Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

Az országgyűlés képviselőházának 1Ő2. a helyet, amely őt az emberi társadalomban megilleti. .Súlyos nehézségeket okos az iparosságnak, amire itt már többen rámutattak, a tőkehiány. A tőkék a nyugati államokban évtizedek során a takarékosság folytán lassú kumulációval állottak elő. A magyar iparnak erre nem volt meg a lehetősége, mert nem volt meg az a hosszú fejlődési idő, amely megvolt ezekben a nyugati országokban. Ha ennek a mi szegény fejlődő kis iparunknak fel kell vennie a harcot a gyáriparral s a kapitalizmus nyújtotta tőkeerőlehetőségekkel, ezt a harcot természetesen nem tudja másként megállani, csak akkor, ha a köz siet a segítségére olcsó nyersanyagbeszerzéssel és értékesítéssel, ami talán leginkább a szövetkeztek útján lehetséges. Éppen a nyersanyag beszerzésénél rendkívül fontos az, hogy a tőkeerős gyáripar olcsón szerzi be a maga szükségleteit, míg a kisember sokszor 30—40—50 százalékkal drágábban. Az értékesítésnél a kisiparos nem tudja azt a reklámot, azt a mozgékonyságot kifejteni, amelyet a nagyipar kifejt, a piacokat nem tudja úgy felkutatni, mint a gyáripar a maga nagy tőkeerejénél fogva. A kisiparnak ezeket a helyzeti hátrányait nem tudja más pótolni, mint az állam. Tudom, hogy a miniszter úr ezekben a kérdésekben hasonlóképpen gondolkozik és éppen ezért iratkoztam fel a javaslat mellett. Nem azért, ami ebben a javaslatban van, hanem azért, amit az indokolásból látok s amit tulajdonképpen a javaslaton kívül várunk ^ a miniszter úrtól. Mintaműhelyek, közszállítás, közüzemek megszüntetése: mind olyan kérdések, amelyekben elsősorban a kisipar javára lehet intézkedni, amit éppen ezért a magam részéről is a miniszter úr figyelmébe és gondjaiba ajánlok. Még egyet szeretnék felvetni ezzel kapcsolatban. A fixfizetéssel bíró tisztviselő osztályok a maguk részére biztosítani tudták azt, hogy keresetüknek bizonyos tekintélyes része a foglalás és végrehajtás alól mentes. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a kisiparostól sokszor a szerszámát, szegény műhelyberendezését viszik el adó- és egyéb hátralék és tartozás fejében. Sokszor alig képvisel értéket ez az egész műhelyberendezés, mégis exisztenciákat semmisítünk meg vele. (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van! Igaz!) Nagyon helyesnek tartanám, ha a miniszter úr olyan javaslattal jönne valahol, hogy ezeket a műhelyberendezéseket bizonyos értékhatárig mentesítsük a foglalás alól. {Gr. Festetics Domonkos: Nagyon helyes!) Nekem az a nézetem, hogy egy ilyen intézkedéssel talán az iparon többet segítenénk, mint az egész javaslattal. Figyelmébe ajánlom ezt a kérdést a miniszter úrnak, hiszen ez többször szerepelt már az iparoskongresszusok tárgysorozatán és csodálom, hogy nem került még törvényes szabályozás alá. Bízom azonban benne, hogy előbb-utóbb ez a kérdés is kellő megoldáshoz fog jutni. (Propper Sándor: A pénzügyminiszter megakadályozza!) Nem tudom, hogy a pénzügyminiszter úr miért akadályozná, hiszen az az érték, amelyet az iparosság termel, adókban az államnak is hasznot hoz. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem akadályozza meg a pénzügyminiszter, most van tárgyalás alatt!) Örömmel veszem tudomásul a miniszter úrnak ezt a kijelentését, hogy ez a kérdés is tárgyalás alatt van, mert ezzel a törvényhozás és a kormány olyan hiányt szüntetne meg, amelynek hatását a köz és az iparosság már régen érzi. ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. 145 T. Ház! A szakképzettségen és tőkeerőn kívül természetesen még megfelelő törvények is kellenek, ki kell azonban jelentenem, hogy én a túlságos szabályozásnak, a túlságos beavatkozásnak nem vagyok a híve. Nem vagyok a híve azért, mert a szabályok és törvények sohasem pótolják azt az életerőt és azt a lendületet, amelyet az iparnak, kereskedelemnek és a gazdasági életnek önmagából kell kitermelnie. A beavatkozás rendszerint a gyöngébb ellenállás irányában szokott történni. Mit jelent ez azok felé a túlsó oldalról is reklamált kartelek és hatalmasságok felé? Hiába reklamáljuk mi a Házban a beavatkozást, nagyon nehezen fordul elő az ilyesmi. Azt hiszem, maga a miniszter úr tudja a legjobban, hogy egy ilyen beavatkozásnak mennyi akadállyal és mennyi nehézséggel kell megküzdenie. Ezen a téren helyes volna a beavatkozás, viszont más vonatkozásban — mint mondottam — nagyon óvatosan kell eljárni. Azt a beavatkozást, amelyet magában a törvényben, így a törvény 1. §-ában is látok, a magam részéről bizonyos aggodalommal szemlélem, mert a törvényjavaslat szövege nem teszi lehetővé a tőkésnek^ és szakképzett iparosnak eddigi egyesülését és exen az alapon iparnak teremtését. Azt mondj indokolás, hogy ez azért szükséges, mert panaszok merültek fel. Kinek a részéről merültek fel panaszok? Annak részéről, aki társult. Es ha az, aki társult és ezt a maga akaratából tette ... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól) ... elismerem bizonyos gazdasági kényszer hatása alatt. Az indokolás arra hivatkozik, hogy az érdekeltek részéről merültek fel panaszok. Erre azt mondom, hogy volenti non fit iniuria. Azzal, aki akar valamit, >saját akaratából .akar, nem történik igazságtalanság akkor, ha saját akaratából kerül bizonyos szerződéses viszonyba. Ezzel szemben viszont nem szabad elfelejteni, hogy igenis ez a társulási viszony bizonyos lehetőségeket teremtett arra, hogy értelmes, intelligens, törekvő iparosok önálló exisztenciához jussanak és ezt a lehetőséget most elvesszük. Harcsak a tizedrészének, vagy huszadrészének jövő exisztenciális kialakulását tesszük lehetetlenné, már ezzel meglehetősen nagy hátrányt teremtettünk. Helyesnek tartom ezzel szemben azt, amit Müller t. képviselőtársam ezzel •kapcsolatosan a gyáripar fokozott ellenőrzése érdekében az 1. Vnál előterjesztett, ö helyesen céloz arra, hogy sokszor egyes nem gyáripari jellegű vállalatok élvezik a gyáraknak törvényileg nyújtott előnyöket, holott nem foglalkoztatnak anynyi munkást. Ezek ellenőrzését a magam részéről teljesen helyeslem. Helyes a törvényben a tanoncokra vonatkozó rendelkezés. Helyesnek tartom az egészségtelen verseny megszüntetését célzó rendelkezésekét, de megint aggályom van az ipari zárt szám dolgában. Nem is éppen ezzel kapcsolatosan, ami a törvényben van, ahol az engedélyhez kötött iparokra mondja ki a zárt számot, de aggályom van arra vonatkozólag, hogy a zárt szám gondolata az iparban tágabb kört kíván magának biztosítani. Ez a gondolat tulaj | donképpen sokszor külföldi példákból is táplálkozik. Bulgáriában azt látom, a textilgyárak létesítését kötötték már bizonyos numerus clausushoz, zárt számhoz. Szóval külföldön is vannak hasonló törekvések. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Franciaországban a cipőkereskedelmet kötötték zárt számhoz, a cipőipari üzemeket!) Ügy van, hiszen éppen ezért foglalkozom ezzel a kérdéssel. (Bornemisza Géza ipar-