Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

184 Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1936 március 6-án, pénteken. many programját, amely, ismétlem, az, hogy helyet az ifjúságnak! (Felkiáltások a jobboldalon: Komolyan vesszük! — Zaj.) Ne tessék lehetővé tenni egy másik kormánynak azt, hogy esetleg elzárja a szabadipar elől az utat. Éppen százféleképpen lehet visszaélni. Nem mindig a mostani miniszter urak kezében lesz a hatalom, jöhet olyan kormány, amely ezzel a lehetőséggel visszaélhet, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Hasonló kormány nem fog visszaélni! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A világ kereke is fordulni szokott egy kissé (vitéz Bánsághy György: Hasonló világnézeti alapon álló kormány jöhet!) és ne adja Isten, hogy az ön világnézete érvényesüljön, képviselő úr, mert ez igen nagy tragédiával végződhet a magyarságra nézve. (Zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Keresztény 'magyar világnézet!) Mi is vagyunk olyan jó magyarok, mint a t. képviselő úr. Tessék tisztelni a mi meggyőződésünket, ^tessék legalább magába szállni .képviselő úr: hátha ezeknek az embereknek van igazuk? A történelem elviharzik felettük. Látjuk az elmúlt kormányok hibás politikáját, pedig abban az időben mindig az a politika volt a legbölcsebb. Az önök nagy része helyeselte azoknak a kormányoknak a politikáját, most pedig kárhoztatják ugyanazt a politikát. Csatlakozom az előttem felszólalt képviselő úr álláspontjához és kérem, méltóztassék elfogadni Bródy Ernő t. képviselőtársam módosító indítványát. Elnök: Kíván valaki szólni! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az. iparügyi miniszter urat illeti a szó. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képvselőház! A kifogásolt szakaszban tulajdonképpen az ai rendelkezés van

s hogy az illetékes miniszternek jogában áll megjelölni az engedélyhez kötött iparok közül azokat,^ amelyeknél vagy egy zárt számot lehet megállapítani, vagy pedig az engedélyek kiadását zártszám nélkül is meg lehet tagadni, ha a hatóság az illető érdekképviseletek meghallgatása után azt állapítja meg, hogy ebben a szakmában már tényleg telítve van az illető község vagy város iparossága. Itt engedélyhez kötött iparokról van szó és ezért nem áll Éber Antal képviselőtársamnak a:z a megállapítása, hogy ezeknek az engedélyhez kötött iparoknak a kerete tágítható, in#rt a miniszternek jogában áll bármilyen ipart engedélyhez kötni; hiszen az engedélyhez kötés kritériuma az, hogy az az ipar — amint említettem — közérdeket vagyis közbiztonsági vagy közegészségügyi, vagy más ilyen érdeket érintsen. Ebben az esetben lehet azt az ipart engedélyhez kötni. (Éber Antal: De a kritériumot a miniszter állapítja meg.) Igen, de a miniszter nem fog indok nélkül engedélyhez kötni egy ipart, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Azért mkiiszter, hogy megállapítsa azt! Az urak minden 'hatalmat elvennének a minisztertől! Ö felelős a történelem előtt !)^ Mármost bekövetkezhetik a gazdasági élet változása folytán, hogy az az iparág, amely ma még nem érinti a közérdeket, egy év múlva, vagy két év múlva, vagy tíz év múlva a közérdeket is érinti és akkor indokolt lesz, annak az iparágnak űzését engedélyhez kötni. Mégegyszer hangsúlyozom, tehát, hogy kifejezetten engedélyhez kötött iparokról van szó. Ilyen engedélyhez kötött iparoknál az én véleményem szerint az iparűzőkkel szemben sokkal ' messzebbmeínő követelményeket kell megkívánni, mint minden más iparnál. Meg kell kívánni például azt, hogy annak a drogériaüzletnek a .berendezése tiszta, rendes legyen; meg kell kívánni, hogy fogadó, szálloda^ vagy hitelközvetítő iroda szintén megfelelő berendezéssel és felkészültséggel álljon a hozzáforduló közönség rendelkezésére. (Farkas István: Ezek is hitbizo>mányok legyenek!) Nem az az iparpártolás, ha az ilyen szakmában annyi iparűzőnek a működését engedem meg, hogy azok egymás megélhetését lehetetlenné teszik és nem is helyezzük el így az ifjúságot, mert így csak olyan pályákra késztetjük az ifjúságot, amelyeken nem fogja megtalálni a boldogulását. Az engedélyhez kötött iparok színvonalának emelése érdekében feltétlenül szükséges, hogy aki ilyen közérdeket érintő ipar űzésére engedélyt kap, az megtalálja a tisztességes megélhetést. Ezért ragaszkodom ahhoz, hogy a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését változatlanul méltóztassanak elfogadni. ; Kérem a szakasz változatlan szövegben való elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Mivel a felszólaló képviselő urak nem nyújtottak be az eredeti szöveggel szemben házszabályszerű indítványt, azért az eredeti szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 13. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa a 13. §~t, melyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 14. §-t.) Elnök: Ozirják Antal képviselő urat illeti a szó.' Czirják Antal: Igen t. Képviselőház! A törvényjavaslat sok szerencsés szakasza között az egyik legsikerültebbnek ezt tartom. Én azonban a reáljog megszüntetése terén még tovább szeretnék menni, mint a miniszter úr és ezért voltam bátor benyújtani egy módosítást, amelynek lényege az, hogy a kéményseprők reáljoga részletekben is eladható, amennyiben az új tulajdonos megélhetését a leadandó rész biztosítja. A mai iparok között a legszerencsésebbek egyike a kéményseprőipar, különösen ha az reáljoggal kapcsolatos. Ezek a reál jogok ma már olyan nagy területre terjednek ki, hogy mindenféleképpen indokoltnak látszik, hogy a nagy reáljogú kerületek mielőbb parcelláztassanak. Én a magam részéről nem várnám meg a reáljog tulajdonosának halálát sem abban az esetben, ha ő maga is hozzájárulna ahhoz, hogy a túlnagy kerület parcelláztassék. Erre sem ennek a javaslatnak 14. §-a, sem az 1922. évi ipartörvény 63. §-a módot nem ad. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Már megtörtént a szétparcellázás ! Már nincsenek olyan nagy kerületek! — Rupert Rezső: Háromszor-négyszer elvettek már területeket!) En rábíznám a reáljog jelenlegi gyakorlójára azt, hogy amennyiben tovább akarja parcellázni kerületét, ezt megtehesse. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem lehet!) Hiszen múltkori interpellációm során voltam bátor bizonyítani, hogy mennyire görcsösen ragaszkodnak egyes reáljogok tulajdonosai a kerületükhöz, így Szabolcsban történt, hogy több városban sokkal kevesebb kéményt jelentettek be, mint ahány épület van tényleg abban a kéményseprő kerületben. Tény az, hogy a kéményseprőipar biztos megélhetést nyújt. A kéményseprőipari kódex