Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-93
Az országgyűlés képviselőházának 93. vazni. Erre az összegre okvetlenül szüksége van az államnak. Ez nem demagógia, igen tisztelt honvédelmi miniszter úr, ("vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Olvassa el a képviselő úr a vitát!) hanem kötelesség, amellyel tartozunk a hadirokkantaknak és a haza jövőjének. A választ nem veszem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a miniszterelnök úr válaszát tudomásul vette. Andaházi Kasnya Béla képviselő úr interpellációja elmondására halasztást kért. Kérdem a t. Házait, méltóztatik-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Payr Hugó képviselő úr interpeiliáeiója a miniszterelnök úrhoz. {Zaj a jobboldalon.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció ;ai m. kir. miniszterelnök úrhoz. Hogyan szándékozik a miniszterelnök úr áthidalni azokat a kirívó ellentéteket, melyek egyes kijelentései és kormányzati ténykedései között mutatkoznak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Payr Hugó: T, Képviselőház! Mindenekelőtt kérem, méltóztassanak beszédidőmet 10 perccel meghosszabbítani. (Elénk felkiáltások a jobb- és baloldalon. Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni. (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja; Payr Hugó: T. Ház! Gömbös Gyula miniszterelnök urat (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) fényes szónoki tehetsége, ragyogó dialektikája és egyéb kvalitásai kétségkívül a képviselőház egyik legkiválóbb szónokává avatják. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Beszédének szuggesztív ereje van, amit egyéniségének közvetlensége fokoz és ehhez járul az, hogy (kormányralépésekor kormányzati programmá emelte mindazt, amit az ellenzék évtizedek óta követelt. (Bárezay János: Meg is valósítja! — Zaj.) Kormányralépésekor ezzel felrázta a nemzetet és csodavárókká tette az embereket. Ebben a nagy felrázásban, a reménységek nagy felrázásában azonban veszedelmek is rejlettek. Amikor a miniszterelnök úr jött, akkor nagy nyomor volt, amelyet reménységgel enyhített a Gömbös-láz. Akkor voltam hátor figyelmeztetni a miniszterelnök urat arra, hogy ne feszítse túl a remények és az ígéretek húrját, mert ez kiábránduláshoz vezethet. Sajnos, aggályom bevált, (Ellenmondások a jobboldalon és a középen) mert a nyomor fokozódott, de a reménytkeltő Gömbös-láz megszűnt, (vitéz Csicsery-Rónay István: Azon az oldalon! — Zaj.) Kiderült, hogy a csillogó ábrándképekből vajmi keveset lehet megvalósítani, kiderült, hogy a »sofort-programm«, a »gyorsvonati sebesség«, »az új stílus új magyarjai« mind csak egy ragyogó dialektikának színes ábrándképei voltak, (vitéz Arvátfalvi Nagy István: Nem dolgozott eleget?) és minthogy a Programmpontokat nem lehetett beváltani, természetes, hogy prolongálni kellett új ígéretekkel és új pontokkal a váltót. így követte a 95 pontot a 12 pont, a tizenkettőt a négyéves munkaterv, ezt a reformprogramm és nem tudom milyen programmok, amiknek eredménye az lett, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1936 február 19-én, szerdán. 475 Magyarországot ma az ígéretek földjének nevezik. (Zaj.) Amíg az ilyen jelenségek csak politikai • kiábrándulást vonnak maguk után, nincs baj, de amikor erkölcsi kiábrándulás következik be, az katasztrófához vezethet. A katasztrófa ott kezdődik, amikor a tömegeket ilyen erkölcsi kiábrándulás éri, amikor az emberek a nemzeti öncélúságból csak az öncélúságot tartják meg, (Surgóth Gyula: Micsoda beszéd ez? —- Zaj.) amikor a tömegek habzsolják az élniakarás lehetőségeit, amikor mindenki a mának él és nem törődik azzal, hogy utána jön az özönvíz iés — hogy a miniszterelnök úr szavait idézzem — »amikor túlteng a materializmus és hatalmas harcokat vívnak az érdekképviseletek és emberfeletti nehézségekbe ütközünk a közélet minden terén«. A baj ott kezdődik, amikor az emberek az érvényesülés, a megélhetés egyetlen feltételének és lehetőségének a politikai érdemszerzést tekintik. Tudom, hogy e jelenségek a miniszterelnök úr intencióitól távol állanak, tudom, hogy ezek ellen ő szeretne a legjobban küzdeni, mégis szomorúan kell megállapítanom, hogy e súlyos közéleti bajokat talán akaratlanul, mégis azok a fájdalmas ellentétek idézték fel, amelyek a miniszterelnök úr frazeológiája és kormányzati tényei között kirívóan mutatkoznak. (Zaj.) Mellőzzük itt a miniszterelnök úr olyan kijelentéseit, amelyekből a közéleti humor szállóigéket csinált. Felejtsük eLa mellbőségről, a hülyék országáról, (Surgóth Gyula: Micsoda személyeskedések ezek?!) az egy okos emberről, az »elvárom, hogy engem ész nélkül kövessenek« mondásról és a csáklyásokról szóló és egyéb kraftausdruckokat. Nem beszélek itt a választójog körül folytatott játékról sem, amely játék a miniszterelnök úrnak kétségkívül nagy hasznára vált; nem akarom idézni az ünnepélyes Ígéreteket r a lélektiprással kapcsolatban, amelyeket azután a páratlan visszaélésekkel fűszerezett választási gőzhenger követett, (Zaj.) de rá kell mutatnom arra, hogy ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a miniszterelnök úr politikai kijelentéseibe vetett hitet megingassa. Nem akarok hosszasahban időzni annál a megegyezésnél sem, amelyet most egy éve Bethlen István gróffal kötött, amely írásba foglalt megállapodást olyan despotikus fölénnyel és cinizmussal dobott féíre^ a miniszterelnök úr, hogy az embernek valóban gondolkodnia kell azon, hogy vájjon szabad-e, lehet-e jóérzésű embernek ebben az országban továbbra is politikával foglalkoznia? (Egy hang a jobboldalon: Menjen ki! —* Haám Artúr: Izgatni akar!) Nem akarok időzni annál a játéknál sem, amelyet a miniszterelnök úr a maga városházi pártjával szemben játszott, (Zaj a jobboldalon. —• Felkiáltás ah balfelol: Nem kell izgulni! — Haám Artúr: De ilyen kifejezéseket ne használjon!) amikor fegyverbarátságot és r segítséget igért nekik az egyik oldalon ... (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Kire méltóztatik ezt vonatkoztatni?) A miniszterelnök úr volt városházi pártjának fegyverbarátságot, segítséget és együttmunkálkodást igért ugyanakkor, amikor fizetett élharcosokkal agitáltatott ellenük. (Felkiáltások a jobboldalon: Neveket kérünk!) Régi dolgok ezek. (Egy hang jobb felől: Csak nem komolyak!) Csak azért idézem fel őket, hogy a közállapotok erkölcsi leromlásának kiindulópontjára rámutassak. (Egy hang jobb felől: A 68
