Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

98 Az országgyűlés képviselőházának 10 nek a fogyasztóképességnek hiányát igen súlyos mértékben érzi a kisiparostársadalom is. Azt, hogy nincs vásárlóerő ebben az országban, nemcsak a kisiparostársadalom érzi meg, hanem megérzi minden más társadalmi osztály is. Ez a válság ma már oda vezetett, hogy a fogyasztóképesség nagymérvű lecsökkenése folytán sok kisiparosnak a jövedelme a létminimum alá csökkent. A falusi kisiparostársadalom rossz helyzetét a fogyasztóképesség hiánya mellett fokozta az a körülmény is, hogy azért, hogy exisztenciáját fenntartsa, kénytelen volt hitelbe dolgozni, abban a reményben, hogy a jövőben fog munkájának az ellenértékéhez hozzájutni. Kimélyíti a falusi kisiparosság siralmas helyzetét az a körülmény is, hogy a gyáripar, különösen a tömegfogyasztási cikkeknél, a standardizált iparcikkek termelésénél nagy konkurrenciát jelent a falusi kisiparosságnak, amely konkurrencia különösen a vásárokon szokott megnyilatkozni, amikor is a vásárok alkalmával az olcsó áru miatt, éppen emiatt a verseny miatt a kisiparosság áruit a legritkább esetben tudja csak értékesíteni. A kisiparosság helyzete ma olyan, hogy nem mindegyikük keresi meg évente azt a bizonyos 300 pengőt, amelyet előttem szólott t. képviselőtársaim mint olyan összeget említettek meg, amelyet feltétlenül megkeres minden kisiparos. Sajnos, sokan vannak, akiknek keresete a 300 pengő alatt van és sokan csak azért nem adják vissza iparigazolványukat, mert nagyon helyesen gondoltak arra, nogy a jövőben esetleg be fog következni az ipartörvénynek olyan módosítása, amelynek életbelépése után nem lesznek többé abban a helyzetben, hogy iparukat tovább folytathassák és ipari gazolványukat visszakaphassák. A vidéki iparosság legnagyobb részének az iparűzés mellett az a szokása, hogy egy-két holdon — vagy saját földjén, vagy bérelt területen — gazdálkodik. Ezek a kisiparosok, amikor a gazdavédelmi intézkedések történtek, szintén igyekeztek megszerezni azt a védettséget, amelyet azok a gazdák, akiknek adóssága bizonyos összeget elért, maguknak megszerezhettek. Sajnos, ezt a védettséget nem tudták megszerezni egyrészt azért, mert a gazdaadós-védelmi rendelet csak a gazdákra vonatkozott, másrészt a községi elöliáróságok a legtöbb esetben úgy véleményezték, olyan községi bizonyítványt állítottak ki az iparosoknak, hogy az iparűzésből eredő jövedelem a gazdálkodásból eredő jövedelmet meghaladja. Ezzel az indokolással a bíróságok az iparosok védettség iránti kérelmét elutasították. Hogy a kisiparos helyzete milyen súlyos a falun, azt mutatja az a körülmény is, hogy nagyon sokan visszaadták ioarigazolványukai egyesek pedig az iparigazolvány visszaadása után igyekeztek a mezőgazdaságoknál mint munkások elhelyezkedni. Nagyon szomorúan tapasztaljuk vidéken azt a jelenséget is, hogy a segédek az országutakon sétálnak az ország egyik végéről a másik végére jelentkeznek a különböző községi elöljáróságoknál, mint munkanélküli iparosok és vagy munkát, vagy segélyt kérnek, a legtöbb esetben pedig koldubnak, hogy mindennapi kenyerüket legalább ilyen módon biztosíthassák bizonyos időre. Mindannak ellenére, hogy a falusi kisiparosság sorsa ilyen szomorú, ennek a kisiparosságnak mégis igen súlyos terheket kell viselnie és így nagyon méltányos volna, ha olyan intézkedés látna napvilágot, amely nem azon az ). ülése 1936 március 3-án, kedden. alapon vetné ki arra a kisiparosra az állami adókat, hogy elvégre az iparosnak élnie kell, hanem tényleg szorgos kutatás útján kellene a községi elöljáróságoknak, mint adókivető közegeknek és hivataloknak megállapítani ok, 'hogy tényleg megvan-e az iparosnak az az átlag 500 pengő jövedelme, amely összeg után az országban a kisiparosságot átlagban adóval megterhelni szokták. Annál is inkább fontos ez a körülmény, mert nagyon jól tudjuk, hogy az állaani adók után az állampolgár, mint községi polgár, községi pótadót '.is fizet, azonkívül, mint munkaadó fizeti az Oti.- és Mabi.-járulékot, mint ipartestületig tag fizet ipartestületi tagdíjat, mint egyházközségi tag fizet egyházadót és mint társaslény, egyik vagy másik társadalmi egyesületbe be kell, hogy lépjen és ilyen címen egyesületi tagsági díjat is kell fizetnie. Ha már most nem fizeti ezeket pontosan, akkor bekövetkezik az a szomorú eset, hogy kamatokat is kell fizetnie, a köztartozások ilyen eset ben nagy összegre szaporodnak és végeredményben ezek a nagy összegek exisztenciájában támadják meg a kisiparost. A kiisiparosságn-ak az a része, amely nem tudta magát tartani, .a jelenlegi törvényhozási intézkedés előitt nagyon sokszor foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyek az ő életlehetőségeit a jövőben biztosítani hivatva vannak. A legelső sérelemnek a kontárkérdést tartották, amellyel kapcsolatban természetesen jelentkezik az árrombolás és a tisztességtelen verseny kérdése is. Azzal a követeléssel és igénnyel is lépten-nyomon előállanak a kisiparosok, hogy valamiképpen minimálják az ipari munkának a bérét, hogy a mester és a segéd is biztosítani tudja a maga megélhetését. Általános követelményként jelentkezik az ipari szakoktatás emelése is. Az iparosság az egész országban nemcsak a tanoncoktatás idejét kívánta felemelni, hanem igenis követelte a segédiidőnek a pontos megállapítását is. Nagyon sok ipartestületi taggal beszéltem, akik ragaszkodtak a mestervizsga behozatalához is és pedig-azért, mert azt mondták, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között az iparosoknak lis több ismeretre kell szert tenniök, mert különben nem bírják a versenyt azokkal az erőkkel szemben, amelyek mint konkurrensek jelentkeznek velük szemben. Követelik az iparosok gazdasági helyzetük biztosítása céljából, hogy az ipartestületi szék az árakat ellenőrizze. Nagy sérelme az iparostársadalomnak az, hogy a segéd segédideje alatt és inas évei (alatt a mester fizeti utána a társadalombiztosító"íl az Öregségi biztosítási díjakat és ha azután felszabadul és önálló exiszteneiát teremt magának, akkor természetes kellene ,hogy legyen, hogy — az öregségi biztosítási díj kényszertakarékosság lévén — a befizetett összegeket viszszakapja, de, sajnos, nem ez következik be. A törvényes rendelkezések szerint ugyanis csak két eshetőség előtt áll: vagy tovább fizeti az öregségi biztosítási díjakat és ebben az esetben, ha legalább tíz évig fizette a^ díjakat és valami szerencsétlenség történt vele, vasrv elöregszik, akkor kap havonta 30—40 pen.gőt kitevő öregségi biztosítási járadékot, ^amely a megélhetést senuniesetre sem biztosítia. vagv pedis? befizetett öregségi biztosítási díját elj veszíti. Csak két esetben kaphatja vissza. Az első ' eset az, amikor a nő férjhez megy, akkor visz-