Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

476 Az országgyűlés képviselőházának 93. ülése 1936 február 19-én, szerdán. 8 órai Újságból olvassa! — Derültség a jobboldalon.) Tényleg hozzávezet a lecsúszáshoz az, ha a tömegek azt látják, hogy amikor a miniszterelnök úr a választás során első alkalommal beszélt Budapest népéhez a Lovardában, ez alkalommal nem ennek a városnak gondjairól. bajairól, fájdalmairól, küzdelmeiről és reménységeiről beszélt, (Egy hang a középen: Az országról!) hanem arról, hogy csekélységem azért lépett ki a kormánypártból, mert a legitimista pártban állítólag pártigazgató akartam lenni. (Egy hang jobb felől: Ki mondta ezt?) Bocsánatot kérek, hogy ezt ia személyes vonatkozású momentumot beleszövöm a beszédembe, azonban régóta tartozom a miniszterelnök úrnak azzal, hogy erre a választ a nyilvánosság előtt megadjam. (Egy hang jobbfelől: Mondja hát! — Zaj.) Nos, semmiféle rangot, címet és pozíciót új pártomban el nem foglaltam és nem foglalok el. (Gr. Festetics Domonkos: Nono!) Engem a régi erkölcsi világrendbe vetett hitem állított itt ezen az oldalon csatasorba, mint közlegényt. De ha ezt tettem volna is, ha elfoglaltam volna is tisztséget, emiatt legutoljára Gömbös Gyula miniszterelnök úr tehetett volna szemrehányást nekem, az a Gömbös Gyula, aki 1928-ban nemcsak otthagyta, hanem fel is oszlatta, be is olvasztotta, szét is ugrasztotta pártját és véletlenül egy héttel később államtitkár lett. (Egy hang jobbfelöl: Megsokszorozta a pártját! — Surgóth Gyula: Ez sem igaz, ahogy a képviselő úr mondja! — Zaj.) A miniszterelnök úr maga sem ismeri fel beszédeinek hatását és az ilymódon előállott helyzetet, ikülönben ő maga sem élne abban a hitben, hogy beszédeinek sikere és dicsősége van, különben nem mondana minden mondatában olyat, ami a reális élettől távol, nagyon távol áll; nem állítana olyanokat, hogy ara, amnesztiarendelet az ellenzéknek kedvezett, (Egy hang a baloldalon: Mi sohasem kértük!) amikor az ellenzéki választási bűnoselekmények tíz- vagy ihúsízpengős plakátragasztási vétségek lehettek, (Egy hang a jobboldalon: Endrőd!) míg a kormánypárt oldalán a súlyois^ hamisítások és csalások tekintetében még tárgyalásra sem kerülhetett sor. A miniszterelnök úr itt a Képviselőház előtt azt mondotta, hogy Vadnay főjegyzőnek miskolci nyugdíjaztatását a miskolci autonómia, ta törvényhatóság végezte, amikor a miskolci törvényhatóság elé csak Vadnay nyugdíjilletményének megállapítása került. (Haám Artúr: Miket össze nem hord!? — vitéz Kozma Miklós belügyministzer: Én csináltam! Ezért én vagyok felelős!) T. Képviselőház! Egyenesen humoros, ami; kor a miniszterelnök úr azt állítja, hogy ő nem szereti a pártügyekkel foglalkozó köztisztviselőket. Nos, a köztisztviselők igen sok szomorúságot és kellemetlen órát szerezhetnek akkor a miniszterelnök úrnak, ha kellőképpen tájékozódik afelől, hogy milyen mértékben veszik ki ezek részüket a pártszervezés munkájából. (Zaj. — Egy hang a középen! Abszolúte nem! — Egy hang jobbfelől: Van olyan tisztviselői aki ma főispán és nem volt tagja a. pártnak!) Méltóztassék megengedni, hogy azt a megnyugtató kijelentést is szóvá tegyem, amellyel a miniszterelnök úr a Marton Béla-féle pártszervezkedés úgynevezett túlkapásait és kinövéseit próbálta leszerelni. Itt élénken emlékeztetek arra, hogy a békeidőknek egyik igen tehetséges publicistája, Görcsöni Dénes egyszer egy nagyon erős antiszemita kirohanást tett közzé lapjában, az Alkotmányban. Görcsöni tanárember volt s így a kultuszminiszter alá tartozott. Az akkori liberális idők nyomása alatt bekövetkezett nagy felzúdulás folytán a kultuszminisztérium középiskolai osztályának főnöke, Barkóczy miniszteri tanácsos, magához rendelte Görcsöni tanárt. Magához rendelte és azt mondotta: »Kérem, tanár úr, ha még egyszer ilyet ír, akkor újból ide fogom citálni. A viszontlátásra!« (Egy hang a jobboldalon: Mondjon még egy ilyen mesét! — Zaj.) Azt hiszem, a miniszterelnök úr a Marton Béla-féle ügyet ugyanilyen módon intézte el. (Derültség és zaj. — Farkas Elemér: Békeffy kismiska ehhez!) Legyen szabad a miniszterelnök úr egyik beszédéből idéznem: »A legtehetségesebb, legszorgalmasabb és leghozzáértőbb férfiak kerüljenek előtérbe.« (Zaj a jobboldalon.) Ezt mondja a miniszterelnök úr, de a közvélemény ezzel szemben egységes abban, hogy a protekcionizmus, a nepotizmus soha olyan orgiákat nem ült ebben az országban, mint Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy nem törekszik totalitás és diktatúra felé. (Zaj a jobboldalon.) Sajnos, attól félek, hogy ezeknek a kijelentéseknek csak annyi értékük lesz, mint volt annak az ígéretnek, amely szerint a miniszterelnök úr nem akart a főváros autonómiájához hozzányúlni. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is!) Hiszen minden legkisebb törvényjavaslat, minden miniszteri rendelet azt mutatja, hogy a kormány elsősorban saját hatalmának kiterjesztését, másodsorban pedig saját hatalmának örök időkre való biztosítását akarja elérni azzal, hogy egyre több és több, egyre szélesebb és szélesebb társadalmi rétegeket akar magától függő viszonyba hozni. (Egy hang a baloldalon: Ez igaz! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ez tagadhatatlan!) A miniszterelnök úr — ezt be kell vallani — a visszaélések ellen szigorúan eljár és lecsap minden ilyen jelenségre. Engedelmet kérek, ha valaki egy visszaélést feltár, — saját példámon tapasztaltam — azt a miniszterelnök úr sajtóosztálya részéről alárendelt közegek hátbatámadják, azok az alkalmazott tisztviselők és főtisztviselők pedig, akik ilyen hibákat elkövetnek vagy elnéznek, igen gyakran előlépnek. Nem tudom, kinek van és kinek lehet kedve akkor ilyen dolgokat felhozni. (Mozgás és zaj a baloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Konkrétumokat!) Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy utálja a szervilis embert és a besúgást. (Eckhardt Tibor: Milyen viszonyban van Antallal? — Gr. Apponyi György: Hogy utálhatja pártját!) Nos, a szervilizmus, a Nep. propagandája, az országon úrrá lett általános rémület... (Nagy zaj, ellenmondások és derültség jobbfelől) Ezen hiába nevetnek t. képviselőtársaim, mert ha önöknek kapcsolatuk van a néppel és az emberekkel, akkor észrevehetik, -hogy milyen a hangulat. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon. — Zajos ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Farkas Elemér: Ezt Békeffy jobban mondaná el!) T. Ház! A miniszterelnök úr igéretáradatot fejlesztett ki olyan mértékben, amilyenről ezelőtt álmodni sem mertünk. (Felkiáltások a jobboldalon: Ne mondja!) Ami pedig a minisz-