Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-102
146 Az országgyűlés képviselőházának ÎÙ%. ülése 1Ù36 március S-en, csütörtökön. ügyi miniszter: Hangsúlyozom, hogy Franciaországban í Ez a meglepő!) Elismerem, hogy nyugaton is így van, de nem tartom helyesnek. Méltóztassék megengedni, hogy kifejtsem a magam álláspontját. Abból a felfogásból indulnak ki a zárt szám gondolatánál, hogy ezzel tulajdonképpen a nemzeti vagyonnak a gyáripar bizonyos részébe befektetett hányadát akarják megóvni az elértéktelenedéstől. Szerintem azonban sokkal nagyobb veszély van abban, hogy a zárt szám lehetővé teszi bizonyos iparágaknak monopóliumszerű alakulását s az áraknak monopóliumszerű kihasználását a maguk céljaira. Ebben sokkal nagyobb veszedelmet látok, mint abban, ha átmenetileg kissé élesebb és erősebb konkurrencia révén az árak bizonyos mélypontra zuhannak. Mert hiszen haszon nélkül a tőke, a kapitalizmus, a gyáripar nem dolgozik s ha bizonyos időn keresztül kénytelen is így termelni, előbbutóbb kell, hogy a rendes árak szintje előtérbe kerüljön és ezzel megszűnik az a káros hatás, amelyet a túlzott konkurrencia teremt. Viszont a zárt szám állandósítja azt a helyzetet, amelyet a köz hátrányára lehet egyes iparágakban kihasználni. T\ Ház! Ismét csak arra hivatkozom, amit már beszédem bevezető részében mondottam, hogy ettől a javaslattól sokan lényeges javulást várnak, a törvényjavaslat maga azonban ilyen igényekkel nem lép fel, mert a törvényjavaslat azt mondja, hogy a gazdasági élet megjavulása, az ipar gazdasági feltételeinek megjavulása egészen más feltételektől függ, mint egyes közigazgatási szabályok megszavazásától és elfogadásától. Amikor a magam részéről ezt a törvényjavaslatot elfogadom, bízom abban, hogy ezeket a további feltételeket, ezeket a gazdasági feltételeket, amelyeknek az ipar részére leendő hitel nyújtásában és egyéb feltételek megteremtésében kell megnyilvánulj] iok, a kormány meg fogja teremteni, mert ha nem teszi, a törvényjavaslat nem fogja elérni azt a célt, amelyet a kormány vár tőle. Arra t. L, hogy az országban az iparosság helyzetét megjavítsuk, egy ilyen törvényes rendelkezés önmagában igen kevés. Ehhez sok másra is szükség van. A magam részérő] az iparban és a kereskedelemben határozott fejlődési lehetőségeket látok. Fejlődést mutat már az utóbbi évek statisztikája is, amennyiben nemcsak a lakosság személyi eloszlása, hanem az ország gazdasági termelése, a mezőgazdaság s az iparban termelt értékek egészen lényeges eltolódást mutatnak, Hiszen Magyarország behozatala például 1929ben még a következőképpen festett: nyersanyagból 20%, félkészáruból 29%, készáruból 50% volt a behozatal. 1935-ben ez az arány már eltolódott, mert a behozatal nyersanyagból 32%, a félkészáruból 35% és készáruból ugyancsak 35% volt. Szóval 50%-ról egyharmadrészig tolódott a készárubehozatal. Viszont ezzel szemben a kivitelben azt tapasztaljuk, hogy fokozott mértékben szorított ma-gánaik helyet a kész- és félkészárukivitelünk, mert 1933-ban behoztunk 91 millió értékű iparcikket és kivittünk 109 millió értékűt; 1934-ben majdnem hasonló volt az arány: 92 millió behozatallal szemben 119 millió kivitel szerepel, szóval 27 millió pengővel több értékű kész iparcikket vittünk ki, mint amennyit be hoztunk. Ezt mutatják az 1935. év statisztikai adatai is. Nézzük most a mezőgazdasági exportot. A mezőgazdaság termelésének csak egynegyed része az, amely exportra kerül, körülbelül 200—250 millió pengő értékben. Ha figyelembe veszem azt, hogy ennek az országnak a szaporodása minden tíz évben majdnem félmilliót tesz ki és hogy ebben az országban talán kétmillió ember van, aki a maga exisztenciáját csak a legszerényebb keretek között tudja biztosítani, szóval, akinek nem jut a mindennapi kenyérre, zsírra, tejre, cukorra és vajra, akkor ebből az következik, hogy a mezőgazdaság 200—250 milliós exportja tulajdonképpen olyan export, amelyet az ország lakossága a szájától von el. Ha tehát az ország lakossága még növekedik s ha az országban a belső fogyasztás emelkedni fog, — amit mindannyian várunk és akarunk — ennek természetszerű következménye az lesz, hogy a mezőgazdaság exportja évről évre csökken. De ha bekövetkezik, hogy az export így csökken, akkor kérdezem: mivel tesz eleget az ország a maga külföldi fizetési kötelezettségeinek? Miből fedezi ipari nyersanyagszükségletét 1 ? Miből fedezi majd a fát, amelyet behozunk, a rezet, a gyapotot, az ásványolajat, a fémet, amit mind külföldről kell behoznunk, mert az országban nem terem meg. Nincs más lehetőség, mint igenis az iparnak és kereskedelemnek fokozott előmozdítása, fejlesztésének támogatása. Éppen ezért azt az eltolódást, amely ezen a téren lélekszámban és arányszámban is megmutatkozik, nem tákolom veszélyesnek, sőt szükségszerűnek tartom és csak az az egy kérésem van, hogy ha már fennáll ez az adottság, hogy az ország népesedése az ipar és a kereskedelem felé tolódik el, a kormány szíveskedjék ennek megalapozását, előmozdítását a maga részéről lehetővé tenni. Ha ezt megteszi, akkor elérjük azt a célt, amelyet ez a törvényjavaslat önmagában nem biztosít, hogy ez az ország az évek során iparban, kereskedelemben és gazdasági életében lassan majd valami javuláshoz jut. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Amiként előttem szólott igen t. képviselőtársam a javaslatot elfogadta, magam is általánosságban szintén elfogadom a javaslatot. Annak, hogy a Ház ilyen nagy figyelmet tanúsított és ilyen alapos, szakszerű felszólalások hangzottak el a javaslat mellett, azt hiszem, kettős oka van. Az egyik oka az, hogy a javaslat — a családtagokat is beszámítva — közel egymillió lélek gazdasági helyzetének javítására, megsegítésére törekszik, másik okát pedig ennek a nagy népszerűségnek abban látom, hogy az igen t. miniszter úr nem vitt bele a javaslatba politikát, különösen nem vitt bele pártpolitikát. Talán ez az utóbbi körülmény a legfőbb oka annak, hogy az egyes^ pártok, a"zok szónokai, a felszólalt képviselő urak :— kevés kivételtől eltekintve — a javaslatot általánosságban üdvözölték és elfogadták. Amikor azonban kijelentem, hogy én szintén azok közé tartozom, akik üdvözlik a javaslatot, meg kell állapítanom azt is, hogy ezt nem azért teszem, mintha az összkormány másirányú politikájával egyetértenék. Van az összkormánynak nem egy olyan politikai ténykedése, amellyel szemben teljes bizalmatlansággal viseltetem. Ennek ellenére üdvözlöm és elfogadom ezt a javaslatot, mert azt tartom, hogy amiként a költségvetés elfogadása nem jelenti a kormány iránti ^bizalmat, hanem azt jelenti, hogy a költségvetést az ország, a nemzet számára s nem a kormány számára fogadom el,
