Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

188 Az országgyűlés képviselőházának : Kíván még valaki a 15. §-hoz hozzászólni 1 (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak azt a módosító indítványát, hogy ebbe az ipartörvénynovellába olyan kijelentés vétessék fel, hogy egyetlen iparág sem fejthet ki más iparág rovására tevékenységet, általánosságban, elvi szempontból helyesnek tartom, de nem olyan formában, hogy ez ebbe az ipartörvénynovellába vétessék fel. Ezt tulajdonképpen az 1922. évi ipartörvénybe kellett volna belevenni és nem ebbe a paragrafusba, mert hiszen ez a paragrafus éppen a kivételeket tartalmazza, azokat az eseteket, amikor munkaegyesítés jogán megengedjük egy iparosnak valamely más iparágban való dolgozását w>, Éppen azért, ment ezt az elvet én a magam részéről helyesnek tartom, méltóztassanak tudomásul venni, hogy nem itt ennél a paragrafusnál, hanem a végrehajtási utasításban — amely valószínűleg megint szerves egészként fogja ezeket a kérdéseket tárgyalni — hajlandó vagyok ezt a gondolatot megfelelő formában kidomborítani. {Helyeslés.) Müller Antal t. képviselőtársam módosító indítványát, sajnos, nem tudom, elfogadni. Müller Antal képviselő úr indítványa arra irányul, hogy a részmunkát előállító iparost csak a műhelyi munka keretébein illesse meg a munkaegyesítés joga. Ez nem áll, mert a generálvállalkozás esetén például az ablakot készítő ablakosmesternek bizony nemcsak műhelyében kell az ablakot elkészítenie, hanem esetleg a helyszínen kell azt beszerelnie, azután esetleg még lakatosmunkát és mázolómunkát is kell elvégeznie, úgyhogy én azt hiszem, ilyen messzemenő rendelkezést, éppen a kisiparosság érdekében, nem lenne helyes felvenni a törvényjavaslatba. Ami a képviselő úrnak azt a módosító indítványát illeti, hogy például egy gyárüzemben elvégzendő munkáknál a szükséges munkások számát az illetékes iparhatóság állapítsa meg az iparűző és az ipartestület meghallgatásával, ez olyan belenyúlás lenne a gazdasági életbe, ami, azt hiszem, mem lenne helyes. Nézetem szerint — és itt válaszolok Vázsonyi János képviselőtársamnak is — nem lehet megtiltani azt, hogy valaki saját maga részére vagy alkalmazottai révén magának munkát végezzen. Ezt meg kell engednünk, hiszen egész ipartörvényünk azon^ alapszik, hogy sajátmaga résizére mindenki végezhet munkát. Tehát az, hogy bérházakban a bérház tulajdonosa a házmestert bízza meg munkálatok elvégzésével, tulajdonképpen még nem iparűzés (Müller Antal: De helytelen!) és nem iparűzés az sem, hogy egy gyártulajdonos gyárában bizonyos átalakítási munkálatokat végeztet. Itt legtöbb esetben olyan munkálatokról van szó, ahol egy önálló iparos már a dolog természeténél fogva sem tud alkalmazást találni, mert hiszen itt üzem alatti átalakításokról van szó. Esetleg olyan természetű ez a munkálat, amelyet a gyáriparos nem i's szeret a külvilággal közölni. Mondom, ezt a módosító indítványt sem tudnám tehát elfogadni, úgyszintén Vázsonyi János képviselőtársam módosító indítványát sem, mert ellenkezik azzal a felfogáissal, hogy nem minősül iparűzésnek az, ha valaki sajátmaga, vagy pedig alkalmazottai segítségével sajátmaga részére hoz iétre bizonyos munkálatokat. 03. ülése 1936 március 6-án, pénteken. Itt méltóztassanak megengedni, — minthogy Drobni képviselőtársam most lépett be a terembe — hogy csak egy percre visszatérjek a 14. §-hoz. Drobni képviselő úr t. i. a kéményseprőkerületekkel kapcsolatban megemlítette az általános vitában, hogy mintha különbség lenne az ipari rokkantság és hadirokkantság beszámítása tekintetében. Időközben megnyugtattam képviselőtársamat a tekintetben, hogy a végrehajtási utasítás megfelelő rendelkezéseket fog tartalmazni olyan irányban, hogy a IV. járadékosztályba sorozott hadirokkantakat a kéményseprőkerületeknél a munkaidő beszámításánál 49%-os rokkantnak kell venni, így a hadirokkantak ebből a szempontból megfelelő kezelésben részesülnek. Az elmondottak alapján kérem a t. Képviselőházat, hogy a 15. §-t változatlanul méltóztassék elfogadni, azzal a megjegyzéssel, hogy /Eckhardt Tibor jiképviselőtársam indítványát majd a végrehajtási utasításba fogom megfelelő módon beilleszteni. Elnök: Eckhardt Tibor képviselő úr óhajt szólani. Eckhardt Tibor: T. Ház! Mivel az elvet a miniszter úr elfogadta, módosító indítványomat visszavonom, tekintettel arra, hogy megvan rá a biztosíték, hogy más formában az elv kifejezésre fog jutni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 15. §-t eredeti szövegében Müller Antal képviselő úr módosító indítványával szemben elfogadni? (Igen!) A Ház a 15. §-t eredeti szövegében fogadta el. Kérdem továbbá, méltóztatnak-e a Vázsonyi János képviselő úr által a 15. §-hoz javasolt pótlást elfogadni? (Nem!) A Ház a Vázsonyi János képviselő úr által javasolt pótlást nem fogadta el. Következik a 16. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék, a szakasz szövegét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa a 16. § szövegét). Elnök: Csoór Lajos képviselő úr kíván szólni. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Mindnyájan tudjuk, hogy ez a 16. § a törvényjavaslat egyik legfontosabb része és hogy milyen nagy harcok folytak abban a kérdésben, amelyet ez a szakasz szabályoz. Nem akarom itt ezeknek a dolgoknak indokolását és részleteit fejtegetni, csupán azt a kérelmet és javaslatot terjesztem elő, hogy a 16. § első bekezdésébe, ahol az áll, hogy: cipő, férfi- és fiúruha, nőies leányruna, valamint szőrmeáru elkészítését és javítását kereskedő nem vállalhatja, méltóztassék beiktatni még azt, hogy lakberendezési cikkek készítését sem vállalhatja el kereskedő. A helyzet tudniillik ugyanaz, a lakberendezési cikkeknél, bútornál, kárpitoscikkeknél stb. éppen úgy ki vannak szolgáltatva az iparosok ezeknek a kereskedőknek, mint az előbb említett ruházati cikkeknél. Itt is szükséges tehát, hogy megvédjük őket, amint ez a törvényjavaslat, igen helyesen, meg is akarja védeni az iparosokat a kereskedők kontárkodása ellen. Azt hiszem, hogy ez csak véletlenül felejtődött ki, mert a tilalom a lakberendezési cikkek készítésénél is éppen olyan fontos, mint a ruházati- és cipőáruiparnál. Kérem, hogy javaslatomat elfogadni méltóztassanak. Elnök: Bródy Ernő képviselő úr óhajt szólani. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Már az általános vita alkalmával kijelentettem és hang-