Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

Áz országgyűlés képviselőházának 10, bizonyítja azt, hogy ennél nagyszerűbb ipar nincs. Ha tehát most módot adhatnánk számos kéményseprőnek arra, hogy önállósítsa magát, ezzel csak azt a szellemet segítenŐk elő, amely hovatovább uralkodó lesz, hogy minél több kisexisztenciának nyújtsunk megélhetést. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Miután az én javaslatom is azt tartalmazza, hogy az új kerületi felosztás csak a megmaradó kerületek életképességének mérlegelése alapján vihető keresztül, azt hiszem, ennek a javaslatnak semmiféle ellenzése nem lehet. Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó! Rupert Rezső: T. Képviselőház! En semmi körülmények között nem járulok hozzá az előttem szólott képviselőtársam felfogásához, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ügy sem. fogadom el!) mert az még reakciósabb, mint amilyen maga a javaslat. (Czirják Antal: A tulajdonosra hízza!) Ellenben arra kérem a miniszter urat, (Szíveskedjék módosító indítványt előterjeszteni abban az irányban, hogy ezt a szakaszt törölje a Képviselőház. Nem tudok sem gazdasági, sem erkölcsi, sem egyéb szempontból védelmet vagy magyarázatot találni arra, hogy miért kell itten az iparosság érdekei megerősítésének előmozdítására v irányuló javaslatban ilyen hallatlan jogfosztással élni, mint amilyen a:z, hogy ennek a 74 iparosnak elvegyük az ipartulajdonát. (Czirják Antal: Nem veszik el haláláig!) Ezek az emberek annakidején éppúgy, mint a mai háztulajdonosoknak, vagy a mai házbirtökos oknak elődei megszerezték ezt az ipari tulajdont, mégpedig nem úgy, mint. sok földtulajdonos, hogy gyanús a szerzés eredete, hanem megfizették érte a becsületes ellenértéket. Ez a tulajdon azután századokon keresztül tradíciók alapján háramlőtt egyik családról a másikra. Nem tudom, miféle érdek követeli azt, hogy amikor 504 vagy 510 személyjogú kéményseprő-iparjog van, akkor erre a 72-re legyünk éhesek, s mint a zsákmányra rohanjunk ezekre (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem erről van szó!) és itt szerény, aránylag kisexisztenciák szerzett jogaira törjünk. Ez nem méltó a törvényhozáshoz, nem méltó: jogokat elkonfiskálni. De veszedelmes precedens is, mert ezután sor kerülhet a többi reál jogokra is. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hol van még több reáljog? Csak a patikáknál!) A gyógyszertáraknál van. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Máshol sehol!) Ha ott nem akarjuk a tulajdonosokat bántani, — aminthogy helyes, hogy a szerzett jogokat ott se bántsuk akkor miért nyúljunk ezekhez a kiseb'b exisztenciákhoz? Ezeket a reáljogú területeket úgyis megkissebbí tették, mert ha Budapestet nézem, azt látom, hogy a régi kerületeket felparcellázták, egyből két-három jogot csináltak, tehát a régi mellett két újat alkottak. A reál jog nem lehet szabadforgalom tárgya. (Bornemisza Oéfea iparügyi miniszter: Szabadforgalom tárgya? Olyan jog nincs! Ez személyi jog!) Nemcsak a mtilt tradíciói kedvéért, de a magyar becsület, tisztesség és erkölcs szempontjából is azt tartom helyesnek, hogy ezekhez az aránylag kisexisztenciákhoz ne nyúljunk hozzá. De helyesnek tartom azért is, mert sokkal egészségesebb utódlás van ezeknek az '. üíese 1936 március 6-án, pénteken. 185 ipari tulajdonoknak területén, mint az 510 szabadjogú kéményseprési kerületre nézve. Megbotránkozva látjuk, hogy nem azok a szegény kémény seprősegédek kapják a személyjogú ipari jogosítványokat, akik egy életet vagy egy életnek hosszú részét már eltöltötték azon a pályán, hanem kormány protekciósok és mások, vagy volt főispánok, méltóságos asztalosmesterek stb*, azoknak adogatják ezeket a jogokat. Sokkal erkölesösebb és becsületesebb dolog az, ha ez a reál jog ezeknek a régi családoknak a kezén megmarad, s a dolgok rendje és módja szerint vándorol és öröklődik egyik kézről a másikra úgy, mint ahogyan a házvagyon, a földvagyon, az ember bútorzata vagy szőnyegei. Egyébként sem komoly ez a szakasz. Bármennyire méltóztatik mindig nevetni, ha Deák Ferenc nevéről van szó, mégis hivatkozom Deák Ferencre, aki azt mondotta, hogy sohasem méltó a törvényhozáshoz olyan^ alkotás, amely alkotásnak hatása, ér vény re jutása, életbelépése és gyakorlattá válása messze időkben következik be. Az ilyen törvényhozás — mondotta — komolytalan, mert az egymásután következő későbbi ciklusok törvényhozóinak szor módjukban lesz majd az ilyen nagyétvágyú és nagyhangú törvényalkotásokat közben semmivé tenni. Hiszen ez a, javaslat is időtlenidőkig halasztja azt, hogy a reál jogok megszüntettessenek, mert hiszen a mai tulajdonos után kell még következnie egy másik tulajdonosnak, akinek az életében még 20 évig fennmarad ez az ipartulajdon és az utolsó birtokos még akkor is személyjogon folytathatja. Hát én nem tudom, micsoda komoly érdek követeli azt, hogy ezzel a, társadalmi réteggel, ezzel a kéményseprői iparososztállyal szemben most törvényt hozziunk, amelynek sok évig, fél emberöltőig semmi ereje nincs, ellenben rákényszeríti őket, arra, hogy nagy agitációt indítsanak meg és 10—20 esztendeig tartó agitáció menjen végbe a rossz törvény megváltoztatása, iránt. Ilyen messzenéző, ilyen profetikus törvényalkotásokat ne kezdeményezzünk, ne nevettessük ki magunkat azzal, hogy mi 20 esztendő múlva bekövetkezhető eshetőségekre, vagy 20 esztendő múlva az ország részére viszszaszerzendő jogok érdekében hozunk törvényt, mert ez nem komoly és nem méltó a törvényhozáshoz. Persze, nem méltó már az sem, hogy aránylag kis exisztenciáknak a szerzett vagyonához hozzányúljunk, azt zsákmánynak tekintsük és egyszerűen elvegyük mindama szent elvek ellenére, amelyeket a t. kormány is hirdet, hogy a magántulajdonhoz pedig ne nyúljunk, hacsak azt nagy nemzeti érdek természetszerűleg meg nem követeli. Nem tudom, hogy micsoda nemzeti érdek követeli ezt itt meg; csak az lehet a cél, hogy a protekciók, a hatalmaskodások területe méginkább kibővüljön, hogy itt méginkább lehessen a híveknek, a pajtásoknak és a rokonoknak stallumokat osztogatni. (Müller Antal: Az sem helyes, hogy miniszteri tanácsosok kéményseprők legyenek.) Nagyon kérem a miniszter urat, saját javaslatának érdekében, de összhangban azzal a jóakarattal is, amely jóakarattal ő ezeket a kérdéseket intézi, hogy azért is, nehogy kellemetlen reminiszcenciái legyenek az ő miniszterkedésének, (Derültség a jobboldalon.) indítványozza, hogy ezt a komolytalan szakaszt töröljék a javaslatból. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Még nem búcsúzom!) 28*