Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. szervezés befejeződött, adjuk vissza az autonómiáknak azt a jogot, amely őket kétségkívül megilleti, hogy harakirit saját beleegyezésük nélkül ne kövessenek el. Vannak a javaslatnak még egyéb szakaszai is, — például az 5. és 9. %-sâ a kötelező mestervizsgálatról — amelyeket rendkívül helyeseknek tartok.. A kvalifikáció emelése, a kvalifikációnak megfelelő tudáshoz való kötése csak használhat az iparostársadalom színvonalának, semmi körülmények között sem árthat neki. A kontárok kiküszöbölése csak az iparostársadalom komoly érdekeinek szolgálatában történhetik. Ugyanígy helyeslem az árromibolás büntetésének biztosítását, a tanoncoknál a fizetéses szabadságidő bevezetését. Azután teljes mértékben helyeslem a zárt számnak azt a mértékét, amelyet ez a javaslat még magában foglal, mert ez a zártszám csak az engedélyhez kötött iparra vonatkozik és az engedélyhez kötött iparoknál bizonyos esetekben elkerülhetetlen lehet. A kérdés, amely itt felmerült, a következő. Itt két elvi kérdést kellene összeegyeztetni. Megengedjük-e azt, hogy bizonyos iparágakban az iparosoknak túlzott nagy száma következtében azok is, akik ma még meg tudnak élni, elveszítsék a kenyerüket? Ezzel szembenáll az a másik, ugyancsak közérdekű kérdés: vájjon a még birtokon belül nem lévő, most elhelyezkedni akaró, nagyrészt fiatalságnak megnehezítsük-e az amúgyis nehéz elhelyezkedést*? Itt szerintem a helyes norma a következő. Azokban az iparokban, ahol az átlagkereset a létminimumnál lényegesen nem nagyobb, szükséges egy bizonyos zárt számot felállítani, mert a létminimumot biztosítani kell. Nem tesz jó szolgálatot a 'kormányzat annak a fiatalembernek sem, aki esetleg elhelyezkedni próbál, ha olyan iparágban való elhelyezkedését teszi elvileg lehetővé, amelyben hiába helyezkedik el, mert a megélhetését már nem találja meg. Nem hiszem például, — hogy egy analógiával éljek — hogy nagy szerencséje ennek az országnak az, hogy 8000 diplomás, tanítóképezdét végzett fiatal férfi és leány szaladgál Mgyarországon. Nem hiszem, hogy ez ennek az országnak erejét növelné és nem hiszem, hogy annak a fiatalságnak érdekét helyesen szolgáljuk akkor, amikor ezerszámra engedjük a preparandiát elvégezni olyan embereknek, akikről nyilvánvaló, hogy az életben hasznosan elhelyezkedni nem lesznek képesek. Ezt az^ elvet kell nem szívesen, nem a lelkünk és vágyaink szerint, hanem a nyomorúság súlya alatt bevezetnünk és boldogok leszünk, ha egyszer ezen a szituáción a viszonyok javulása következtében változtathatunk. (Helyeslés.) T. Ház! Van azután még egy 'kérdés, amelynek a tekintetében el kell ismernem, hogy a legutóbbi időben történt bizonyos javulás, ez azonban véleményem szerint még megközelítőleg sem elégséges és eza kisiparnak a közszállításokban való részesítése. (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) T. Ház! Azokban a közszállításo'kban, amelyekben a kisipar versenyképesen tud résztvenni, nem 5% vagy 6%-os előnyt kell neki nyújtani, hanem az egész szállítást százszázalékig a kisiparnak kell megadni. (Helyeslés half elől.) A gyáriparnak ugyanis bőven van megélhetési lehetősége, van védelme, preferenciája, van biztosított valutáris és devizaszituációja, van bőven terjeszkedési lehetősége, ne ülése 1936 február 21~én, pénteken. 531 terjeszkedjék tehát a kisipar rovására. (Helyeslés balfelöl.) Nem 6%-os előny, hanem százszázalékos szállítás, munkaalkalom és munkalehetőség kell a kisiparnak. (Taps a baloldalon.) Ahol a kisipar — itt elsősorban a ruházati iparra gondolok — szállítóképes, ott igenis különb árut tud előállítani. A világháború alatt Kövess altábornagy hadserege mellett működvén, személyesen tapasztaltam, hogy az erdélyi csizmadia ipartestület mennyivel különb cipőket, lábbeliket szállított, mint a gyárak. /Ügy van! Ügy van!) Ahol tehát a kisipar szállítóképes, ott százszázalékig kapja me^ a közszállításokat. (Élénk helyeslés. — Fábián Béla: És ne az Országos Ruházati Intézet! — Farkas István: Elveszi a kisiparosoktól!) T. Ház! Ezzel fejtegetéseim végére érkeztem. Amikor — ismétlem — elvileg elfogadom a tárgyalás alapjául a jelen törvényjavaslatot, meg vagyok róla győződve, hogy annak a férfiúnak a gondolataihoz híven és az ő szellemében cselekszem, akinek a helyét volt szerencsém annak idején itt átvenni, és akinek a helyét ezidőszerint én töltöm be. Jól emlékszem arra, amikor Gaal Gaston ugyanerről a helyről azt mondotta itt a Házban, hogy mi nem akarunk mindenáron ellenzékiek lenni, hogy mi innen az ellenzéki padokból is minden alkalommal meg fogjuk szavazni mindazt, — mégpedig ellenérték és ellenszolgáltatás nélkül, nem kérve részt sem a dicsőségből, sem az elismerésből, de vállalván közönségünk felé a teljes felelősséget ezért a magatartásunkért — amit elveinkkel és meggyőződésünkkel összeegyeztethetőnek tartunk. (Helyeslés. — Egy hang a jobboldalon: A nemzeti szempont az első!) Éppen ezért, amikor ebben a szellemben szóltam hozzá ehhez a törvényjavaslathoz és konkrét módosításokat voltam bátor előterjeszteni, amelyekről, azt hiszem, el méltóztatnak ismerni, hogy azokat nem egyoldalú elfogultság diktálta, hanem kizárólag a segítési szándék, arra kérem elsősorban az érdekelt miniszter urakat, de a túloldalon ülő t. képviselőtársaimat is, hogy méltóztassanak ezeket a javaslataimat azzal a megértéssel és tárgyilagossággal fogadni és elfogadni, amilyen jószándékkal azokat itt előterjesztettem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Van szerencsém benyújtani a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló törvényjavaslatot és annak indokolását. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások balfelől: Azt sem tudjuk még, mi van benne!) Kérem a t. Képviselőházat, hogy ezt a törvényjavaslatot és annak indokolását kinyomatni, a t. Ház tagjai között szétosztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a földmívelésügyi, pénzügyi és igazságügyi bizottságoknak kiadni méltóztassék. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A benyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a földmívelésügyi, pénzügyi és igazságügyi bizottságoknak. :• A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt szólni. Winchkler István kereskedelem- és közle-