Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-103
Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1936 március 6-án, pénteken. 189 súlyoztam, hogy nem szeretem, ha termelési ágak, kereskedelem és ipar és hozzáteszem: mezőgazdaság szembenállanak egymással. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem állanak szemben!) Még ha szemben is állanak és az élet olyan súrlódásokat is hoz létre közöttük, akkor is a törvényhozásnak az a feladata és kötelessége, hogy ezeket az ellentéteket kiegyenlítse. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez történik!) Mondom, én is ezt szeretném, mert Magyarországon ezeknek a termelési ágaknak egymásrautaltsága igen nagy és helytelen politika az, amely a kereskedelmet az ipar ellen vagy mind a kettőt a mezőgazdaság ellen akarja uszítani, mert ebből a közérdeknek semmiféle haszna vagy előnye nem lehet. Vannak ebben a javaslatban intézkedések; amelyek a határvonalakat meghúzzák, ez a jövőre fenn fog állani. Itt azonban fennmarad az a kérdés, hogy mi történjék a szerzett jogokkal, mert hiszen szerzett jogok vannak. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nincsenek!) Kérem, a 47. § alapján és a jelenlegi törvény alapján vannak szerzett jogok! (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De nem úgy, ahogyan ezt meg méltóztatott itt szövegezni. Olyan szerzett jog nincs!) Szerintem van szerzett jog, hiszen nem Magyarország az egyedüli ország, amely ezt a reformot behozza ; Ausztriában is megtörtént, az utódállamokban is megtörtént és éppen arra akarom figyelmeztetni a mélyen t. miniszter urat, hogy a szerzett jogokat mindenütt respektálták. Ausztriában már 1907-ben behozták azt, amit most Magyarország ebben a javaslatban kontemplál, de ugyanakkor a szerzett jogokat teljes mértékben elismerték. Ebben a törvényjavaslatban azonban nem látom a szerzett jogoknak olyan módon való respektálását, amilyet a helyzet megkövetelne, mert itt megint az igen t. iparügyi miniszter úr kap felhatalmazást arra, hogy az átmenetet rendeletileg megállapíthatja. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hát ki másnak adjuk a felhatalmazást 1 ?) Nem lehet bizonytalanságban hagyni egész kifejlődött alakulatokat, amelyek már ebben éltek. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Méltányosan fogjuk rendezni ezeket!) Ez a kérésem a mélyen t. miniszter úrhoz, nem megyek bele az elvi kérdés megvitatásába. Nem szeretem és rosszul esik nekem az, ha itt ezket a termelési ágakat egymás ellen uszítják. Mondom, nem megyek bele a kérdésbe, itt elhatároltatik az ügy, el van intézve, rendben van, túl vagyunk rajta. Második kérésem az, hogy ne hagyjuk azokat az embereket bizonytalanságban, akik ezzel foglalkoztak. Nekik tudniok kell, hogyan alakul a jövőjük. Hiszen embereknek exisztenci áj ár ól, jövő sorsáról van szó. A törvényjavaslatban pedig az átmeneti idő nincsen körülhatárolva, nincsen megmondva, hogy mi történik ebben a dologban. Azért kérem a miniszter urat — ha már ezt a törvényes intézkedést méltóztatott hozni — a következőkre- Szeretném, ha a jövőben nem lennének egymás ellen Uszítva a termelési tényezők, hanem .ellenkezőleg^ megszabnánk a határokat. Hogy teljes objektivitásomat megmutassam, emlékezem Czirják Antal igen t. képviselőtársamnak a bizottságban elmondott beszédére, amelyben megdöbbentő adatokat hozott fel arranézve, hogyan használják ki az iparosokat. Ezt a magam részéről nem helyeslem és nem szentesítem, mert én semmiféle munkabéruzsorának, vagy munkaerő kihasználásnak nem lehetek híve és védelmezője. Az emberi munkát tisztelem és annak méltányos megfizetését kötelességnek tartom. Ha tehát vannak olyanok, akik kihasználják ezt a munkát, akkor a mélyen t. miniszter úrnak megvan a módja és a lehetősége a minimális munkabéreknek a munkabéregyeztető bizottság útján való megállapítására (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Folyamatban van!) és megvan a módja arra, hogy megakadályozza az emberek munkaerejének kihasználását, mert ezt én sem helyeslem. Tisztelem mindenkinek a mesterségét, de sohasem járulhatok hozzá ahhoz, hogy egyik ember a másikat kihasználja és kiuzsorázza. Ez lelketlenség. Mélyen t. képviselőtársam beszédje számomra nagyon meggyőző volt. Nem tudom elfelejteni szomorú adatait, amelyeket felhozott arra vonatkozóan, hogy például Pécs környékén és magában Pécs városában is milyen árakon szállítanak az iparosok a kereskedőknek. Ez nem emberhez méltó; ez lehetetlen állapot és nem tartható fenn. A miniszter úrnak megvan a fogantyúja, megvan . a módja ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket elintézze. Nem szeretném ellenben, azt, ha ezen az alapon ártatlan kereskedők olyan helyzetbe kerülnének, hogy a jövőre teljes bizonytalanságnak tétetnék ki exisztenciájuk. Arra kérem tehát a mélyen t. miniszter urat, hogy ezt az átmeneti időt határozza meg a törvényben és kövessen el mindent, hogy ebben a kérdésben ne legyen bizonytalanság, hanem, hogy azok, akik ebben nőttek fel és akiknek ez az exisztenciájuk, tudják, hogy mi lesz a sorsuk és tudják, hogy az mikor dől el. Ilyen irányú módosítást adtam be és kérem, méltóztassék azt elfogadni. Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, módosító indítványa tehát töröltetik. Müller Antal képviselő urat illeti a szó. Müller Antal: T. Ház! A 16. § a novella egyik legfontosabb szakasza. Ez rendezi az ipar gyakorlását a kereskedőkkel kapcsolatosan. Lehetetlen állapot volt 1922-től mostanáig, hogy amikor saját személyében kellett a képesítést minden iparosnak igazolnia, hogy iparigazolványt kaphasson, & kereskedők azon a címen, hogy joguk volt mértéket venni, mégis minden í munkavállalásba belekapcsolódtak^ nemcsak mértéket vettek, hanem a vállalkozást egészen lebonyolították és az_ iparost csak kihasználták rabszolgának, munkásuknak;. En is azon az állásponton vagyok, r mint előttem szólott Bródy Ernő képviselőtársam, hogy nem szabad a foglalkozási ágakat egymás ellen uszítani, nem szabad egyik foglalkozási ágnak a másik rovására kártékonyán dolgozni, de itt most az ipartörvény javaslatát tárgyaljuk és érdekes, nem az iparosság védelmét, nem az iparosság érdekeit említi fel több képviselőtársam, hanem a kereskedőkét, azokét, akik az iparba jogtalanul kontárkodtak bele. Éppen ezért én a 16. §-t a magam részéről nagyon fontos, helyes szakasznak tartom, de nemcsak én, hanem az iparosság nagy tömegei mindenfelé az ipartestületekben, ahol a ^ novellát tárgyalták, azt a véleményüket nyilvánították, hogy a 4, §, a mestervizsga és a 16. § a törvény- * javaslatnak azok az értékes szakaszai, amelyeknek életbelépésétől várják az iparban a rendcsinálást és azt, . hogy mindazok, akik eddig
