Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

518 Az országgyűlés képviselőházának i törvényeket tárgyalunk, akkor nem lefelé kell néznünk, hanem mindig előre, legalább is a mai helyzetet kell figyelembe venni s a mai termelési lehetőséget, a mai technikai lehetőséget, általában a mai igényeket és szükségleteket kell mindig szem előtt tartani. T. Ház! Az előadó úr igen erősen kihangsúlyozta azt, hogy ebben a javaslatban nincs politika, s hogy az tisztán szociálpolitikai és gazdasági jellegű. Ezt hangoztatta a miniszter úr is és megerősítette előttem szólott Müller Antal képviselőtársunk^ is. En, ha sajnálattal is, szívesen csatlakoznám ehhez az állásponthoz, ha helytálló volna, mert magam is szeretnék már látni olyan törvényalkotási módszert, amely a főképpen gazdasági és szociális vonatkozású törvényekből kiküszöböli a politikumot. Sajnálom azonban, de nem tudom felfedezni azt a biztosítékot, azt a biztonságot sem ebben a törvényjavaslatban, ,sem a megelőzőkben, amely kizárnál a politikumot. Ha nincs is ebben a javaslatban kifejezetten politika, történik gondoskodás a javaslatban arról, hogy legyen majd benne politika bőségesen, (Farkas István: Ügy van!) hiszen a miniszter ter úr pontosan 12 esetben kér felhatalazást a törvényjavaslatban a törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában, hogy azután azokat majd rendelettel szabályozhassa, (Farkas István: Ez mind politika!) T. Képviselőház! Ha a törvény kerettörvény és a végrehajtása rendeletek útján történik, már ez maga is politikum. A mai időkben sokkal megnyugtatóbb az, ha a törvényhozás kodifikálja azt, amit elgondolt, amit akar, s nem bízza a minisztériumokra, hanem bízza a kormányra azt, hogyan fogják később felfogni a kérdést és milyen politikai befolyások alatt fogják kibocsátani azokat a kibocsátandó rendeleteket A bizottságban megjegyezte valaki, hogy ha a rendeletet mellőzni akarnák, akkor egy vaskos törvénykönyvet kellene szervezni, amire én azt mondom, hogy még mindig jobb egy vaskos törvénykönyv, mint egy vaskos rendeletek tára, mert a törvénykönyv legalább J a parlament ellenőrzése alatt jönne létre, de a I kiadandó rendeleteket már nem ellenőrzi senki, azok már úgy készülnek és úgy hajtandók végre, ahogyan az, mondjuk, a kormány pillanatnyi politikai érdekeinek megfelel. Van tehát benne, lesz benne politika, mert az a 150.000 kisiparos, akikről itt szó van, függő helyzetbe kerül a kormánytól. Függő helyzetben levő rétegek, exisztenciák száma tehát ezzel 150.000-rel fog szaporodni és az elmúlt évtizedekről — most már majdnem két évtizedről — igen szomorú tapasztalataink vannak a tekintetben, hogy a kor- , many bizonyos törvények végrehajtásánál iga- : zán^nem takarékoskodik a politikai befolyások érvényesítésével, nem tartózkodik a politikai jutalmazásoktól, vagy politikai üldözésektől — i attól függ, hogy kiről van szó — a törvények ! végreh a j tás án ál. De, t. Képviselőház, ellentmond a törvény minőségének és a törvény korszerűségének az is, hogy a Képviselőház és az iparosság legreákciósabb szárnya örömmel, lelkesedéssel, f lángoló szeretettel fogadta ezt a törvény javas- j latot, ami azt jelenti, hogy ha a reakciós kebleknek megfelel, ez nem

1 lehet jó, nem lehet ;

' korszerű, és nem felelhet meg a haladás barátainak és a haladás követelményeinek. Bizonyos az is, az előadó úr megállapításaival szemben, hogy a javaslat, ha nem is ! fűznek majd hozzá 12 rendeletet, aminthogy 5. ülése 1936 február 21-én, pénteken. hozzá kell majd fűzni 12 rendeletet, hatalmas | módon 'megnöveli a kormány centrális hatalmát, i mert hiszen a kezébe kerül 150.000 kisiparűző és egészen bizonyos, hogy teret fog adni a protekcionizmusnak. Ez egészen bizonyos. Itt empirikus alapon beszélhetünk, mert hiszen fájdalmas tapasztalataink vannak ebben a kérdésben. Az előadó úr azt mondta, a 19. Vra hivatkozva, hogy azok, akik az iparűzés megnehezítése ellen kifogást emelnek, a bűnözők pártjára állanak. Ezt a megállapítást és a vele kapcsolatos félreértést el akarom a magunk részéről kerülni, mert hiiszen mi nem állunk a bűnözők pártjára. Nem arról van itt szó. Itt arról van szó, hogy valakit, vagy valakiket kenyérkereseti lehetőségében nincs joga senkinek semmiféle jogcímen .megakadályozni. (Farkas István: Inkább elő kellene segítem!) Később majd beszélek róla, itt csak azt állapítom meg, hogy az 1872:

VIII. te. 84. §-a egészen pontosan megmondja, hogy »iparűzhetésí jogától senkit sem bírói ítélet, sem közigazgatási határozat által megfosztani nem lehet.« (Farkas István: Ez fejlesztette ki a magyar ipart!) 1872-ben tehát az akkori magyar törvényhozás belátta azt és arra az álláspontra helyezkedett, hogy iparűzési jogától, kenyérkeresetétől, tehát megélhetésétől sem bírói ítélettel, sem közigazgatási úton senkit elütni nem lehet. Ezt kimondja az említett törvény 84. §-a. Már most azóta elmúlt néhány esztendő, 1872től 1936-ig már több mint egy fél évszázad múlt el. Kérdezem hát, visszafejlődünk az életben, a^ jogszolgáltatásban? A nemzet jogszolgáltatása állandóan liberális irányban fejlődik, ez természetes is. Az ipari rendelkezések a szakközigazgatásnál viszont visszafejlesztik a jogot és nemcsak fogházzal vagy pénzbírsággal büntetik, hanem még a kenyérkereset lehetőségétől is elütik az iparost. Ez az, ami ellen hadakozunk, — természetesen humanitárius szempontból is — de mondjuk, szociális szempontból is, mert valaki, aki valamilyen kenyérkereseti formára berendezkedett, ha tőle ezt a kenyérkereseti lehetőséget elveszik, élemedett — 40 vagy 60 esztendős korában — vagy kénytelen magát felakasztani, vagy kénytelen kiállni az utca sarkára koldulni, vagy kénytelen áttörni a büntetőtörvénykönyv szabályait, kénytelen lopni, vagy betörni, mert egyebet nem tehet. Az az 50—60 éves ember ma nem mehet vissza segédi minőségben a szakmájához, >ha tehát elütik a jogától, akkor, mint exisztencia, esetleg, mint családfenntartó el van intézve. T. Ház! Még egyet akarok csak kijelenteni az előadó úr beszédének egy részére. Arra a részére tudniillik, amelyben azt mondotta, hogy az ellenzék is elismerte a bizottságban a törvényjavaslat használhatóságát, illetőleg azt, hogy a törvényjavaslat jó. Nem tudom, honnan veszi ezt az előadó úr. Hárman szóltunk hozzá szociáldemokraták a bizottságban a törvényjavaslathoz. Mind a hárman bíráltuk a javaslatot érdeméhez képest és kijelentettük, hogy ezt a javaslatot, mint neun korszerű javaslatot, nem fogadhatjuk el. Ki is fejtettük, hogy hogyan képzeljük mi el, illetőleg milyennek képzeljük mi el az új ipari törvényt, és hogy milyennek szeretnénk mi azt látni a törvényhozás asztalári. Mondom, nem tudom, honnan veszi ezt a t. előadó úr. Feledékenység vagy felreértés lehet csak a dologban, mert ha a kettő közül egyik sem, akkor történelemhamisításról van szó, ami annál nehezebb, mert tegnapelőtt történt csak a dolog és utóvégre két