Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. landósításától, t. barátaim', sok jó:t nem romélek és nem várok, mert a gazdasági életben — Mecsér t. barátom-! — konkurreneia is kell. A konkurreneia az a hatóerő, amely életet ad a gazdasági életnek. (Szentpály László: Ö a konkurrencia!) Ön tudja, hogy a halastóiba is ragadozó halat tesznek, Ihogy megmozgassa azt ia poshadt vizet, hogy a halak szaporodjanak, éljeuek, mert ha nincs harcsa, akkor i& halak is elpusztulnak és elvesznek. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások: Meghosszabbítjuk!) Friedrich István: Kérek félóra meghoszszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk! Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Friedrich István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Bródy Ernő: Mecseméi hagytad abba! — Elénk derültség.) Teljesen nn-egér.tem a miniszter úr helyes intencióját, amely a tanonckérdésben végesvégig az összes szakaszokon végigvonul. A miniszter úr gyakorlati ember, megvan a mester vizsga ja. (Derültség.) Sok tanonccal volt dolga az életben. Nekem is, miniszter úr! En az életben vagy hat-hétszáz tanoncot felneveltem. Ismerem, ezt a problémát és merem mondani, hogy a (miniszter úl elgondolásai helyesek. Csak arra kérem a miniszter urat^ méltóztassék azt is, amit többi t. képviselőtársaim már elmondtak, nagyon megszívlelni. A tanonciskolákat el kell látni gyakorlati műhelyekkel, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ímert az a szegény tanonc a kisiparosnál az iparnak csak olyan kis ágazatát tudja megtanulni, hogy az távolról sem kielégítő a^ ő jövője szempontjából. De még valamit legyen szabad a miniszter úr figyelmébe ajánlanom. Nagy súlyt fektetnék arra, hogy a tanoncok idegen nyelveket is tanuljanak, legalább egy-két nyelvet. (Boczonádi Szabó Imre: De nem jassz nyelvet!) A miniszter úr tegye lehetővé akár csereakció révén, akár másként, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Meglesz!) hogy a tanonciskola elvégzése után legény külföldre mehessen. Tessék talán ösztöndíjak alakjában megoldani ezt a dolgot. Ha osztom is azt az álláspontot, hogy a magyar kisipar tényleg nagyszerű teljesítményeket végez és m.igas fokon áll, — ez igaz is — mi azonban, akik külföldön jártunk, dolgoztunk, tudjuk, hogy még nagyon sok tanulni való van, különösen az elektromos szakma és a vízszerelési szakmák területén. Nagyon örülök, hogy a miniszter úr már előre is helyesel és maga is foglalkozik ezekkel az elgondolásokkal. Befejezésül még a mestervizsgával szeretnék foglalkozni. Belátom, hogy a mai egész elet kvalifikációkhoz köti a boldogulást. Mindenkinek vizsgáznia kell. Hiszen most a közigazgatási továbbképzőkben is ez történik, a katonai pályán az örökös tanulást és vizsgázást rendszeresítették és ez már évtizedek óta fennáll. Helyes tehát a miniszter úr elgondolása, hogy kell a mestervizsga. Tessék azonban elgondolni, hogy ezzel a szakasszal micsoda óriási igazságtalanságok történhetnek. (Müller Antal: Igen!) Érdekes! Mestervizsgát követelünk a kisiparostól! Mondják, drága képviselőtestvérek, önök, mint törvényhozók, hol tettek mestervizsgát? (Derültség.) Hát a törvényhozás mesterségéhez nem kell mestervizsga? (Dinyíiyés Lajos: Néger Mihálynál tettek mestervjzsülése 1936 március 3-án, kedden. 97 gát!)! Miniszterelnök, miniszter lehet valakimestervizsga nélkül. Nem minden tehát a diploma, nem minden a mestervizsga. Az élet vizsgáján kell átesni és aki az élet vizsgáján megfelel, (Boczonádi Szabó Imre: Abból lesz képviselő!) annak van jogosultsága az életben való érvényesülésre. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) Ebben már volt egy nagy kudarc, 1919—20-ban megalakították —- ha emlékeznek képviselőtársaim — az p. n. sajtóakadémiát. Csináltak egy akadémiát — úgy-e Drózdy? — (Drozdy Győző: Természetes!) és ott akartak újságírókat kiképezni, mestervizsgával, meg mindennel ellátva. En nem vagyok a mestervizsgák ellen, csak figyelmeztetni óhajtanám a közvéleményt, hogy nem áll azért még az, hogy akinek vizsgája, vagy mestervizsgája van, az az élet küzdelmében meg fog felelni. (Rajníss Ferenc közbeszól.) T. Képviselőház! Mindent összefoglalva tehát azt látom, hogy a javaslat igenis konstruktív gondolatot szolgál és ha szerény is, de határozott lépés előre. Bornemisza miniszter úrban feltétlenül megbízom atekintetben, hogy ez után a javaslat után mélyebben szántó, munkaalkalmat jelentő kenyérjavaslatokkal is fog jönni, ezért a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés éí taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Mózes Sándor! Mózes Sándor: T. Képviselőház! Friedrich István t. képviselőtársamnak azzal a kijelentésével, hogy ő ezt az ipari közigazgatási törvényjavaslatot nem tekinti annak a gazdasági és szociálpolitikai javaslatnak, amelyet a kormány előzetesen beígért nem tekinti annak a tökéletes javaslatnak, amelynek beterjesztését a kisiparostársadalom méltán várhatná a kormánytól, egyetértek és magamat azonosítom és ezt a megállapítást helyesnek ismerem el. Helyesnek fogadom el Friedrich István képviselőtársamnak azt a kijelentését is, amelyet a tisztviselőtársadalommal kapcsolatban tett, mikor kijelentette, hogy azt

f egészen biztosan minden időben a kormánypárt mellett fogja találni, már csak annál az egy oknál fogva is, hogy szavazatát úgy sem meri nyíltan másként gyakorolni, mert amennyiben ezt a merészséget megkísérelné, állását kockáztatná. Tekintettel arra, hogy én falusi képviselő vagyok, a falusi kisiparosság problémáit akarom felhozni ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban és ezeknek szempontjából kívánom a törvényjavaslatot bírálni. A törvényjavaslat 158.000 mestert, 129.000 segédet és 46.000 tanoncot érint, akiknek legnagyobb része falun él. A falun élő kisiparostársadalom a városi kisiparos helyzetével öszszehasonlítva, sokkal rosszabb gazdasági helyzetben van. Több képviselőtársam, akik előttem szólaltak fel, rámutatott arra a körülményre, hogy ennek az az oka, hogy a falusi kisiparostársadalom sorsa szorosan összefügg a mezőgazdasági munkásság és a gazdálkodók sorsával. Tekintettel arra, hogy a most dúló gazdasági válság a legjobban a falu lakosságát érinti, természetes, hogy ennek a válságnak következményeit a falusi lakossággal együttélő kisiparostársadalom is érzi ugyanilyen nagymértékben. A kisiparostársadalom jövője és exisztenciája a falusi f lakosság fogyasztóképességétől és megélhetési lehetőségeitől függ. Tekintettel arra, hogy a falusi lakosság fogyasztóképessége igen sok körülmény folytán lecsökkent, természetes, hogy en-