Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-77

44 Az országgyűlés képviselőházának béli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik az iparügyi miniszter úr írás­beli válasza Propper Sándor képviselő úrnak a 48 órás munkahétre és a minimális munka­bérekre vonatkozó kormányrendelet végrehaj­tása és kiterjesztése tárgyában elmondott in­terpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék a választ felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Tisz­telt Képviselőház! Propper Sándor országgyű­lési képviselő úrnak a negyvennyolcórás mun­kahétre és minimális munkabérekre vonatkozó kormányrendelet végrehajtása és kiterjesztése tárgyában a képviselőház 1935. évi november hó 20-án megtartott ülésén előterjesztett inter­pellációjára a következő választ adom: A m. kir. minisztériumnak 1935. évi 6660. számú rendelete felhatalmazta a kereskedelem­ügyi minisztert arra, hogy addig is, amíg az ipari és kereskedelmi vállalatoknál alkalma­zott személyzet munkaidejét, illetőleg az em­lített vállalatoknál alkalmazott munkavállalók legkisebb munkabérének megállapítását tör­vény nem szabályozza, egyes iparágakban a munka zavartalanságának biztosítása céljából a munkavállalók heti munkaidejét illetőleg a legkisebb munkabéreket rendelettel szabályoz­hatja. ügyetértek az interpelláló képviselő úrral abban, hogy a munkaidő és a legkisebb mun­kabér kielégítő, modern szabályozására szük­ség van és a t. képviselő úrnak is el kell is­mernie azt, hogy ezen a téren a kormány út­törő intézkedéseket tett. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy az elhatározott in­tézkedéseket csak akkor lehet alkalmazni, ha azok végrehajtását a gazdasági előfeltételek lehetővé teszik. Elhamarkodott, kellőleg elő nem készített szabályozás a termelésben zavart okozhat, ami a munkásság foglalkoztatására is kihat. A kormány felfogása szerint a munkaiidő és a legkisebb munkabér szabályozása terén a munkavállalói, termelői és fagyasztói érdekek megvizsgálása után, megfontoltan, fokról-fokra kell előrehaladni. A 48 órás heti munkaidő és .. a legkisebb munkabérek megállapítása tárgyában kiadott rendeleteket a t. Képviselőház bizonyára is­meri. Mégis méltóztassék megengedni, hogy azokat összefoglaljam és rövtliden vázoljam a legközelebbi programmot. Ami a 48 órás heti munkaidő bevezetésé­nek kérdését illeti, az asztalos iparban az erre vonatkozó rendelkezés az egész országra kiter­jedik hatállyal megtörtént s amint már koráb­ban többször kijelentettem, ezt az intézkedést követni fogja hasonló rendelkezés más ipar­ágakban is. Kívánatosnak látszott azonban a kiadott rendelet hatásának a figyelemmel kísé­rése, mert úttörő intézkedésről volt szó s így a munkavállalók szempontjából sem közömbös, hogy annak eredményei ml'lyen gazdasági kö­vetkezményeket vonnak maguk után. Az asz­talosiparban szerzett tapasztalatok alapján örömmel állapítom meg, hogy a munkanélkü­liség csökkent, ebből a szempontból tehát az eredmény megnyugtató. A rendelet kibocsátása után az is megállapítható volt, hogy az egyes intézkedések nem minden tekintetben kielégí­tőek, s azokon bizonyos változtatásokat^ kell tenni, mert a munka, illetőleg a termelés za­vartalanságának biztosítása azt szükségessé teszi. A kárpitosiparra vonatkozólag a 48 órás 77. ülése 1936 január 22-én, szerdán. heti muinkalidő bevezetéséről szóló rendelet már ezeknek a szempontoknak fegyelembevételével készült el, s azt az érdekelt miniszter urak hoz­zájárulása után azonnal ki fogom bocsátani. A kárpitosipari rendelet megjelenése után sor kerül egyéb iparágakban is a negyvennyolc­órás munkaidő bevezetésére. Téves az interpelláló képviselő úrnak az az állítása, hogy a megyvennyolcórás munkahét bevezetését a munkaadó és munkás érdekkép­viseletek több iparágban egyértelműen kérték. A kormány elhatározását mindenesetre meg­könnyítli, ha az érdekelt munkavállalók és munkaadók a munkaidő szabályozásának kér­désében egyetértenek. A munkaadók és munka­vállalók megegyezése azonban nem kötheti fel­tétlenül a. kormányzatot, mert a kormány el­határozása az összes gazdasági tényezők be­ható mérlegelésétől függ. A negyvennyolcórás^ heti munkaidő beve­zetése tárgyában egyébként törvényjavaslat ké­szül. Remélem, hogy azt a jövő évben az ország­gyűlés elé terjeszthetem. A legkisebb munkabérek megállapításának kérdését, illetőleg megtörtént az intézkedés a megállapításra hivatott bizottságok megalapí­tásával az asztalos-, kőműves- és ácsiparban. Ezek a bizottságok a budapesti kereskedelmi és iparkamara területére illetékesek. Az asztalos­iparban törtéait bérmegállapításra vonatkozó határozatot, amely Budapestre és a környező városokra, illetőleg községekre terjed ki, már régebben megerősítettem. Ez a bizottság' a bu­dapesti Kereskedelmi és Iparkamara egész te­rületére megállapította már a legkisebb munka­béreket és a hozzám érkezett jelentés szerint a határozatot az érdekeltségeknek kiküldte^ fel­szólalási joguk esetleges érvényesítése céljából. Amint a bizottság az iratokat elénk terjeszti, a felülbírálat iránt azonnal intézkedni fogok. Az asztalosiparban fizetendő legkisebb munka­bérek megállapítására hivatott vidéki kamarai bizottságok kinevezése előkészítés alatt áll, a jelölések — egy kivételével — beérkeztek. A kőművesipari bérmegállapító-bizottság ugyancsak Budapestre és a környező városokra és községekre^ szintén megállapította a legki­sebb munkabéreket, a határozatot megerősítet­tem. Megtörtént a bérmegállapítás az ács ipar­ban is. Budapestre és környékére kiterjedő ha­tállyal. Ezt a határozatot is megerősítettem. A két megerősített határozat dec. 9-én lépett hatályba. A szóbanforgó két bizottság már hozzákezdett a legkisebb munkabéreknek a budapesti keres­kedelmi és iparkamara egész területére való megállapításának munkálataihoz, de éppen az Építőipari Munkások Országos Szövetségének, a Szociáldemokrata Szakszervezeteknek írás­ban előterjesztett kérelmére a tárgyalásokat el­napolta abból a célból, hogy a különböző helye­ken ezidőszerint szokásos bérekre vonatkozó adatokat beszerezhesse. A bérmegállapító-bizott­ságnak ugyanis az 52.000/1935. K. M. számú ren­delet értelmében kötelessége vizsgálat tárgyává tenni a tényleg fizetett béreket abból a szem­pontból, hogy azok nem túl alacsonyak-e. Amíg tehát ezek az adatok rendelkezésre nem állanak, a bérmegállapítás iránt határozatot hozni nem lehet. A közeli napokban fog megtörténni a szabó- és ruhakonfekcióiparra vonatkozólag a j legkisebb munkabérek megállapítására hivatott bizottság kinevezése, amely intézkedéssel a

Next

/
Oldalképek
Tartalom