Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-103
190 Az országgyűlés képviselőházának . jogtalanul vállalkozásokba bocsátkozhattak, a jövőben erről kénytelenek lesznek lemond ami és csak saját személyükben képesítést igazolt iparosok végezhetik ezeket a munkákat. Nagyon sok szó esett a szerzett jogról. Helyesen mondja a miniszter úr, hogy szerzett joga csak annak lehet, aki tényleg jogszerűen gyakorolta azt az ipart, pedig éppen az volt a baj, hogy nagyon sokain a törvény félremagyarázható 47. §-át úgy magyarázták, hogy a kereskedőknek is joguk van saját személyükben az ipart gyakorolni és ebből a félremagyarázásból adódott az a lehetetlen helyzet, hogy itt ezren és ezren foglalkozhattak és foglalkoztak iparral olyanok, akik erre nem szereztek saját személyükben jogot. Mélyen t. Képviselőház! Külön kell választanunk a kereskedelmet és.az, ipart. A kereskedelmet továbbra is folytathatj a az a kereskedő a jövőben m, csináltathat, szabathat, megvarrathat raktáráruka,t azzal az iparossal és értékesítheti azokat. A törvényjavaslat a raktári árukra, vonatkozóan egyáltalán nem intézkedik, csakis a rendelt munkákra vonatkozóan, már pedig a rendelt munkák az önálló iparosságnak vannak fenntartva. Itt az iparosiság természetesen szeretné több iparágra is kiterjeszteni mindazt, amit a cipő, férfiruha, női- és leányruha,, szőrmeárusítással foglalkozók részére megállapít a törvényjavaslat. Minket azonban kielégít az, hogy a novellában felhatalmazás adatik a miniszter úrnak arra, hogy szükség esetén ezt a rendelkezést kibővíthesse s más szakmákra is kiterjeszthesse. Itt az üzletnek dolgozó iparosok szomorú helyzetét ecsetelték képviselőtársaim és talán én egyik tanúja vagyok annak, hogy milyen nyomorúságos éhbérért kell dolgozniuk ezeknek az, embereknek, hogy mennyire kihasználták őket éppen azok, akik kevésbbé értettek az iparhoz és nem tudták, hogy annak az iparcikknek előállításához mennyi fáradság, menynyi munkaidő, mennyi erő szükségeltetik és bizony nagyon sokszor kihasználva ezt a mai nyomorult helyzetet, éhbérért foglalkoztatták az embereket. Czirják Antal képviselőtársam a vidéki bedolgozó iparosok béreit terjesztette a bizottság elé. Ugyanilyen béirekért dolgoznak a fővárosban is. De, hogy mégis megtudjam, hogy az elsőrendű munkákat hogyan fizették meg az iparosoknak, hogy tehát ott, ahol ki volt mondva, hogy elsőrendű munka, a legjobb üzletekben hogyan fizették ezeket a bedolgozó iparosokat, erre vonatkozóan pl. a nőiszabó ipartestülettől szereztem be adatokat,. amelyekből 'megállapíthatom, hogy egy pár évvel ezelőtt egy blúz kiszabásáért és megvarrásáért 12 pengőt fizettek, ma fizetnek 4-et, ruháért fizettek 12 pengőt, ma 3-at, kabátért fizettek 20-at, ma 4-et. A férfiszabó ipartestületnek ugyancsak hivatalos árjegyzéke szerint megállapítható, hogy egy egysoros zakó elkészítésének a munkadíja pár évvel ezelőtt még 8'82 pengő volt, ma csak 3*72, a sportzakó elkészítésének díja 10'98, ma 4'20, a felöltő munkadíja 17'62, ma 5'77 egy nadrág elkészítésért, elsőrendű munkáért, fizettek 2"75 pengőt, ma l'j36 pengőt, mellényrt 2'60 pengőt, most 94 fillért és így tovább. Láthatjuk tehát, hogy valóban éhbérért dolgoztatnak embereket. Nemcsak az ipar fejlődésére, hanem arra is figyelemmel kell lennünk, hogy akik az ipariban élnek, azok tisztess égésen élhessenek, hogy S. ülése 1936 március 6-án, pénteken. akik dolgoznak, azok tisztességes -munkát adhassanak. Éppen ezért a segédeknek és a mestereknek a munkadíjára is ügyelnünk kell. örülök, hogy ez a novella erre is kiterjeszkedik. En .csak egy 'módosítást vagyok bátor beterjeszteni a 16. §-hoz. Mivel nincs fixirozva az az átmeneti idő, amely alatt azok a kereskedők, akik iparral is foglalkoznak, kötelesek letenni a mestervizsgát, javaslom, hogy a 16. § 2. pontjának utolsó mondata gyanánt az alábbi rendelkeziést vegyük fel. (Olvassa): »Ezen időpont azonban a törvény életbelépésétől számított 6 hónapnál több időre ki nem terjedhet.« Vagyis azt szeretném, ha megrövidítenénk^ az átmeneti lidőt. Hallunk itt két esztendőről, amelyet és rendkívül soknak tartok; hallunk egy esztendőről is. En azt gondolom, ha tényleg úgy van, mint ahogy egyes képviselőtársaim állítják, vagy az illetők már megszerezték a képesítést, akkor képesítésükről módjukban van 6 hónap alatt is igazolást adni. Éppen ezért kéreni a miniszter urat, foglaljuk bele ebbe a szakaszba azt, hogy hat hónapnál ne legyen hosszabb ez az átmeneti idő. Elnök: Czirják Antal képviselő urat illeti a szó. Czirják Antal: Igen t. Képviselőház! A távollevő Dulin Jenő képviselőtársaim indítványát szeretném a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani, jóllehet Dulin képviselő úr távolléte miatt ez az indítvány töröltetett. Annyit pertraktálták azonban ezt a kérdést, olyan érdekes volt a miniszter úr tegnapi hozzászólása, hogy nagyon szeretném, ha a miniszter úr a fogtechnikusok nagy örömére itt a részletes tárgyalás során is megnyugtató kijelentést tenne. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Szívesen!) Ez az indtvány azt tartalmazza, hogy (alvássá); »Az iparengedély alapján «működő fogtechnikuskézműiparos jogosult ipartermékeinek közvetlen fogyasztói között megrendelőket gyűjteni és az arra nézve közvetlenül megállapodást kötni, a számú miniszteri rendeletnek a fogorvosi beavatkozásokat illető rendelkezéseinek teljes figyelem'bevétele mellett.« Körülbelül 111 T vagy 114 exisztenciának a megmentéséről van szó. Ha a miniszter úr szíves volna tegnapi felszólalása szellemében megnyugtató kijelentéseket tenni, azt hiszem, ez a szakasz kielégítené a fogtechnikusokat, akik igazán példaadóan ragaszkodnak exisztenciájuk megmentéséhez. Ez az én tiszteletteljes kérésem. Elnök: Éber Antal képviselő urat illeti a szó. Éber Antal: T. Képviselőház! A magam részéről nem fogadom el a törvényjavaslat 16. §-át. Végtelenül sajnálom, hogy ebben a kérdésben nem vagyok egyvéleményen Müller Antal t. barátommal, akivel pedig hosszú idő óta egy fronton szoktunk harcolni az iparosok érdekeiért. A kérdés lényegére nézve ugyanaz a felfogásom. Szívesen beleegyeztem volna abba, hogy olyan reform eszközöltessék, amely a kereskedőknek pro futuro megtiltja az iparban való nemkontárkodást, — mert hiszen, törvény alapján működtek — hanem megtiltja a versenyzést és pro futuro csakis képesített iparosoknak juttatja a munkát. Abba azonban nem tudok beleegyezni és abban nem tudok megnyugodni, hogy azok a kereskedők, akik nem szerzett jog alapján, — mert ez nem szerzett jog; ne bocsátkozzunk most jogi magyarázatokba — hanem annak tudatában, hogy a fennálló törvény szerint ez
