Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

530 Az országgyűlés képviselőházának : todik sorában lévő »cselekmény« szó helyébe »iparügyi kihágás« szót kellene iktatni. (Dulin Jenő: Ezzel mindjárt kint van ennek a méregfoga!) Így azután nem veszélyes a javaslat, nyugodtan, minden aggodalom nélkül elfogadható, mert hiszen így az az aggály, amelyet én magam is teljes mértékben osztok, hogy tudniillik kihágási ítéletekkel molesztálni lehessen, hogy néha politikai okokból kihágási úton üldözni, kenyerüktől, iparűzési joguktól meg lehessen fosztani embereket, ezzel elveszti élét, mert hiszen az iparügyi kihágásokban nem a rendőri büntetőbíróság, hanem az ipartestület illetékes. Egyébként pedig — méltóztassanak megengedni — a kereskedelem és a kisipar erkölcsi színvonalának a megőrzése az én szememben is olyan fontos közérdek, hogy ha ezt a kormányzat most bizonyos mértékig megszigorítja is, én a magam részéről ezt nem ellenzem, mert egy társadalmi réteg érvényesülését nemcsak gazdasági eszközökkel, hanem erkölcsi alapokkal m lehet biztosítani. Nagyon fülemben cseng még az a tanítás, amelyet a berlini egyetemen valamikor a, világhírű Schmoller professzor, a nemzetgazdaságtan tanára, az egyik szemináriumi előadásán mondott, amikor a kereskedelemnek nyújtandó árakról beszélve, a rezsiköltségek közé számította Magyarországon azt a plusz 10% irreális bukást, amelyet más országokkal szemben annakidején Magyarországon be kellett kalkulálni az árakba. Tíz százalékra becsülték a magyarországi kereskedelemmel szemben ezek a reálisan becslő tudósok az irreális bukásoknak azt a pluszát, amely például Ausztriával és Németországgal szemben nálunk jelentkezett. Ha az irrealitást, ha az immoralitást kiküszöböljük ezekből a tevékenységi körökből, ezek nem veszteni, hanem nyerni fognak ezáltal. Az immorális hitvány ember bírságolás át, büntetését valóban az illető osztály, az illető társadalmi réteg maga is kell, hogy szorgalmazza. Minden becsületes iparosnak és kereskedőnek érdeke az, hogy hitvány kollégája cselekményei miatt ő erkölcsi hátramaradást ne szenvedjen. Csak politikumot nem szabad ebbe a kérdésbe belevinni. Ha az igen t. iparügyi miniszter úr elfogadja, hogy a nagyon labilis és tágan értelmezhető »cselekmény« szó helyébe az »iparügyi kihágás« 'kifejezés írassék, akkor én a magam részéről ezt a pontot készséggel elfogadom. A másik politikai észrevételem az, hogy itt, a javaslat 25. $-ában feleslegesen adat magának a miniszter úr egy olyan meghatalmazást, amelyet csak átmenetileg óhajt maga is igénybe venni. A 25. $ vonatkozik az ipartestületeknek valóban szükséges átszervezésére. A javaslat indokolása is kifejti, hogy erre a paragrafusra azért van szükség, mert vannak olyan kicsiny, taglétszámban és anyagi erőben olyan gyenge ipartestületek, amelyeknek — mondjuk — komoly autonóm tevékenységre alkalmatlan a jelenlegi szervezet. Ezeket fuzionáltatni, ezeket bizonyos nagyobb területre összpontosítani, egyesíteni valóban közérdekű tevékenység lehet, de ez a 25. § nem átmeneti időre intézkedik, hanem egyszersmindenkorra ad a. ' kormánynak olyan jogot, amely általában és állandó érvénnyel semmi körülmények között sem egyeztethető össze az ipartestületi autonómia gondolatával és fogalmával. T. Ház! Már az 1932:

VIII. to. 3. §-a is bizonyos megszorításokat tartalmaz az ipartestületi autonómiával szemben, mert hiszen a ani'5. ülése 1936 február 21-én, pénteken. nisz térnek módot ad arra, hogy az ipartestület beleegyezése nélkül is eszközölhessen változtatásokat az ipartestület meglévő területén. Az 1932:

VIII. te. 3, §-a csak egy ponton ragaszkodik feltétlenül az autonómiához, t. i. megszüntetni vagy más ipartestületbe beolvasztani csak az illető ipartestület beleegyezésével lehet valamely ipartestületet. Már most arról van szó, hogy nem elég-e ezt a lehetőséget az átmeneti idő tartamára megadni a miniszter úrnak, vagyis hogy az ipartestület beleegyezése nélkül is megszüntethesse vagy beolvaszthassa az ipartestületet. Minthogy átmeneti intézkedésről, újjászervezésről van szó, én pl. két esztendő tartamára. amennyi idő alatt ez a javaslat végrehajtható lesz, készséggel hozzájárulnék ahhoz, hogy a kormányzat ezt a jogot gyakorolhassa, mert meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. iparügyi miniszter úr nem az autonómiának gúzsbakötése, hanem annak kiépítése érdekében fogja felhasználni ezt a javaslatot. De általunk nem ismert kormányok általunk nem ismert tendenciájú jövő politikai irányzatok számiára nem vagyok hajlandó az autonómiával szemben ilyen messzemenő és felesleges jogot biztosítani, (Helyeslés a baloldalon.) mert én ebben az egész javaslatban és főleg éhben a paragrafusban, sajnos, — méltóztassék megbocsátani — bizonyos tiszteletlenséget látok az önkormányzat gondolatával szemben, amely tiszteletlenség immár divattá kezd válni, főleg kormányzati oldalon, amely tiszteletlenségből azonban én nem kérek részt és abban osztozni nem szándékozom!. T. Ház! Az autonómiáknak, az önkormányzatoknak nagyon sok hibájuk lehet. Az autonómiák hibája azonban nem szolgálhat okul arra, hogy belegázoljunk az autonómiába, ellenben indítékul kell hogy szolgáljon arra, hogy az autonómiában jelentkező hibákat kiküszöböljük, az autonómiákat megerősítsük és azokon keresztül a nemzeti önkormányzatot jobban építsük ki, mint ahogy az eddig ki volt építve. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) T. Ház! Az Önkormányzatnak legkisebb darabkája is pótolhatatlan nemzeti értéket jelent. Minden darab téglácska, amelyet a kormányzat kihúz az önkormányzat épületéből, szegényedést, gyengülést jelent és végeredményiben összeomláshoz vezethet. T. Ház! Erős az a nemzet, amelynek kebeléhen erős és fejlett az önkormányzati szellem, erős és biztosított életű önkormányzati testületek nem külső kényszer hatása alatt, hanem spontán meggyőződésből harmonikus együttműködést fejtenek ki. Ez az ideálja a nemzetszervezésnek. Es amikor én azt látom, hogy az iparügyi miniszter úr maga sem törekszik arra, hogy gyengítse az autonómiát, sőt megfordítva, ennek a törvénynek a segítségével az ipartestületek tevékenységi körét kibővíteni akarja és az ipartestületeknek egy fizetett, megfelelő jegyző alkalmazásával megfelelő technikai és szellemi készséget akar rendelkezésükre nyújtani, akkor ne kössük ezt a Damokles-kardot az ipartestületek feje fölé örök időkre. Érjük be azzal, —amit az iparügyi miminiszter úr maga is akar — hogy biztosítsuk a miniszter úrnak az átszervezés időtartamára a teljes szabad cselekvést, de amikor ez az át-