömömben, amelyet az előbb is hangsúlyoztam, hogy annyi nehézséget gördítenek annak az útjába, hogy csak egy-két argumentumot is felhozhassak a liberalizmus eszmekörének védelmében. A szakaszt nem fogadom el. Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Sajnálatomra nem járulhatok hozzá Müller Antal t. képviselőtársam módosító indítványához. Ez3. ülése 1936 március 6-án, pénteken. zel szemben csatlakozom Éber Antal t. képviselőtársam felfogásához. Ha már nem tudunk javítani a miniszteri javaslaton, mert a miniszter úr nem hajlandó abból engedni, akkor HZ cl javaslat, amelyet a miniszter úr képvisel, mégis liberálisabb, mint Müller Antal képviselőtársam módosíftó indítványa és azért inkább az eredeti szakaszt fogadom el. T. Képviselőház! Azért sem tartanám elfogadhatónak Müller Antal t. képviselőtársam javaslatát, mert nem tudjuk, hogy a gyakorlatban, az életben mi lesz a következménye ezeknek a rendelkezéseknek. Kissé a sötétbe ugrunk, nem tudjuk kiszámítani a hatást. Most 2000, vagy nem tudom hány ezer ilyen iparost foglalkoztat a mértékvevő kereskedelem. Vájjon azokat a szegény embereket, akik most a Petneházy-utcában és más utcákban a III., IV. emeleten, vagy padlásszobákban laknak, meg fogja-e találni a megrendelő enélkül a közvetítő szerv nélkül? Hiszen a kereskedelem tulajdonképpen ügynöke volt ezeknek a szegény embereknek. Amint Éber Antal t. képviselőtársunk fejtegetéséből látjuk, ezek nem tudnak kirakatokat csinálni, ezeknek kirakata, ezeknek a szervirozója gusztusos, vonzó alakban a kereskedelem volt, az kínálta portékájukat. Hiszen enélkül talán mindenki kész árut vásárolt volna. A kereskedő csinált étvágyat ezekhez a cikkekhez. Mert ha volt ennek káros hatása, bizonyos, hogy százszor több szolgálatot tett a közvetítő kereskedelem ezeknek az ismeretlen kisiparos tömegeknek, akikkel nem tudunk találkozni, mert a randevút a kereskedők rendezték meg, akik sokkal több hasznot szereztek nekik, mint amennyi haszon lesz majd ebből a törvényből. Tisztára a kisiparosok szempontjából fogom fel a kérdést, éppen ezért, ha a kisiparosoknak használni fog ez a .miniszteri javaslat, akkor örömmel fogom utólagosan áldani a miniszter urat, hogy ilyen javaslattal ^ jött elő, csak kétségben vagyok eziránt és éppen ezért mondottam az általános vita során, hogy ha majd az iparosság azt fogja követelni a miniszter úrtól egy év múlva, — okulva a tapasztalatokon — hogy változtassa meg, akkor legyen szíves megváltoztatni, aminthogy hiszem, hogy ez fog bekövetkezni. E helyett helyesebb lett volna inkább ennek a problémának azzal a részével foglalkozni, amivel itt Giesswein Sándor 1922-ben foglalkozott, hogy az otthoni munkát részesítsük védelemben, mert hiszen csakugyan megdöbbentő, hogy ilyen alacsonyra lehet lenyomni az otthon dolgozó mesterember munkájának értékét. Hát itt csakugyan helyes volna a beavatkozás. De ha ez a törvényjavaslat törvénnyé válik, ezt az áldásos eredményt nem fogja elérni, mert mi lesz most a helyzet? Hát jó, a kereskedőt kiküszöbölik, annak a kirakatából kisöprik ennek a kisiparosnak a munkáját, a kereskedőnek lehetetlenné teszik, hogy a megrendelőt rábeszélje a rendelésre és ezt a rendelést elközvetítse ahhoz a kisiparoshoz. Most mi fog történni? Az otthon dogozó kisiparosak egyes előkelőbb, tehetősebb mestereknek, iparostársaknak fognak dolgozni. En nem várom azt, hogy ebből valami jó fakadna ezekre a névtelenségben dolgozó iparosokra, mert az ő szakmatársuk: az ugyancsak cipész, az ugyancsak szabó, az előkelő cipész, az előkelő szabómester jobban le tudja nyomni az árakat, mert jobban ért a mesterséghez, jobban tud legyinteni: eh, mit beszél maga, hogy ezért nem lehet dolgozni, én is iparos vagyok, ém is szabó va-