Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1936. évi február hó 21-én, pénteken, vitéz Bobory György és Kornis Gyula elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A földrm'velésügyi miiiszter beterjesztette a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló törvényjavaslatot. — A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter beterjesztette a mértékekről, ezek használatáról és ellenőrzéséről szóló 1907 : V. te. 1. §-a alapján, a fényerősség egységének és az ebből levezethető egyéb egységeknek megállapítása tárgyában kiadott rendeletről, továbbá az 1932. évben Genfben tartott XVI. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Ertekezletén elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásokról szóló miniszteri jelentéseket, valamint a magyar-holland, a magyar-svájci és a magyar-francia légforgalmi egyezményekről szóló törvényjavaslatokat. — Az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Propper Sándor, Eckhardt Tibor, Éber Antal, Pintér József. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása, — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak: Bornemisza Géza, Darányi Kálmán, Winchkler István (Az ülés kezdődik délután 4 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Szeder János, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Esztergályos János, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig vitéz Miskolczy Hugó jegyző urakat kérem fel. Bemutatóan a t. Háznak Balogh Gábor képviselő úr levelét, amelyben gyógykezeltetés céljából egyhónapi szabadságot kér. Javasolom, hogy a kért szabadságot megadni méltóztassanak. (Helyeslés.) A Ház a kért szabadsághoz hozzájárul. Bemutatom az állandó összeférhetlenségi bizottság elnökének átiratát, amelyben bejelenti, hogy vitéz Marton Béla* képviselő úr összeférhetlenségi ügyében .az első tárgyalási határnapot folyó évi március hó 4. napjának délutáni 5 órájára tűzte ki. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirendünk szerint következik az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat (írom. 197, 199.) tárgyalása. r Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Propper Sándor! Elnök: Propper képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Hogy a nagy anyagot és az időt .beoszthassam, tisztelettel kéirem, méltóztassék beszédidőmet félórával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak a hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a beszédidő meghosszabbításához hozzájárult. Propper Sándor: T. Képviselőház! Az előttem szólott Müller Antal képviselőtársunk KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. igen melegen, sőt nagy elismeréssel fogadta a törvényjavaslatot már a bizottságban is, és megállapította^ hogy a vidéki ipartestületek általában szintén nagy örömmel és megelégedéssel fogadták ezt a javaslatot, mint olyant, amely az ő igényüket kielégíti. Lehet, hogy az ipartestületek hivatalos elöljáróságai, (Györki Imre: Vagy egy része azoknak!) vag-y azoknak egy része, meg van elégedve a javaslattal, de azt hiszem, maguk az iparosok, a tömegek, más véleményen, más állásponton vannak és ha most szavazás útján kéirnék ki állásfoglalásukat, azt hiszem, egészen másképpen festene a dolog. Müller képviselőtársam azonkívül, — úgy, mint általánosságban is — ha nem is tört egyenesen lándzsát a céhkorszak mellet, de mintegy visszakívánta a céhkorszakot, s megállapította, hogy annak voltak kitűnő intézkedései, kitűnő rendelkezései és ő, mint iparos, szívesen látna egyes céhkorszakbeli intézményeket. (Györki Imre: Azt hiszi, hogy ő is fiatalabb lenne, mint az idő!) Az előadó úr kissé megjavult a bizottsági tárgyalás óta, mert a bizottságban ő maga is olyanféle céhkorszakbeli szellemben beszélt és dicsérte_ a céhkorszakot, a plénumban azonban már elejtette a céhkorszakot, s csak éppen utalt rá, de nem kívánta vissza. A miniszter úr, viszont egy közbeszólás alakjában azt mondotta, hogy csak azt hozta vissza a céhkor szakból, ami abban jó volt. (Farkas István: Abban semmi sem volt jó!) Ezzel a gondolattal egyszer le kellene számolni. A céhkorszakot az 1872. évi VIII. törvénycikk 83. §-a eltörölte, de ezt már megelőzte az, hog-y az élet maga törölte el (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) s ;a> céhkorszakbeli frázis megszűnt, lejárta a maga idejét, az betöltötte a maga hivatását és nincs tovább. Más termelési rendszer következett be, amelyet az élet hozott, amely a céheket eltörölte. Visszasírni ezeket amúgy is hiábavaló erőlködés. Ha ma iparűzéssel, vagy ipari termeléssel kapcsolatos 74