Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

•"^•«•«•^^•^i Az országgyűlés képviselőházának 92 netét kifejezte, a magam részéről szintén köszönetemet fejezem ki. Mindjárt hozzáteszem azt is, annak a kívánságnak, hogy ne a főpolgármester nevezze ki a tűzoltófőparancsnokot, nem tudok deferálni. Budapestnek különállást biztosít ugyan az, hogy a tisztikar többi tagját a polgármester nevezze ki, de tekintettel azoknak az áldozatoknak nagyságára, amelyeket a székesfőváros e téren hozott és tekintettel arra az európai hírnévre, amellyel Budapest tűzoltósága mindenütt rendelkezik, ezt a kívánságot honorálom. (Helyeslés. — Petrovácz Gyula: Helyes! Köszönet!) Említettem már egynéhány részletkérdést, amelyeket Malasits igen t. képviselőtársam beszédében előhozott és amelyek legnagyobb része nemcsak honorálható, hanem honorálandó is a keresztülvitelben. Pinezich István igen t. képviselőtársam abban a kellemes helyzetben van, hogy egy olyan vármegyének és egy olyan vidéknek képviselője és egy olyan vidéknek ismerője, amely tűzrendészeti kérdésekben egészen kétségtele nül mindenütt az élen halad a magyar vidékek között. Ezenkívül ismeri a kétségtelenül magas felkészültségű burgenlandi tűzoltóságot is. Az a cél és az kívánatos, hogy elérjük azt, amit a burgenlandi tűzoltóság elért. A burgenlandi tűzoltóság eredményeit ugyanabban az időpontban érte el, amikor nálunk is sokkal jobb viszonyok voltak, de amikor nálunk ebben a tekintetben fejlődés nem volt. A mai nehéz gazdasági helyzetben azt a fejlődési hiányt momentán nagyon nehéz pótolni, de pótolni fogjuk. (Malasits Géza: Tűzoltóság helyett tyúk-kölcsönre adták a pénzt, az meg elúszott!) Nagyon érdekesek voltak Drobni Lajos képviselőtársunk történelmi, sőt azt mondhatnám, kultúrtörténeti visszapillantásai. Azt hiszem, a magyar tűzoltóság ezeket mint nagy értékeket fogja archívumában felsorakoztatni. Amit a képviselő úr előadott, az érdekes és értékes volt mindnyájunk számára. Méltóztassanak megengedni, hogy Győr város kérdését illetőleg ebben a pillanatban ne nyilatkozzam. Mindenesetre tárgyi szempontokból is a legnagyobb jóakarattal fogom ezt a kérdési vizsgálat tárgyává tenni. Czirják t. képviselőtársam felszólalására azt a megjegyzést szeretném tenni, hogy én személyi kérdéseket egy törvényjavaslat tárgyalásánál egyáltalán nem tartok időszerűeknek. Szakkérdésekről van szó és a kérdés nem az, hogy valaki, akiről szó van, vagy akiről nincs szó, mert hiszen egyelőre még csak az újságokban volt róla szó, titkára-e valakinek, vagy nem. A kérdés az, hogy szakszempoiitból mit ér valaki. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a kinevezések teljesen ennek a szempontnak szem előtt tartásával fognak megtörténni. (Czirják Antal: Kíváncsian várjuk! — Payr Hugó: Kíváncsian várjuk! Majd utólag leszünk meggyőződve! — Czirják Antal: ' Szakember mindenhol! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Véletlenül a titkárom ii agyon sokat tud a tűzoltóságról!) A későbbiek során felszólalt képviselőtársaim elsősorban a szérű-kérdést, az éjjeliőrök kérdését, szóval olyan kérdéseket említettek fel különböző szempontokból, amelyekre tulajdonképpen már feleltem. A kóborcigányok kérdésére, amely kérdésnek tényleg van kapcsolata a tűz veszedelemmel, mert a kóborcigányok nagyon sok tűzvész okai, ebben a keretben nem kívánnék felelni, a legrövidebb időn belül azonban komoly taülése 19B6 február 18-án *kedden: 437 nulmány tárgyává tesszük ezt a kérdést. (Helyeslés.) Sajnos, nagyon nehéz etekintetben valami nagyon sok jót kilátásba helyezni. Ha ugyanis van valahol egy főszolgabíró, aki megnyiratja, megmosdatja a kóbor cigányokat, azok attól megijednek és onnan elszöknek. De ha az egész országban elkezdődik egy generális nyíratás és mosdatás, akkor hova szökjenek? (Derültség: — Reisinger Ferenc: Be kell mázolni őket fehérre Zink weis s el!) En magam találkoztam a dánoisi gyilkosság után az országból kifelé igyekvő, Galicián át menekülő cigányokkal, akik közül nagyon sok az akkori ijedelem hatása alatt még ma is Szibériában él. Egyik tiszttársam hadifogságban találkozott cigányokkal. Megkérdezte tőlük, mit csináltok itt és miért nem mentek haza? Erre az egyik cigány azt felelte, hogy amíg odahaza az a »csendőrwirtschaft« van, addig itt maradunk. Sajnos, nem tudjuk ezeket az elődeik után küldeni ; de mindenesetre ezzel a kérdéssel komolyan fogunk foglalkozni. Gr. Esterházy Móric képviselőtársam a motorfecskendők kérdését tette szóvá. Elképzelhetőnek tartom, hogy főleg' olyan vidéken, ahol nagyon jók az utak és a községek egymáshoz nagyon közel feküsznek, ez a gondolat megvalósítható. Egymástól 2—3 kilométerre fekvő községeknél ugyanis — az időpontot tekintve — distancia nem volna és ennek a fecskendőnek a hatása természetesen sokkal nagyobb. Eniíek következtében ezzel a kérdéssel majd foglal^ kőzni fogok. T. Ház ! Ezzel el is érkeztem felszólalásom végéhez. Még csak a Magyar Országos. Tűzoltószövetségnek mondok őszinte köszöríétet azért, hogy nehéz, sokszor mostoha viszonyok között, heroikusan, önfeláldozóan és mindig a közérdeket szolgálva teljesítette kötelességét. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a Jcözépen.) ' . Elnök: Kíván az előadó úr szólani? (vitéz Hadnagy Domokos előadó: Nem!) Ha az előadó úr nem kíván szólani, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadta. Következik ia részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét.) Elnök: Payr Hugó képviselő úr óhajt szólani. : • I" ni*! Payr Hugó: T. Képviselőház! T. képviselőtársaim, akik ezt a javaslatot elfogadták, cáfolatot kaptak a miniszter úr beszédében. A belügyminiszter úr ugyanis megállapította, hogy ez a javaslat tulajdonképpen csak az első lépés a tűzrendészet terén. A cím a tűzrendészet fejlesztéséről szól. Az általános vita során voltam bátor rámutatni arra, hogy ebben a szakaszban minden van, csak a tűzrendészet fejlesztése nem, (vitéz Scheftsik György: Nagy bátorság kellett hozzá!) voltam bátor hangsúlyozni azt, hogy ennek a javaslatnak tulajdonképpeni célja a tűzrendészeti felügyelői intézmény megalkotása és voltam bátor amaz aggályomnak kifejezést adni... (vitéz Scheftsik György: Ezt senki sem hitte el!) Scheftsik t. képviselőtársamnak megígérem, hogy minden szellemes és 63*