Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-93
466 Az országgyűlés képviselőházának 93. ülése 1936 február 19-én, szerdán. táshoz szükséges minimális zsiradékot, fejenkint és naponkint 0*1 kilogramm szalonnát számítva a szükséglet 46.800 métermázsa búza, 18 pengőjével 842.200 pengő értékben és 72Ö0 mázsa szalonna, 100 pengőjével 720.000 pengő, összesen tehát 1,562.400 pengő értékben. Ez az ellátás egy rendes gazdasági munkás napi élelmezésének körülbelül 40%rát teszi kii, a létminimumot is alig fedezi és fejenkint hat hónapra 40 pengőt sem tesz ki, vagyis, egy napra csak 22 fillért. Azt hiszem tehát, hogy a vármegye törvényhatóságának ez a kérése valóban nem szerénytelen kérés. A magara részéről is kérem ezt a segítséget a mélyeri t. kormánytól azok számára, akiket Csongrád vármegye törvényhatósága teljes joggal a magyarság színe-javának nevezett. Kérem továbbá ezt a segítséget a nemzeti munkaterv 95. pontjának alapján is, amely úgy szól, hogy az egészséges nemzedék nevelése érdekében a gyermekvédelem, az anya- és csecsemővédelmet erősen ki fogjuk építeni. Hálával és köszönettel kell ezen a helyen megemlékeznem arról a segítségről, amelyet a kormány ezen Ínséges vidéknek eddig is nyújtott, de méltóztassanak megengedni, hogy teljes őszinteséggel és nyiltsággal utaljak arra, hogy ez a segítség legalább méreteiben távolról sem elegendő. Ezért kérek mély tisztelettel felvilágosítást a belügyminiszter úrtól, hogy mit szándékozik tenrii ennek a magyarságot pusztító, borzalmas nyomornak enyhítésére. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház! Nekem már volt szerencsém a t. Házban talán három ízben is erről a kérdésről beszélni, de örömmel veszem az interpellációt és örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy erről a kérdésről részben újra nyilatkozhassam, részben pedig célom is van ezzel a felszólalással, amely célt majd válaszom végén fogom megjelölni. Ami gróf Károlyi Viktor t. képviselőtársam felszólalását illeti, nemcsak Csongrád megyének, mint ez évben különösen szerencsétlenségek által sújtott törvényhatóságnak, hanem a hozzáhasonló Békés, valamint Csanád vármegyének, továbbá Kecskemét városának helyzetét is személyes tapasztalatból ismerem. A személyes tapasztalat alapján tettem a minisztertanácsban azokat az előterjesztéseket, amelyeket szükségesnek tartottam és amelyeknél természetesen messzebbmenőt, jobbat is tudtam volna tenni, de ennél a kérdésnél határokat szab a kormánynak a pénzügyi helyzet, amit tekintetbe kell venni. Eddig is megtörtént annyi, amennyi megtörténhetett. Néhány számadatot fogok felsorolni, amelyek talán más vármegyékben, ahol szintén vannak bajok, csodálkozást fognak kelteni, de remélem és tudom, hogy nem irigységet, mert aki a helyzetet ismeri, az tudja, hogy különösen Csongrád vármegye és az előbb említett törvényhatóságok, különösképpen vannak ráutalva úgy a kormánynak, mint a társadalomnak segítségére. Az az összeg, amelyet eddig Csongrád vármegye és városai részben a kormánytól, részben az inségadóiból kaptak,, 800.000 pengőt tesz ki, ami igen jelentős összeg még ahhoz a nyomorúsághoz viszonyítva is, amely ott kétségtelenül megvan. Ezen kívül is történtek azonban — mint azt már több ízben említettem — egyéb intézkedések esongrádmegyei munkások elhelyezésére, 'legutóibb pedilg megindult egy társadalmi akció, aimelynek részleteit a következőkben vaui szerencsém vázolni. A cukoripar által adott 10 vágón cukron kívül, amely nem teljes egészében Csongrád megyének jut, ezeknek az ínséges területek részére textiláruban a Gyász, gyűjtése révén s tagjainak adakozásából 65.000 pengő értékű textiláru indult el, vagy ündul el, azt hiszem a holnapi napon. Ezeknek az inségsujtott területeknek a szövetkezetek, még pedig a Hangya, a Futura, a Köztisztviselők Szövetkezete 3 vágón babot, másfél vágón burgonyát, 1 vágón lisztet, nagyobb mennyiségű szalonnát és egyéb élelmiszert bocsátottak rendelkezésire. Ezenkívül befolytak pénzadományok is, szóval megállapítható az, hogy egyrészről a kormány megtette azt, amit megtehetett s ezt a beteg pontot állandóan figyelemmel kíséri, másrészt megmozdult a magyar társadalom iis. Ezzel a megmozdulással kapcsolatiban, — amelynek szép eredményeit részben felsoroltam és ezekért az adakozóknak erről a helyről is köszönetemet fejezem ki. — szeretném megjegyezni a következőket: Az idei kivételes en nehéz és rossz gazdasági év olyan Ínséges helyzetet teremtett, hogy a társadalom szolidaritásának dokumentálására minden vonatkozásban sokkal nagyobb szükség van, mint máskor. Nem lehet ezt a kérdést a társadalom részéről azzal elintézni, hogy bizonyos feleslegekből könnyen juttatunk; meg kell erőltetnie magát mindenkineik az adakozással olyan, módon, hogy megérezze annak súlyát és terhét, mert annak csak akkor van értelme és értéke. Csak ebben az esetben fog olyan mennyiségű árucikk és élelmiszer rendelkezésre állani, amennyire szükség van. Hozzá kell tennem még azt is, amit atz előbb elfelejtettem, hogy a bőrgyárak részéről ígéretet kaptam arra, hogy egy nagyobb akciót fognak megszervezni és lebonyolítani a gyermekeknek és munkásoknak cipővel való ellátására. Ezeknek a részleteknek a felsorolása után niégegyszer kérő szóval fordulok erről a helyről azokhoz, akik jobb sorban élnek, azokhoz, akik ma nagy vállalatokat vezetnek (Helyeslés a jobboldalon) és laizokhoz, akiknek ma Isten kegyelméből jó dolguk v'am, kérem Őket, hogy magukat megerőltetve, segítsenek azokon, akiken segíteni a kormány és az állam olyan mértékben, mint amilyenre szükség volna, nem tud, (Helyeslés a jobboldalon.) Nemcsak pénzügyi kérdésről van szó; a magyar szolidaritás kérdéséről Van. szó! {Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ennek a jegyében intézek hívó szózatot ezeknek az Ínséggel sújtott területeknek a megsegélyezésére a magyar társadalom minden rétegéhez. Kérem válaszom: tudomásulvételét. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a visfconválasz joga. Gr. Károlyi Viktor: T. Ház! A meghozandó intézkedésektől (Folytonos zaj. — Ednök csenget.) azokriak időpontjától, ta: segítségnek a mértékétől, amelyben ennek a nyomorgó lakosságnak része lesz, fog függni sokezer magyar embernek és különösen sokezer magyar gyermeknek az élete és egészsége. Kernelem és hiszem', hogy a belügyminiszter úr meg fogja találni a módot arra, hogy ezeken a szerencsétleneken minden körülmények között és minden afcadályt félretolva segítsen. Ebben a hitben és reményibén köszönettel tudomásul veszem a miniszter úr válaszát. (Helyeslés a jobboldalon.)
