Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-94

Az országgyűlés képviselőházának 9h ülése 1936 február 20-án, csütörtökön. 511 Ház előtt együttes erővel támogattunk s én szeretném, én örülnék a legjobban, ha ebben <a kérdésibein d-s megegyezhetném előttem szólott t. képviselőtársammal, (Gr. Apponyi György: Azokban most is egyetértünk!) de rátérek mindjárt arra, hogy miért nem tehetem ezt. Előttem szólott t. képviselőtársam éppen azt a három szakaszt hibáztatta a legjobban, amely szerintem a legértékesebb, s amelyek a legna­gyobb biztosítékai ennek a törvénynek. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az 1., a 8. és a 16. %-t ostorozta, (Gr. Apponyi György: Nem ostoroztam, csak kritizáltam.) kritizálta. Énei­kül a három szakasz nélkül én el sem fogad­nám ezt a törvényjavaslatot és ezek nélkül nem is érne semmit a törvény módosítása. (Ügy van! jobbfelől.) Ami a törvényjavaslatban nagy ér­téket jelent, az éppen ennek a három szakasz­nak az a körülírása, hogy a jövőben nem lehet jogtalanul ipart űzni. Mélyen t. Ház! Apponyi képviselőtársam azt mondotta, hogy nem lesz a jövőben rész­vénytársaság, (Gr. Apponyi György: Készvény­társaságról nem beszéltem.) közkereseti vagy betéti társaság, amely tőkéjével a kisipar segít­ségére fog sietni. A gyakorlatból tudom, hogy a múltban sem sietett a tőke a kisiparosság segítségére és ezek a részvénytársaságok, (Fel­kiáltások bafelől: Nem volt szó részvénytársa­ságokról!) betéti társaságok és közkereseti tár­saságok egyszerűen egy munkás részére vállal­tak iparengedélyt, (Ügy van! Ügy van! jobbfe­lől. — Gr. Festetics Domonkos: Strohmannal dolgoztak.) ennek alapján dolgoztak és a kon­tárkodás legnagyobb mértékét fejtették ki. (Bródy Ernő: Mi van a közüzemekkel?) Ráté­rek azokra is. (Fábián Béla: Az a baj, hogy a javaslat nem tér rá!) A közüzemek kérdésében egyek vagyunk, ne tessék ezt a kérdést bolygatni. (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő nrak. Müller Antal: Az előttem szólott képviselő­társam azt mondotta, hogy statisztikát szeretne látni a kontárkodás elterjedéséről. Legutóbbi interpellációm alkalmával, amikor a miniszter úr beígérte az ipartörvény módosítását, beiga­zoltam, hogy a fővárosnak csak az egy déli ke­rületében, ahol kontárbíróság működik, 1600 volt a kontárok száma, akiket el kellett ítélni. A statisztika mutatja tehát, hogy jogtalan ipar­űzők ezrei voltak ott éveken át. (Fábián Béla: Nem erről van itt szó!) Legyen az a tőkés kül­tag. Kültag is lehet és akkor a módja még mindig meg lehet arra, hogy ha támogatni akarja, támogassa tőkéjével a kisipart. T. Ház! Képviselőtársam másik fő észrevé­tele az volt, hogy nem a kereskedelemnek, ha­nem az iparnak árt a 47. § módosítása. A ma­gam részéről büszke vagyok arra a szakaszra, sőt továbbmegyek, nem is vagyok megelégedve a módosítás mértékével, amint beszédem ké­sőbbi folyamán rá fogok erre térni és amint már a bizottságban is hangot adtam ennek. A bedolgozó iparosok sérelmeit hangoztatják egyes lapok és az előttem szólott képviselőtár­sam is felemlítette ezeket. Én a bedolgozó ipa­rokkal éppen két nappal ezelőtt nagygyűlést tartottam és azon ők örültek a legjobban an­nak, hogy végre már vége szakad az eddigi ál­lapotnak. Azt mondották csak, hogy hosszú az az idő, amíg bekövetkezik... (Felkiáltások bal­felől: Hogy fognak dolgozni 1 ?) Hogy fognak dolgozni? Ök fogják a rendeléseket felvenni. Bocsánatot kérek, a képesített iparosnak... (Rassay Károly: Miből lesz önálló? — Felkiál­tások jobbfelől: A munkájából! — Nagy zaj.) Bocsánatot kérek, bedolgozó iparosok leginkább a szabóiparban vannak, a szabóiparban pedig az önállósításhoz nem kell olyan nagy tőke, ott inkább csak ismeretség és rendelés kell. (Bródy Ernő: Csak ez a csekélység kell! — Fábián Béla: Majd a szövetkezetek megint elszedik előlük a munkát.) A harmadik pont, amelyet képviselőtársam sérelmez, a 16. §, amely a mestervizsgát írja elő. Ez a szakasz az, amely lehetetlenné teszi a jövőben az ipari kontárkodást. (Bródy Ernő: Ez a eéhrendszer vissza jövetele!) T. Ház! Itt van egy törvényjavaslat, amelynek tényleg százezrek örülnek. Hogy né­hány képviselőtársamnak ez nem tetszik, azt megértem, mert ők a kereskedők érdekeit van­nak hivatva képviselni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Fábián Béla: Többet képviseltük az iparosok érdekeit, mint önök együttvéve. — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) T. képvi­selőtársam is fel fog szólalni, megengedi tehát, hogy elmondjam az én véleményemet, azután még mindig megcáfolhatja az általam elmon­dottakat. Azt mondom, hogy a javaslat az igazság alapján áll, mert régi bűnöket szüntet meg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A tudás elve érvényesül ma az egész vonalon és érdekes, hogy éppen az ipar terén akarják elvitatni egyes urak a szaktudás szükségét. (Rassay Károly: Követeljenek a képviselőtől is mes­tervizsgát. — Felkiállások balfelől: Politikai mestervizsgát! — Rassay Károly: Kérek mes­tervizsgát!) Elnök: Rassay képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. Müller Antal: T. Ház! Amikor ma minden vonalon a szakértelem, a szaktudás elve érvé­nyesül, amikor még egy foglalkozási ágon belül is specializálódnak a szakemberek, akkor lehetetlenség éppen az iparnál feltartani az a liberális elvet, hogy csak pénz legyen, tőke le­gyen és összeköttetés legyen s akkor már ipart űzhet valaki. (Bródy Ernő: Mi van a földé­szekkel? — Petrováez Gyula: Bedolgozó képvi­selők is vannak! — Fábián Béla: Akik odadol­goznak és itt ülnek. — Zaj.) De tovább megyek. Beszéltem erről a kér­désről kereskedőkkel, akik azt mondották, hogy ez a törvényjavaslat egyes kereskedelmi ága­zatoknak még használ is. (Dinnyés Lajos: Ki a vezér? — vitéz Rácz Kálmán: Te vagy a ve­zér! — Zaj.) Elnök: Dinnyés képviselő urat közbeszólá­saiért rendreutasítom. Müller Antal: A kereskedőktől is hallottuk már azokat a kereskedelmi ágakat, amelyek­hez ugyancsak szaktudást kellene megkívánni, tehát már a kereskedelmi foglalkozást is ké­pesítéshez kívánják kötni, nem pedig csak az ipari szaktudást, amelynek elsajátításához hosszú évek keserves tanulása szükséges. Nincs tehát szükség arra, hogy vitassuk a szaktudás szükségességét. (Rassay Károly: Nem vitatjuk, de eddig nem volt képesítésre szükség! — Fá­bián Béla: Az iparos nem eléggé szakképzett? — Propper Sándor: Most is kell tanoncnak lenni. — Zaj.) Az iparűzés eddig is képesítés­hez volt kötve, de a törvény hézagos szakaszai miatt a képesítés elvét kijátszották. Ezt akar­juk meggátolni. (Fábián Béla: Ezentúl nem lesz? — Bródy Ernő: Lakoma a vizsga után, atyamesteri képesítéssel! — Petrováez Gyula: Csináljunk érettségi vizsgát! — Zaj.) Azt mondják, nincs ipari haladás ott, ahol megkötöttségek vannak. Bocsánatot kérek, tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom