Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

186 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Kíván még valaki szólni a 14. §-hoz? (Nem!) A miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Czirják Antal t. képviselőtársam javaslatát nem tudom elfogadni és pedig azért nem, mert az ő javaslata tulajdonképpen azt jelentené, hogy a reáljogú kéményseprőkerületeket szaporítsuk. Ö azt mondotta, hogy részletekben is eladható legyen, amennyiben az új tulajdonos megélhetését az eladandó részlet biztosítja. Ez azt jelenti, hogy új reáljogú kerületet létesítenénk az eredetiből. Annak azonban nincs semmi törvényes akadálya, hogy valaki reáljogú kerületének egy részét, a jövedelemre való jogának egy részét eladja, (Müller Antal: Ez meg is van!) hiszen vannak résztulajdonosok ma is. Azonban a reáljogú kerületek is a kerületi beosztás folytán üzemtechnikai szempontokból alakíttattak ki, ezek már nem nagyobbak, mint az egyéb személyjogú kerületek, hiszen fix kéményszámok vannak a kerületekben megállapítva, úgy hogy ezeknek további osztódása üzemtechnikai szempontból is megvalósíthatatlan. (Rupert Rezső: Ez képtelenség volna!) Ilyenformán olyan kerületek maradnának, amelyeket a közérdek szempontjából megfelelőén ellátni nem lehet. A képviselő úr javaslata különben is ellentétben áll az 1922 : XII. te. rendelkezéseivel, amely kifejezetten kimondja, hogy új reál jogok nem alapíthatók, ellenkezik továbbá a mostani törvény szellemével is, amely a reáljogokat vissza akarja fejleszteni. Ismétlem, törvényes akadálya nincs a résztulajdon eladásának, ellenben az üzemet egységesen kell továbbra is kezelni. Már most, ami Rupert képviselő úr felszólalását illeti, tudomásom szerint ő nem adott be javaslatot a szakasz törlésére vonatkozólag. (Rupert Rezső: Azért kértem a miniszter urat, hogy tegye magáévá kívánságomat.) Méltóztassék megengedni, hogy ne tegyem magamévá a képviselő úr javaslatát. Tegnap elmondottam mindazokat az indokokat, amelyek arra indítanak, hogy ez az anakronizmus az ipar területéről kiküszöböltessék. (Rupert Rezső: A hitbizomány még nagyobb ^anakronizmus!) Ez egészen más. Itt egy kézművesiparról van szó, amelynek gyakorlásához bizonyos előképzettség kellene. Erre is kellene a mestervizsga és tény az, hogy az országnak mintegy 700 kéményseprő-kerületéből 70—80 reáljogú kerületnek tulajdonosa városi tanácsnok, miniszteri tanácsos, stb. Ha valaki viszszatér a szakmához és megtanulja ezt ,a kézműipart, annakidején személyjogon kaphatja meg a kerületet és űzheti a kéményseprőipart. Már tegnap elmondottam, hogy a kéményseprési reáljogok keletkezése rendkívül homályos. (Rupert Rezső: Ez tévedés.) Ha az elé a választás elé állítanának, hogy e helyett a rendelkezés helyett egyszerűen követeljem a reáljogok igazolását, (Égy hang a szélsőbaloldalon: Miért nem követelik a földbirtok tulajdonjogának igazolását!) lakkoir meg vagyok győződve arról, hogy a mai kéményseprőiparosoknak háromnegyedrésze kiesnék, mert nem tudná igazolni a reáljog birtoklását. Az elmondottak alapján kérem a 14. §-nak. változatlan szövegben való elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván/a tanácskozást be03. ülése 1936 március 6-án, pénteken. fejezettnek nyilvánítom. Rupert Rezső képviselő úr törlést javasoló indítványát nem tárgyalhatjuk, mert nem volt házszabályszerűen előterjesztve. A 14. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A 14

; §-hoz Czirják Antal képviselő úr pótlást indítványozott. Kérdem, méltóztatnak-e a 14. §-hoz benyújtott pótlást elfogadni? (Nem!) A Ház a Czirják Antal képviselő úr által benyújtott pótlást nem fogadta el. Következik a 15. §. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa a 15. $-t). Elnök: Eckhardt Tibor képviselő úr óhajt szólni. Eckhardt Tibor: T. Ház! Az általános vita során voltam bátor már megindokolni azt a módosító indítványomat, amelyet az igen t. Háznak és az igen t. miniszter úrnak pár szóval ezúttal is figyelmébe ajánlok. Arról van szó, hogy a most előttünk fekvő törvényjavaslat, de már az 1922 :XII. te. is bizonyos kivételeket statuál, amikor maga is elismeri aa úgynevezett munkaegyesítést, illetőleg belátta annak szükségességét. Ezzel foglalkuzik a 15. §. Az 1922 :XII. te. azonban éppen úgy, mint az előttünk fekvő novella, nem statuálja azt az elvet, amely alól a kivételeket engedélyezi. En ezt az 1922:XÍÍ. tc.-nél súlyos organikus, szervi hibának tartom, mert ha egy törvény kivételeket statuál, akkor kétségtelenül proklamálnia^ kell mindenekelőtt azt az elvet, amely alól kivételeket enged. Ügy hiszem, hogy a mostani novella volna az a kívánatos alkalom, amikor egy helyes elvnek a dekretálására alkalom nyílnék abban a formában, hogy az 1922 :XII. te. 45. §-a elé — ahol a munkaegyesítés megengedhető kivételeit sorolja fel a törvény — bevezetőként egy egyszerű kis mondat volna beiktatandó, amelynek szövege szerény véleményem szerint .a következőképpen kellene, hogy szóljon (olvassa): »Semmiféle iparág — ideértve a közüzemeket is — más iparág rovására tevékenységet nem fejthet ki.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondhatom, hogy ennek van erkölcsi jelentősége is, mert ez .adja meg azt a szilárd talajt úgy a kormányzatnak, mint az ipartestületeknek, s a végrehajtásnál érdekelt összes szerveknek arra, hogy a munkaegységesítés törvényben nem kívánatosnak jelzett eseteit a limine kizárják és azzal szemben védekezzenek. Amennyiben ez a módosításom elfogadtatik, ez egyúttal 'morális jogalapot jelent abban a vonatkozásban is, hogy a -kisipar és a kereskedelem, a kisipar és a gyáripar, a gyáripar és a kereskedelem munkaterületei korrektül szeparáltassanak egymástól. Mert ha valamely foglalkozási ágon belül elismerjük ezt a szükséges erkölcsi és gazdasági szempontból egyaránt indokolt szabályt, akkor még inkább el kell azt ismernünk a különböző termelési ágakkal kapcsolatban, melyek egymással szemben néha kibírhatatan versenyt támasztanak, természetesen mindenkor a gyengébb exisztenciát áldozva fel a, gazdaságilag erősehb fél érdekében. Ezt a módosító indítványomat azért indokoltam meg újhól és ezért szeretném fenntartani, mert ezzel egy bizonyos helyes rendet és rendszert vinnénk bele egész iparügyi közigazgatásunkba és megvonnék azt a, helyes határt, amelyen túl senkinek terjeszkedni© nem szabad. Majdnem azt mondhatnám, hogy ezzel lefektethetjük a kapitalizmusnak azt az erkölcsi