Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-77

36 Az országgyűlés képviselőházának zük, láthatjuk, hogy 37 hitbizomány 602.221 katasztrális holddal ia Dunántúlra jut, míg az Alföldre csak 16 esik, 151.903 katasztrális holddal. Megállapítható tehát, hogy összes hitbizományainknak 'körülbelül 70%-a a Dunántúlra esik, arra az országrészre, ahol az ezer holdon felüli, birtokok területe 35*3%-ot tesz ki. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a Dunántúl más kötött birtokok is vannak, könnyen beláthatjuk, hogy így ott a birtokforgalom teljesen gúzsba van kötve. Országos átlagban a hitbizományok területe 5'1%-ot tesz ki, ezzel szemben a Dunántúlon vannak, megyék, ahol az arányszám ennél jóval nagyobb; például Sopronban ennek négyszeresét éri el, Zalában és Vas megyében pedig háromszorosát. Természetes dolog, hogy ahol ilyen túltengőek a kötött latifundiális nagybirtokok, ott a föld ára felmegy s a lakosság nem tud földet vásárolni, ennek következtében itt dívik a pántlikabirtok, vagy annak ellenszere gyanánt: az egyke. Szükséges tehát, hogy ezeken a vidékeken mindenképpen a helyes birtokeloszlásra törekedjünk, amelyen belül minden birtokkategóriának megvan a maga szükségessége. A birtokeloszlás szempontjából szükség van elsősorban kisbirtokra és középbirtokra. A kisbirtokos a legbiztosabb alapja a magyar társadalomnak, a magyar államnak, a középbirtokra pedig szükség van azért, hogy a falu vezető szerepét és a vármegyei autonómia tiszteletbeli állásait ez a középbirtokos osztály vállalja el. De épp így, bár annyi támadás hangzik el vele szemben, bátran meg merem mondani, hogy szükség van a nagybirtokra is, (Ügy van! jobbfelől.) Szükség van nagybirtokra elsősorban azért, hogy a nagybirtokok a mezőgazdaság terén való kísérletezéssel, növénynemesítéssel, kiváló tenyészállatok tenyésztésével a köznek szolgálatára álljanak. De ha a nagybirtok szükségességét hangoztatom, akkor kötelességem hangoztatni azt is, hogy olyan nagybirtokra van szükség, amely sok munkaalkalmat ad, tehát amely belterjesen gazdálkodik; (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) szakszerűen mondva, munkaterjes nagybirtokra van szükség. A mi társadalmi rétegeződésünknek, társadalmunk struktúrájának talán egyik legnagyobb hibája az, hogy nálunk óriási szertelenségek vannak: vannak vagyontalan emberek és a másik oldalon óriási vagyonok. (Ügy van! Ügy van!) Nálunk a kettő közötti átmenet hiányzik. Ugyanez az eset a földbirtokeloszlásnál is: hiányzik nálunk a középbirtok, amelyre pedig rendkívül fontos szerep vár. A földbirtokmozgalom természetes következménye az, hogy a nagybirtok elaprózódik. Ennek igen szép klasszikus példáját Foville francia közgazdász említi, aki a birtokmozgalmak képét egy óra számlapjához hasonlítja. A nagymutató jelképezi a szaporodó kisbirtokot és akismutató a lassan csökkenő nagybirtokot. A kettő között változatlanul álló tengely az állandó nagyságban megmaradó középbirtok. Nálunk is ilyen helyzetre kell törekedni. Sajnos, ez_ a kép a mi földbirtokmozgalmainkban nem látható, mert ha megnézzük a legutóbbi 10—15 esztendő földbirtokmozgalmát, láthatjuk, hogy nálunk nem szaporodott a kisbirtok, sőt csökkent, ezzel szemben nőtt a törpebirtok s a középbirtok sem tartotta meg azt a számarányt, amelyre szüksége volna. Mindenesetre meg kell állapítanom, hogy 77. ülése 1936 január 22-én, szerdán. a földbirtok helyes eloszlása és megfelelő, biztos kézbentartása sorsdöntő a nemzet szempontjából. Ezért van szükség^ a nagybiirtok

1 egy bizonyos részének megkötésére, mert nemcsak a tékozlás, a könnyelműség, hanem egypár esztendőnek rossz időjárása, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) egypár viszontagságos esztendő is tönkreteheti, dobra juttathatja a nagybirtokot. Feltétlenül csökkenteni kell azonban a nagybiirtok túlzott mértékben való megkötöttségét, mert hiszen, amint a statisztika mutatja, a túlzott megkötöttség a népszaporodásra rossz befolyással van. Ennek illusztrálására kívánom megemlíteni, hogy a Dunántúl népszaporodása, tehát annak az országrésznek a népszaporodása, ahol túlsúlyban van a kötött nagybirtok, 15%-kai van az országos átlag alatt. Kokovay Lajos érdekes tanulmányt írt a Dunántúl és a dunántúli hitbizományok kérdéséről. 181 dunántúli községet vizsgált meg, ahol túltengésben volt a hitbizomány, illetőleg amely községek területének több, mint 50%-át foglalta el hitbizományi birtok és ennek a 183 községnek a statisztikai adatait hasonlította össze az egész Dunántúl adataival. Arra a megállapításra jutott, hogy 181 hitbizományos községben a népszaporodás 10 esztendő alatt csak 1%-ot tett ki, míg ugyanakkor az egész Dunántúl népszaporodása 3*9% volt. Ha azonban vizsgálom ezt a kérdést, a nagybirtok védelmére fel kell hoznom azt, amit Kokovay Lajos e művében elismer, hogy ebben az általa megvizsgált 181 községben, tehát a nagybirtokos községekben a születések száma másfél ezrelékkel felette volt a dunántúli átlagnak. Ez azt bizonyítja, hogy a nagybirtok népszaporító ereje nagyobb, mint a kisbirtoké, de ugyanakkor azt m bizonyítja, hogy a nép megtartó ereje kisebb; ezt különben Móricz Miklós nemrégen, novemberben tartott előadásában is elismerte. Ha gondolkozunk e kérdésről, könnyen megtaláljuk ennek a nyitját. Tudniillik a mezőgazdasági cselédség minimális megélhetése biztosítva van, a mezőgazdasági cselédség tehát szaporább minden más társadalmi osztálynál, mert gyermekei az illető intenzíven kezelt nagybirtokon elhelyezést, munkaalkalmat találnak. Ez az oka annak, hogy itt a születések száma nagyobb. Hogy viszont a nagybirtokos községben a nép megtartó ereje kisebb, ez annak a tkövetkezménye, hogy a nagybirtokon korlátozva vannak a munkalehetőségek éppúgy, mint a gyárban. A munka lehetősége tehát korlátozva lévén, a felesleges munkaerő innen kivándorol vagy pedig, városokba kénytelen menni. (Esztergályos János: Vagy meg sem születik! — Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) Hitbizományi rendszerünkben van egy másik hiba, amelyre éppen tegnap Dinnyés Lajos képviselőtársam hívta fel a Ház fiigyeimét, ez pedig az abszentizmus. Előfordul az, hogy egy hitbizományi tulajdonos kezében több hitbizomány van, képtelen tehát ezeken a hitbizományokon lakni, ez fizikailag is lehetetlenség és így csak a gazdálkodást tudja ellenőrizni. De előfordul az is, hogy egy-egy birtokos kezén annyi helyen van birtok, hogy a gazdálkodást sem tudja szakszerűen ellenőrizni, vezetni. így fejlődik ki ebből az abszentizmus. Ennek következménye volt az, amit a magyar közgazdaság régen annyira sínylett, hogy a hitbizományi birtokosok jövedelmük egy részét külföldön