Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. d esnek tekinti, nem akarja ennek a kérdésnek a konzekvenciáit levonni, mindent békés úton akar elintézni. (Boczonádi Szabó Imre: Hát hogy intézze el? Háborút csináljon?) Ha így ér­tettem, hogy nem akarja senkinek a kenyerét elvenni, ha ez így van és jól értettem, akkor a választ ebben a reményben, illetőleg ebben a magyarázatban tudomásul veszem. (Zaj.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a miniszterelnök úr válaszát tudo­másul veszi. Következük gróf Károlyi Viktor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Ké­rem a jegyző urat, szíveskedjék az interpel­láció # szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a csongrádmegyei nyomor tár­gyában. Mit szándékozik a belügyminiszter úr a csongrádmegyei nyomor enyhítése érdekében tenni? Budapest, 1936 február 15. Gróf Károlyi iVktor s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Károlyi Viktor: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk! jobb/elől) Mielőtt interpellációm lényegére rátérnék, méltóztassanak megen­gedni, hogy egy igen szerény kéréssel fordul­jak a mélyen t. túloldalhoz. Azt kétrem ennek a magyar nyomornak kérdésével kapcsolatban, hogy ezt ne méltóztassanak pártpolitikai célok szolgálatába állítani. Ne méltóztassanak pedig azért, mert ez sokkal égetőbb, sokkal fájóbb magyar probléma, semhogy abból szerény né­zetem szerint kicsinyes pártpolitikát lehetne csinálni. (Fábián Béla: Eddig helyes!)) Hogy ezt ia kérdést helyesen tudjuk meg­látni és megismerni, rá kell világítanom ennek a problémának az előzményére is. Az Alföld összes vármegyédnek lakossága, különösen pe­dig Csongrád vármegyének 150.000 főnyi lakos­sága túlnyomó többségben a mezőgazdaságból él. Ebből él természetszerűleg a gazdatársada­lom és a mezőgazdasági proletariátus, közvetve ebből élnek a% iparosok, a kereskedők, de még az intellektuális osztály is. Mindezek a mező­gazdasággal együtt prosperálnak vagy sorvad­nak el. Ennek folytán tehát az egész lakos­ságra kihat a gazdatársadalomnak évek óta fokozatosan romló helyzete. Bomlik pedig ez^ a helyzet elsősorban az általános gazdasági vál­ság folytán, romlik továbbá az igazságtalan és teljesíthetetlen túladóztatás folytán (Ügy van! Ügy vom! balfelől. — Fábián Béla: Ki túladóz­tat?) és romlik a mezőgazdaságnál nélkülözhe­tetlen s okvetlenül szükséges iparcikkeknek túl­ságos és indokolatlan magas árai folytán. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az elszegényedési, lerongyolódási és rom­lási folyamatot csak kimélyíti az, hogy ezen a vidéken évek hosszú sora óta gyenge termés van. Ebben a szomorú helyzetben, ebben az amúgy is nehéz szituációban érte Csongrád vármegyét, különben az Alföldnek ezen a részén levő többi vármegyét is az 1935-ös esztendő, az az esztendő, amelynek májusa elején hat-hét fokos fagy sújtotta a mezőgazdaságot, amely évben május 28-áo Kecskeméttől kiindulva, Csongrádon és Szente­sen át à vármeerye tekintélyes részén keresztül­vonulva, mélyen be Csanád megyébe egy mé­reteiben ismeretlen pusztítást végző jégverés ülése 1936 február 19-én, szerdán. 465 áldozata lett az egész vidék. Majd, mintha még ez sem lett volna elég, közel hat hónapig tartó aszály következett. A mezőgazdasági proletariátus táplálkozása évek sora óta nem vagy csak alig üti meg a lét­minimumot. Ennek sajnálatos következménye az, hogy lélekben és testben összetört generáció fog felnőni szemünk előtt, ha a szükséges se­gítség kellő időben meg nem érkezik. Nem tu­dom, hogy ez^ a generáció, amely egészségileg bizony rendkívül sok kívánni valót hagy hátra, alkalmas lesz-e arra, hogy a nagy nemzeti cé­lok érdekében vívandó harcban kellő mértékben megállja a helyét. Ezt a végtelen szomorú helyzetet akarta Csongrád vármegye törvényhatósági bizott­sága január 25-én tartott rendkívüli közgyűlé­sén orvosolni, amikor egyhangú határozattal hozott felirattal fordult az országgyűléshez, segítségért kiáltva. Ez a felirat az ország­gyűlés Képviselőházához három héttel ez­előtt, január 31-én érkezett meg s itt átté­tetett a kérvényi bizottsághoz, ahol most is van. Nem tudom, de úgy gondolom, hogy bi­zonyára meg volna a lehetőség arra, hogy egy egész megyének a jajkiáltását, a kérelmét tol­mácsoló feliratot ilyen hosszú időn át ne hagy­juk elintézetlenül egy bizottság fiókjában. Ezt a végtelenül szomorú csongrádi helyze­tet nem csupán a magam igénytelen megítélése alapján szeretném a t. Ház előtt ismertetni, hanem méltóztassanak megengedni, hogy ha csak egészen röviden is, de idézzem Csongrád vármegye törvényhatósági bizottságának fel­iratát. Természetesen nem egész terjedelmében, hanem csak kivonatosan, mert nem akarom a t. Ház türelmét ezzel túlsokáig igénybe venni. Csongrád vármegye törvényhatósági bizott­ságának január 25-én tartott közgyűlése egy­hangú határozattal feliratot intézett az ország­gyűlés két házához, melyben többek között a következők foglaltatnak (olvassa): »A legna­gyobb nyomor, a legnagyobb élelemhiány, a legborzalmasabb éhinség azonban most érte el csúcspontját a tél bekövetkeztével és ez fog tartani előreláthatólag az új termés betakarítá­sáig. Pontos számbavételek szerint 40—45.000 ember éhezik állandóan, nyomorog, emberhez nem méltóan, nyomorog és éhezik élelem, tü­zelő és számbavehető ruházat nélkül a saját hibáján kívül. Tartozik pedig ez a 40—45.000 ember a magyar faj legszínejavához«. (Fábián Béla: Ezt nem lehet tűrni, ezen sürgősen se­gíteni kell!) Csongrád vármegye törvényható­sági bizottsága a vármegye egész közönsége nevében rendkívüli közgyűlésen hozott egyhangú határozatával azzal a tiszteletteljes kérelem­mel fordul az országgyűlés mind a két Házá­hoz, hogy méltóztassék kivételes intézkedések útján odahatni, hogy a vármegye közel fél­százezer Ínséges, illetőleg éhező lakosa, akik elsősorban és főképpen elemi csapások folytán, de mindenesetre a saját hibájukon kívül ju­tottak borzalmas helyzetbe, megfelelő segítség­ben és ellátásban részesíttessék, ' legalább a puszta életnek megmentése céljából. (Rupert Rezső: Miért nem intézkednek?!) A vármegye minden élelem híján lévő, el­látatlan éhezőjének száma családtagokkal együtt, — a gyermekeket kétéves koron felül számítva — 40.000-en jóval felül lévén, de ala­pul csak 40.000-es létszámot véve, az új termé­sig 180 napot számítva fejenkint és naponkint 0*5 kilogramm kenyérlisztet és 'az élet fenntar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom