Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. kereskedelmi érdeket védek. (Fábián Béla: Én nem változtam, kedves Győző! Én ugyanazt mondom ma is, amit 15 évvel ezelőtt mondtam!) Talán nem volt bent a képviselő úr, amikor bebizonyítottam, hogy én is ugyanazt mondom. (Fábián Béla: Akkor rendben van!) T. Ház! A 19. szakasz ELZ cl szakasz, amelybe a közvélemény egyik része, talán az iparosságnak is igen csekély töredéke, de mindenesetre az, aki szeret politikumot látni mindenben, politikumot magyaráz bele. A 19. szakasz az iparűzési jog elvonásáról szól. Az Omke. e tekintetben is tesz javaslatot, de az ipartestületek is mondanak bizonyos véleményt, s a javaslatnak azt a rendelkezését, amely szerint el kell vonni az iparigazolványt, ha három éven belül valakit háromízben jogerősen elítéltek, — amit sokan politikumnak tekintenek, — az ipartestületek tárgyilagosan óhajtják kezelni. Itt van kezeim között például a nagykanizsai ipartestület elnökének nyilatkozata, amelyben nem tekinti ezt a szakaszt politikumnak. Legyen szabad ebből a nyilatkozatból két-három mondatot felolvasnom. (Olvassa): »Mindazok a kívánságok, amelyeket az iparosság az elmúlt 15 esztendőben követelt, az iparosság egyöntetű megállapítása szerint egytőlegyig megoldást nyertek. Ügy érezzük, hogy az ország iparossága soha még kormányzat részéről annyi megértésben és támogatásban nem részesült és ha ez momentán nem is érezteti hatását, az általános gazdasági helyzet jobbrafordulásakor annál erőteljesebben lesz majd érezhető.« (Horváth Zoltán: Csupa Nep.élharcos lehet! — Boczonádi Szabó Imre: Nem az ügyvédi karról van szó!) T. képviselő úr, megnyugtatom önt, hogy az a város, amelynek ipartestületi elnöke nyilatkozott, ellenzéki képviselőt küldött a parlamentbe: Bethlen István gróf az illusztris képviselője a (kerületnek. (Boczonádi Szabó Imre: Na, mit szól hozzá? — Horváth Zoltán: Mondja már!) Véleményem szerint így kellene megfogalmazni ezt a szakaszt, hogy közmegnyugvást ikeltsen (olvassa): »...állam szemérem ellen vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt három hónapot meghaladó büntetésre ítélték, vagy oly cselekmény miatt, amely szakmai megbízhatóságát kétségessé teszi, három éven belül három ízben jogerősen szabadságvesztésre ítélték.« (Helyeslés a baloldalon. — Horváth Zoltán: Ez helyes, de a miniszter nem fogadja el! — Müller Antal: Elfogadja!) Remélem, hogy a miniszter úr is közeledni fog ehhez az állásponthoz. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem fogadom el! — Horváth Zoltán: TTgy-e, hogy nem fogadja el!) Végtelenül sajnálom, ha ez a szuggesztióm nem sikerült, (Horváth Zoltán: Levonod a konzekvenciát'? — Egy hang a középen: Drozdy Leó! — Derültség!) én azonban bízván az ő nemes szívében, amely az iparosság irányában ebben a javaslatban olyan gyönyörűen megnyilatkozik, hiszem, hogy ez a szakasz abban a rigorózus fogalmazásban, amelyben ez a javaslat elénk került, még sem fog keresztülmenni és hiszem, hogy ha nem is ez, de valami kis módosítás ezen a szakaszon történni fog. Mert lehet, hogy sok iparban nem fog

v ez semmiféle zavart előidézni, de vannak iparok, amelyeknél egyenesen lehetetlenné válik majd a helyzet. Itt van a nyomdaipar. A budapesti sokszorosító ipartestület felkért engem arra, hogy ülése 1936 február 26-án, szerdán. 7 az ő nevükben az ő álláspontjukat képviseljem az ország házában és én büszkén teszek eleget ennek a kívánságnak annál is inkább, mert magam is hosszú évtizedeken keresztül közéjük tartoztam. A sokszorosító ipartestület 'kijelenti, hogy ők sem látnak politikumot ebben kaszban, mint ahogy nincs is benne politikum. A magyar igazságszolgáltatás arra az alapelvre épült, hogy egyedül a bűnöst kell megbüntetni a bűnért. Egyetlen kivétel van az egész magyar judikatúrában ez alól: a magyar nyomdász helyzete, a sajtótörvény folytán. A sajtótörvény a fokozatos felelősség elvét mondja ki, (Surgóth Gyula: Nagyon helyesen!) olyan helyzetbe kényszeríti a nyomdászokat, hogy lakolniok kell nem saját bűnükért is. A nyomdászok más bűnéért is elveszíthetik — az ipari novellának eme szakasza folytán, ha így megy keresztül — iparigazolványukat a nélkül, hogy a legkisebb mértékben is részesei volnának annak a bűnnek. (Mózes Sándor: Azért, mert például egy inas szedte!) Áldozatul eshetik ennek a szakasznak egész életük gyümölcse. Nevezetesen a nyomdásznak felelnie kell minden nyomtatvány tartalmáért, már pedig nyomtatvány útján tudvalevőleg nagyon sokféle bűnt lehet elkövetni: el lehet követni államellenes bűnöket, nyereségvágyból elkövetett bűnöket, szeméremelleni bűnöket. (Surgóth Gyula: Rágalmazást! — Egy hang jobb felől: Zsarolást!)^ Amikor esetleg az illető nyomdász félrevezetésével, hamis nyomtatási rendszerrel kiszedett dolgokért felelősségre akarnák vonni a bűnöst, ez megszökik, kereket old, ott marad a szegény pártatlan nyomdász, őt fogják 'büntetni más bűnéért. Nem lehetne csodálkozni ezen akkor, ha a nyomdászok valamennyien olyan gazdag emberek lennének, hogy bírákat vagy kész büntetőjogászokat ültethetnének a nyomdába, akiknek átadhatnák a kiszedendő anyagot felülbírálás végett. Ha az előzetes cenzúra megvolna Magyarországon, — mint ahogy nincs meg — és ha a nyomdásznak módjában állna a neki szedésre átadott anyagot felülbíráltatni és képes volna annak felülbírálására, akkor a^ nyomdászokat nem sújtaná jobban ez a lehetőség, mint a többi iparost, akkor egyforma volna a helyzet. De addig, amíg a sajtótörvényben benne van a fokozatos felelősség elve, a nyomdászokat ez a szakasz kétszeresen sújtja. Hiszen nincs olyan nyomdász, különösen a hírlapok szedésével foglalkozó nyomdászok között, aki^ már ne állt volna néhányszor a bíróság előtt és akit, kevés kivételtől eltekintve, ne ítéltek volna el a fokozatos felelősség folytán. (Surgóth Gyula: Tanulják meg a büntetőtörvénykönyvet!) A nyomdászok számára tehát valami kis módosítást, védelmet kérünk; ők nem tehetnek arról, hogy egy törvény, az 1914. évi sajtótörvény e tekintetben valóban megérett a revízióra. (Csoór Lajos: No, no ! — Egy hang a középen: Már régen!) Ha egyetértenek velem az urak abban, hogy a fokozatos felelősség elve nem jó, akkor értsenek egyet abban is, hogy revízió alá kell venni a törvényt. (Horváth Zoltán: Nem erről van szó. Az ipari javaslatnak ez a része nem jó!) Amikor a sajtótörvény reviziójáról van szó, ne méltóztassanak csak azokra a pontokra gondolni, amelyek a mi számunkra, a szabad sajtó fiainak a 'Számára kellemetlenek; gondoljanak azokra a pontokra is, amelyek másokra kellemetlenek. A fokozatos felelősség elve kellemetlen a nyomdászipar számára, én tehát örömmel üdvözölnék egy olyan sajtótörI vényjavaslatot, amely megszüntetné a fokoza-