Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

436 Az országgyűlés képviselőházának í T. Házi Szóbahozták lakosságunknak kiképzését. Nagyon sok oldalról hangzott el — különféle oldalakról — ez a kívánság. Kívánták a leventék, a cserkészek bevonását a tűzrendészeti kiképzésbe, a tanítóképzőkben a megfelelő kioktatást. Ez mind nagyon szép, nagyon jó és helyes gondolat, őszinte köszönetemet ' fejezem ki ezekért a gondolatokért, amelyeket a végrehajtás folyamán és az egész szervezet felállítása során, szóval a megvalósításnál érvényesíteni is fogunk. Ugyanez vonatkozik azokra a megállapításokra ás, amelyek a tűzrendészet másik nagyon eminens részével, a vízkérdéssel foglalkoznak. A víz kérdése tűzrendészeti szempontból bizonyos helyeken megoldható, ott t. L, ahol ván víz. De még a folyómenti községekben sincs ma meg mindenütt a lejárati lehetőség, amint ezt Malasits Géza igen t. képviselőtársam említette. A tűzrendészeti felügyelet azonban majd gondoskodni fog erről. Ezek nem is törvénybe való momentumok, hanem a végrehajtás során megvalósítandó szükségességek, amelyeknek eleget is fogunk tenni. Az anyagi fedezet kérdését bizonyos fokig ferde megvilágításban érintették egyes felszólaló képviselőtársaim. Az az összeg t. i., amely 200.000 és 400.000 pengő között ingadozik és amelyeta biztosító társaságokkal folytatott tárgyalásaim során a szükséges költségek fedezésére a biztosító társaságoktól kieszközöltem, tulajdonképpen plusz összeg. Ez nem számítandó be azokba az összegekbe, amelyek eddig a tűz elleni védekezéssel kapcsolatban rendelkezésünkre állottak. Mire fogjuk fordítani ezt a többletet? Mivel itt nem nagy fizetéses állásokról van szó, ez az összeg elsősorban bizonyos átalányokra szolgál, amelyeket egyesek kapnak,— ez lesz a kisebb rész — az összeg nagyobb részével pedig segítségére sietünk azoknak a községeknek és organizációknak, amelyek a maguk erejéből nem tudnak eleget tenni a szükséges követelményeknek. Ezenkívül pedig rendelkezésünkre kell állni legalább akkora pénzösszegnek, amellyel szakkérdések tanulmányozására néhány embert esetleg külföldi tanulmányútra is kiküldhetünk. Szeretném hangsúlyozni, hiogy ez az összeg nem érinti azt a bizonyos, majdnem 400.000 pengőt kitevő összeget, amelyet a főváros a biztosítótársaságoktól kap. Ezzel felelek egy elhangzott felszólalásra, amely azt a kérdést vetette fel, hogy érinti-e ez a székesfővárosnak ezt a bevételét. Abszolúte nem érinti, sőt a két összeg között lényeges különbség van. Ott áthárított és a biztosítottak részéről befizetett összegről van szó, amely a biztosító társaságokon keresztül inkasszó útján jut a fővároshoz. Itt pedig a törvény rendelkezése szerint át nem hárítható, a biztosító társaságok nyereségéből fizetett Összegről van szó. Ez tehát a székesfővárosnak a 400.000 pengőre, vonatkozó jogát abszolúte nem érinti. (Helyeslés.) T. Ház! Ezek után reflektálni kívánnék az egyes felszólalók részéről felvetett olyan kérdésekre, amelyekre eddig még nem feleltem. Azokra a pontokra, amelyeket Csoór Lajos t. képviselőtársam említett, már kitértem. Említet; tem, hogy a községek ügye nem rendezhető egységesen. Említettem, hogy alkotmányjogi szempontból is helyesebb, ha, az eddigi rendeletek helyett törvényhozásilag rendezzük ezt a kérdést. Szakkérdés a felügyelet kérdése és nèm alkotmánysérelem. A kerületi felügyelő nem kerül a vármegye föléi. Azt hiszem, ezekkel feleltem is felszólalásának lényeges pontjaira* << ülése 1936 február 18-án kedden. Árvátfalvi Nagy István, de több más felszólaló t. képviselőtársam is hangoztatta az éjjeliőr-kérdés és a szérűkérdés fontosságát. Az éjjeli őrök kérdésében rugalmasságra van szükség. Tényleg úgy van, ahogy Sehandl igen t. képviselőtársam is mondta, hogy nem lehet minden községben egyformán rendezni ezt a kérdést. Árvátfalvi Nagy István képviselőtársam azt kívánta, hogy a rokkantak ebben a törvényben, mint olyanok jelöltessenek meg, akik elsősorban jönnek számításba. A rokkanttörvény érvénye erre a törvényjavaslatra is fennáll, viszont hajlandó vagyok és mindenki hajlandó a rokkantak érdemeit honorálni anynyiban, hogy a végrehajtási utasítás folyamán errevonatkozólag külön intézkedés történjék. (Elénk helyeslés.) Ami a szerűkér

dést illeti, a törvényjavaslat szövege nem vitás. Elismerem, hogy az indokolás révén felmerülhetett bizonyos aggály, de a szöveg a mérvadó. Eszerint csak arról van szó, hogy amennyiben szükséges a közös szérű és megfelelő alkalmas terület nem áll rendelkezésre, akkor a kisajátítás lehetősége fennforog. (Helyeslés.) Hogy szükséges-e a közös szérű vagy nem, errenézve evidens, hogy a községet meg kell hallgatni és miután a szérűkérdés községi érdek, ebben a kérdésben a község érdekét szem előtt kell tartani. Evidens az is, hogy közös szérű létesítését nem rendeljük el csak azért, hogy az meglegyen. Itt semmi néven nevezendő aggályra ok nincs. (Helyeslés jobbfelől.) Felmerült az öt-, illetve tízéves megbízatás kérdése. Sajnos, pénzügyi okokból nem vagyunk abban a helyzetben, hogy azt az egyedül jó és helyes javaslatot tehessük, hogy az egész vonalon hivatásos tűzoltótisztek legyenek kinevezhetők. Ezt költségekkel nem bírjuk, viszont a két magasabb kategóriájú állásban szükségesnek látszik az Öt- és tízévi időtartamhoz kötni a szolgálatot azért, mert ez biztosítja azt, hogy érdemes ezekkel a kérdésekkel komolyan foglalkozni, érdemes belemélyedni a munkába. Az, hogy itt határt állapítunk meg, nem jelenti azt, hogy öt, illetőleg tíz esztendő múlva az illetőnek el kell mennie. Viszont fenn kell tartani azt a lehetőséget, hogy elmehessen. Öt és tíz év alatt egy emberrel annyi minden történhetik, különösen ebben a testületben, hogy ez az óvatosság talán nem felesleges. Payr Hugó t. képviselőtársam anaiógiát állított fel a szanálási törvénynek és ennek a törvénynek rendelkezései között, mondván, hogy egyik sem lesz végrehajtható. Mindkettő végrehajtható és végre is fogjuk hajtani. Azt is mondotta Payr Hugó t. képviselőtársam, nem érti, hogy a kinevezéseknél a főpolgármester és a főispán miért köteles meghallgatni a tűzrendészeti felügyelőt, ennek nincs semmi értelme, mert úgyis azt csinálhatja, amit akar. Én elárulom azt a nagy titkot, hogy Labradortól egészen a Fokföldig a szakembert miudenütt meghallgatják és sehol sem a szakember dönt, hanem mindig az arra hivatott valaki, akinek a szakember közege. Ehhez a Labradortól a Fokföldig kiterjedő rendszerhez alkalmazkodik a törvényjavaslatnak az a pontja, amelyet Payr Hugó t. képviselőtársam kifogásolt. Petrovácz képviselőtársam elismerő szavaihoz én is csatlakozom. Ö a székesfővárosnak a tűzrendészettel kapcsolatos áldozatkészségét, nagy felkészültségét és kitűnő organizációját említette. Mindazért, amiért ő a maga köszö-