Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-77
46 Az országgyűlés képviselőházának 1936 januárjában vagyunk; a miniszter úr a jövő esztendőre ígéri magát a javaslatot. Ez a dolgoknak indokolatlan kitolása. Ezt a kérdést nem lenét per longum et latum kezelni; ez a kérdés sürgós; ehnez igen fontos gazdasági és szociális érdekek fűződnek, na esak jövőre kapjuk meg ezt a javaslatot, akkor ket esztendő telik el ci^ak a nyers javaslat beterjesztéséig. Addig mit csináljanak a munkások? Ez a probléma nem új; ez a piogramm hallatlanul silány. A válasz kilátásba helyezi a szabóknál, a ruhakonl'ekciós iparban, a iiajli tottbútor-ipárban, a hús- bőr- és kesztyű-iparban a munkaidő szabályozását és a minimális munkabérek megállapítását a legközelebbi időben. Ez roppant szúk programm. Hol vannak a legjobban kizsákmányolt iparágak? Kérem a mélyén t. túloldalon ülő urakat, hogy most szíveskedjenek egy kicsit felháborodni, amikor a kartelek ellenállásáról van szó. Mert itt íigenis, kifejezetten a kar telek ellenállásáról van szó. A legjobban kizsákmányolt iparágak, a textilipar, a vegyészeti ipar, a szeszgyártás, a malomipar, az élelmezési ipar, a faipar többi része, a kefe- és eo»etgyártás stb. Ezekben az iparokban olyan hallatlan, olyan nagymértékű kizsákmányolás és munkabéruzsora folyik és a munkásság fizikai erejének olyan kihasználása, hogy azt egy reformkoimánynak egyetlenegy óráig sem volna szabad eltűrnie. Az 1935. évi 6660. számú mimiszterelnöki rendelet széleskörű felhatalmazást ad a kormánynak, — még a kereskedelemügyi miniszter úrnak adta ezt a felhatalmazást és az áthárult az iparügyi miniszter úrra — hogy a törvényes rendezésig a munkaidő és a munkabérek szabályozását egyes iparokban keresztülvigye. Ezzel a felhatalmazással az iparügyi miniszter úr eddig 'igen kicsi mértékben élt és én még egyszer kérdezem, mely ke^ek azok, amelyek a miniszter úr akaratát megállítják és hol veszett el, hol maradt az iparügyi miinlisztérium programmj'a? Az adhat egy erre a célra kreált minisztériumnak tartalmat, ha az ipari ügyekkel behatóan foglalkozik, ha az ipari munkások munka- és bérviszonyait valahogyan szabályozza. (Elnök csenget.) Tisztelettel kérek tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen! Nem! — Horváth Zoltán: Hiszen a kartelek ellen beszél! — Kupert Rezső: Micsoda dolog, hogy nem adják meg?) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek f elállani. (Megtörténik.) Kisebbség. r A Ház a meghosszabbítást nem adta meg. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni (Zaj a bal- és a, szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: Ez ellen természetesen nem tehetek semmit, úgy érzem azonban, hogy e két fontos kérdésben, ennek a két nagyon fontos problémának a tárgyalásában belémfojtotta a szót a t. többség. Tovább nem mehetek, a választ nem veszem tudomásul, de megállapítom, hogy ezekben a kérdésekben, amelyek nem új kérdések, nem új problémák, mert hiszen 20— 30—50 esztendős problémák, Magyarországon az ipari termelés területén messze mötgötte kullogunk a Balkán álamoknak^ is. Nem kértem és nem kívántam ettől a, kormánytól forradalmi tempót... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befelezni. Propper Sándor: ...sem újításokat, csak olyant, ami az én felfogásom és a közfelfogás 77. ülése 1936 január 22-én, szerdán. szerint lehetséges. Ezt ez a kormány nem tette és nem te^zi meg. Ezért a választ tudomásul nem vehetem és alkalmat fogok keresni arra nogy ezt a kérdést itt más alkalommal újra s zov átegyem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e az írásban adott választ tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következnek az linterpellációk. Az első ifjú Balogh István képviselő interpellációja a földmívelésügyi és a kereskedelemügyi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Interpelláció a földmívelésügyi és a kereskedelemügyi miniszter urakhoz. 1. A német sertésexportot hány és melyik kereskedő cégek vagy szövetkezetek végzik? 2. Milyen arányban van felosztva a vidék és a főváros között a kontingens? 3. Van-e a miniszter uraknak tudomásuk arról, hogy a vidéki termelők és kisiparosok elesnek azon segítségtől, amit a kormány éppen ezzel a kivitellel elérni szándékozott«. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Ház! A múlt év nyarán a Tiszántúlnak még az ínséges vidékein is a legnagyobb örömmel fogadták az Országos Gazdasági Egyesület vezetőségének a német kormánnyal létesített egyezségét a Sértéskivitelre vonatkozólag. Ez arra ösztökélte a tiszántúli gazdát, hogy erején felül is fogja be hízóit és hizlaljon. Most a legutóbbi időben a gazdák és a tkis húsiparosok közül sokan azzal a panasszal jöttek hozzám, hogy a lelkiismeretlen kezdeményezés folytán igen nagy káruk van. Kötelességszerűen utána kellett, hogy nézzek ennek a dolognak. Debrecenben a húsiparosok hentesszakosztályba csoportosulnak és így intézik ügyeiket. Természetesen, itt is kategorizálva vannak a hentesek. A hentesszakosztály vezetője olyan kis huncutkás kibúvóval komolytalan választ adott, amellyel mintegy azt kérdezte, hogy mit keresek nála, hiszen ők nem vezetnek nyiltan kimutatást arról, hogy melyik hentes mit és hogyan vág. Kénytelen voltam a Vásárpénztárhoz fordulni, tudvalevő ugyanis, hogy Debrecenben a Vásárpénztár mintegy szeparátora minden állatra vonatkozó üzletnek. Ott is, mintha csak összebeszéltek volna, ugyanolyanforma nyilatkozatot adtak. Kénytelen voltam továbbmenni és a külkereskedelmi hivatalnál tettem lépéseket, hol megtudtam, hogy az egész német sertésexportot a Magyar Szövetkeztek Húskiviteli Egyesülete bonyolítja le. Ennek a szövetkezetnek, egyesülésnek tagjai a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, a Hangya, a Gazdák Értékesítő Szövetkezete, a Mahosz. és egy kereskedelmi szövetkezet. Ezeknek 2'5%-nál nem szabad többet keresni az üzleten. Nem tudtam hová lenni az. örömtől, hogy a magyar mezőgazdáknak és a magyar kisiparosoknak ilyen nagynevű bábáik akadnak. Ezek a húsiparosok mégis panasszal jöttek, bár ápolásban, nagyon nagy pártfogásban részesültek a mezőgazdák és a kis húsvágók, úgyhogy igazán azt lehet mondani, hogy a sok bába közt elveszett a gyermek. Tovább kutattam, hogy mikor lehet a legjobban ráhúzni ezt a közmondást erre a
