Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-94

512 Az országgyűlés képviselőházának 9J> vényileg előírják a magasabb képesítést ott, ahol tényleg a minőségnek és a fejlődésnek érdekét szolgálják. Szükséges ta képesítés, inert művészi munkát csakis ennek a révén leihet biztosítani. Hogyan lehet tehát a képesítés szükségét egyeseknek ennyire kétségbe vonniok? (Zaj.) Az amerikai stílus megöli az egyéni ízlést (Propper Sándor: A Bedeaux-rendszer nem öli meg?), amelynél•• lehetnek nagy teljesítmények, de az egyéni ízlést, a művészetet megölik. (Rassay Károly: Ezért Amerika nem fogja megváltoztatni a maga szisztémáját! — Petrovácz Gyula: Minden ottani árun megérzik, hogy amerikai!) A legtöbben gúnyolják a céh-rendszert. En, aki olvastam róla, állítom és azok a t. képviselőtársaim is, akik olvasták, ha lojálisak és tárgyilagosak, igazolhatják, hogy a céh-rendszerben igenis, nagyon sok jó tulajdonság volt. (Bródy Ernő: Tehát vissza a céh-rendszerbe!) A céh-rendszer megbecsülte a tudást, tudás nélkül nem tudott senki érvényesülni a céh-rendszerben. (Propper Sándor: Tovább nem jutott olvasmányaiban, csak a céh-korszakig? — Fábián Béla: A korrupció miatt szűnt meg a céhrendszer! — Zaj.) Elnök: Fábián Béla képviselő urat közbeszólásaiért rendreutasítom. Müller Antal: Nem a korrupció miatt. (Fábián Béla: Mert meg kellett vesztegetni ia vizsgáztatókat!) A szabad ipar teremtett sokaknak jólétet, de sokkal többtől vette el a jólétet. Különös, hogy negyven esztendőnek kellett elmúlnia a liberális éra alatt, amíg végre az ipart képesítéshez tudtuk köttetni, amikor az 1922:XII. toikket megalkottuk. (Farkas István: Azelőtt is volt!) Ennek a törvénynek tárgyalásakor is rámutattunk arra, hogy itt vannak olyan hézagos szakaszok, amelyeknél ki lehet játszani a törvény .alapszellemét és íme, 14 esztendő keserves tapasztalata, ezt bőven igazolta is. (Dinnyés Lajos: Ebben maradunk! — Zaj.) Ezren és ezren szereztek jogtalanul iparűzési jogot, tehát elvették a kenyérkereseti lehetőséget azoktól, akik évtizedeken át tanultak, szenvedtek és elsajátították azt az ipart. (Bródy Ernő: Hogy megy az: jogtalanul? — Petrovácz Gyula: TJgy,. hogy nem volt se inas, se segéd, csak pénze volt és ipar a nevén! — Bródy Ernő: Ez vád a közigazgatás ellen!) Kérdezem, miért ijedeznek? Ha valaki törvényesen űzi az ipart, a törvény nem fogja gátolni őt a jövőben sem s a jövőben, ha valaki iparra fog menni és meg tud felelni azoknak az ismereteknek, amelyeket majd a szakvizsga tőle megkíván, akkor senki sem fogja tőle az ipar gyakorlását megtagadni. TTgy látszik, mégis olyanokat akarnak védeni, akik nem jogosultak az ipar űzésére és a törvény éppen ezekkel iszemben intézkedik. (Fábián Béla: Mennyibe fog kerülni a szakvizsga? — Zaj.) Örülök, hogy a miniszter úr r törvénnyel kívánja szabályozni ezt a kérdést és nem rendelettel. A törvények élete mégiscsak hosszabb és azok nagyobb biztosítékot nyújtanak arra, hogy ha most nem is, de majd jó pár ey múlva érezzük ennek áldásos hatását. (Fábián Béla: Vagy átkát!) Ebben az ügyben az ellenzéki iparosblokk is tartott értekezletet, ott több párt képviselői jelentek meg és érdekes, hogy a javaslatot mindegyik párt elfogadta. Elfogadta azért, mert olyanok voltak ott, akik iparral foglalkoznak, akik ipari kérdésekkel állandóan foglalkoznak és nem láttak ebben a törvényben politikát, mint ahogyan én sem látok, hanem ülése 1936 február 20-án, csütörtökön. csak tiszta kenyérkérdést, gazdasági kérdést; éppen ezért mindegyik párt elfogadta ezt. (Fábián Béla: Tessék Czirjakot megkérdezni, hogy elfogadta-e? Csak tárgyalási alapul fogadták el!) Én a vidéki képviselőtársaimtól hallom, hogy az ipartestületek mindenünnen felírnak, hogy elfogadják ezt a javaslatot, mert ez kell nekik. (Ügy van! a jobboldalon.) Kérdezem, a t. képviselőtársaimat, hogy ha az iparosok, akiknek részére ez a javaslat készül, megvannak elégedve, azt örömmel üdvözlik s a budapesti és vidéki gyűléseken azt mindenütt elfogadták, miért akarják akkor megakadályozni egyes képviselő urak annak törvénybeiktatását? (Rassay Károly: Aggodalmaikat mondják el! — Fábián Béla: Bár nem tudjuk megakadályozni, elmondjuk, hogy mit tartunk aggályosnak. — Bródy Ernő közbeszól.) Elnök: Bródy képviselő urat kérem, maradjon csendben. Müller Antal: T. Ház! A szakbizottságban több módosítást nyújtottam be. Ezeket a plénumban is benyújtom, mert a javaslat egyes szakaszaival még most sem vagyok megelégedve s méginkább szigorítani kívánom a rendelkezéseket. (Rassay Károly: Az iparosok meg vannak elégedve, azt tetszett mondani!) Be megnyugtat az az Ígéret, amelyet a miniszter úrtól és az államtitkár úrtól kaptunk, hogy ami még nincs bent a törvényjavaslat szövegében s ami homályos, — majd rátérek egy-egy szakasznál — azt majd a végrehajtási utasí; tásban világossá teszik. (Rassay Károly: Jó kis törvény ez! — Fábián Béla: Nem lehetne ezt a világosságot már a törvénybe beletenni? Gyertyát neki!) T. Ház! A kis-, közép- és nagyipar határait, mint ahogy az előadó

1 úr is mondotta, az 1922-es ipartörvény és az azóta megjelent közszállítási szabályrendelet rendezi. Mielőtt a törvényjavaslat bírálatába, ismertetésébe fognék, felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy a kisiparosság érdekében azóta meglehetős eltolódások történtek. A kisiparosok több kedvezményt kaptak a közszállítási szabályrendeletben: a 6% -os differenciát, a pályázatnál, a bánatpénz letételénél kedvezményt kaptak, az építkezésnél és javításoknál 5000 pengő határig a munkát a kisiparosoknak kell adni, a magasépítkezésnél 20.000 pengő értékig. Amikor a kis-, közép- és nagyipar határ vonalait megvonták, sokkal jobb gazdasági helyzet volt és akkor talán lehetett 20—25 munkáshoz kötni ezt, de ma lehetetlenség szerintem az, hogy a busz munkásnál kevesebbel, tehát 18—19 munkással dolgozó vállalatok, amelyek már műszaki személyzetet is alkalmaznak, szóval már igazán nagyiparosszámba jöhetnek, a mai helyzetben szintén élvezzék ezeket a kisiparnak járó előnyöket, mert ebben az esetben elvész a törvényjavaslat értéke a kisiparosság részére. Ezek nagyobb tőkeerejüknél és jobb berendezkedésüknél fogva mindig könnyebben tudnak versenyezni a kisiparral. Ezért kérném az igen t. miniszter urat, hogy alkalomadtán itt a kisiparosság érdekében a közszállításoknál erősebben méltóztassék ezt a kisipari határt megvonni. T. Ház! A jövőre nézve a törvényjavaslat, ha életbelép, a kontárkodást lehetetlenné teszi. En is igazoltam, de könnyen bebizonyítható, hogy az utóbbi időben rendkívül sokan kaptak jogtalanul iparigazolványt, vagyis kijátszották a törvénynek egyes szakaszait. (Bródy Ernő: Hogyan megy az? — Rassay Károly: Hogyan