Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

428 Az országgyűlés képviselőházának 9. jött azokat a felszólításokat, hogy az állam , tegye megfontolás tárgyává a biztosítások államosítását. Méltóztassék azonban ennek a gondolatnak felvetésénél az érem másik oldalát i-s figyelembe venni. Nagyon természetes, hogy a biztosítás természete olyan, hogy az állam legalább is a kockázatok elbírálását a maga részéről nem végeztethetné. Erre szükséges az a kipróbált ügynöki és az a nagyszabású (szakértői kar, amellyel a biztosító társaságok rendelkeznek. A tűzbiztosítások viszontbiztosítása azonban olyan állami feladat lehetne, amely annyira kézenfekvő, hogy szinte csodálkozom, hogy az igen t. kormány ezzel a mindenek felett hatalmas tőkét biztosító kérdéssel eleddig nem foglalkozott. A tűzbiztosítások viszontbiztosítása — feltéve, hogy a befolyó rengeteg tőke nem papillaris papírokban, mint a biztosító társaságoknál, és nem holt vállalkozásokban és nem átmeneti állami kölcsönökben, hanem pl. a telepítési javaslat alátámasztásául szolgálna olyan mértékben, hogy a telepítés fejlesztésére szükséges összegek a mindenkori annuitással fedezhetők legyenek — igen kitűnő elhelyezést találhatnának a telepítési javaslat végrehajtása kapcsán. Nagyon természetes, hogy az a propozíció, hogy a jégbiztosítás államosításáról beszéljünk, elesik, mert a jégkár olyan elemi kár, amelynek kárösszegei kiszámíthatatlanok, az államot tehát óriási ráfizetéseknek tehetnék ki. Itt tehát az a helyes politika, amely a jégkárbiztosítók részéről a tartalékolásnál megnyilvánult, nem pedig a jégbiztosítás államosítása. Természetes, hogy amikor ilyen kívánalmakat feszítünk a biztosító társaságok elé, akkor kívánatos volna az is, hogy az állam részéről nagyobb megértéssel találkozzanak különöskép a kárbiztosítók. Mert, amint említettem, az az arány, — hogy tudniillik 25 belföldi biztosító mellett 28 külföldi is menedéket, üzleti lehetőséget talált Magyarországon — a külföldön sehol fenn nem áll. De a viszonosság elvénél fogva is tarthatatlan ez a helyzet, mert az utódállamokból mindenünnen kiűzték a mi magyar társaságainkat. Az egy Ausztriát kivéve, nekünk még csak fiókunk sincs más államban, nem is beszélve a többi államokról, amelyekben legfeljebb a viszontbiztosítás révén vagyunk érdekelve. Ezzel szemben 28 biztosító társaság hatalmas üzleteket bonyolít le nálunk. Nem tudom, micsoda összeköttetések révén, mindenüvé befurakodtak, különösen a csoportos biztosításokba, amint azt élénken igazolja a fővárosi biztosítások megosztása, is, ahol eddig az Első Magyar és a Gazdák osztozkodtak 50—50 százalékkal s az új osztozkodás során az Első Magyar és a Gazdák vannak itt mint magyar társaságok, ezenkívül részesednek a Generali, az Adriai, a Providentia, az Angio-Danübian, a Phönix, az Angol Elemi, a Sun és így tovább az, egészen kicsiny társaságok, amelyeknek szerepét az osztozkodásnál megmagyarázni sehogyan sem lehet. Kétségtelen, hogy a 23 magyar biztosító társaságunk megalapozottsága elsőrangú. A társaságok legutolsó, 1934. évi mérlegéből látom azt, hogy például 1933-ban nemcsak a dollárveszteségeiket írták le teljes egészében, hanem még 3'5 millió pengő értékig új aranydollár tartalékot is szereztek, nem is szólva arról, hogy 745.000 pengő nyereséget mutatnak ki akkor, amikor az életnyereség még ezenkívül 87 millió 2. ülése 1936 február 18-án kedden. pengő a mi magyar társaságainknál, amelyekre méltán lehetünk büszkék, mert óvatos vagyonbecsléssel 118*5 millió pengő tartalékot, illetőleg vagyont mutatnak ki óriási költségek mellett, hiszen csak 500.000 pengő az Első Magyar Biztosító nyugdíjköltsége, mert nyugdíjtartaléka a háború, illetve a pénzdevalvációk során teljesen elveszett. Ezeket az erős társaságokat mégsem tudjuk belevonni a gazdasági életbe, mert idegenkednek a fokozottabb vállalkozástól, mert olyan óriási konkurrenciát enged meg a kormány a külföldi társaságok révén, amely, ismétlem, példa nélkül álló az egész világon. Már pedig a biztosító társaságok versenyének a leküzdése elsőrendű feladatunk kell, hogy legyen, mert ha belföldi társaságaink megerősödnek, akkor a viszontbiztosítási stokkok átvételével hatalmas tőkét tudunk a magyar gazdasági élet javára biztosítani. Drobni igen t. képviselőtársam mintegy 25 millió pengő bruttó nyereséget említ a magyar, illetőleg a Magyarországon működő tűzkárbiztosító társaságok javára. Nem tudom, hogy honnan veszi t. képviselőtársam a,z adatait, tartozom azonban megvédeni a magyar közgazdaságnak ezt az ágát azzal a kijelentéssel, hogy t. képviselőtársaim minden bizonnyal az életbiztosítási bevételeket is belekalkulálta ebbe a 25 millió pengőbe, mert az ilyen, hogy úgy mondjam szörnyű nyereség valóban nem vallana ! óvatos és ha erős szóval élek: tisztességes üzleti politikára. A biztosító társaságoknak legfeljebb 15 millió pengő a bruttó bevétele és nem a nyeresége. De ezekből is leszámítva a viszontbiztosítási részeket, nem hiszem, hogy 300.000 pengőnél nagyobb lesz az az összeg, amely ennek a javaslatnak anyagi alátámasztására szolgál. Ez a 300.000 pengő — én is osztom igen t. képviselőtársaimnak majdnem egyhangú kifogásait — korántsem elegendő még a javaslatban foglaltak keresztülvitelére sem, és ha komolyan akarjuk fejleszteni a tűzoltósági intézményeket, még kevésbbé elegendő arra, hogy alátámasszuk ezeket az intézményeket. Egészen bizonyos, hogy a tűzbiztosítás! társaságok minden díjrevíziójuk alkalmával bekalkulálják majd ezt a bizonyos százalékot — legyen az akár 1, akár 5% — a díjakba, éppen azért helyesnek tartanám, ha tovább menne a javaslat és nem 1—2%-ot, hanem 5%-ot vetne ki a biztosító társaságokra, hogy így egy érdemes összeg legyen fordítható a tűzioltóság fejlesztésére. T. Ház! Ezek megállapítása után, hogy t. i. mi minden hiányzik ebből az életrevaló javaslatból, megint csak egy sovány, száraz törvényjavaslat áll előttem, amelyből csak egyetlen tény kandikál ki: annak a bizonyos 8 tűzrendészeti felügyelőnek az állása, amelyed én a leghatározottabban ellenzék ebben a formában. Arra való a hivatásos tűzoltóság, hogy azt fejlesszük, éppen azért mindenben aláírom Pinezich t. képviselőtársam észrevételeit, amelyeket a hivatásos tűzoltósággal kapcsolatban és a szakszerűséggel kapcsolatban tett. Miután meg vagyok győződve arról, hogy j a javaslat eredeti szövegezésében megy keresz! tűi, és egyáltalában nem szolgálja azt a célt, amelyet szolgálnia kellene, legnagyobb sajnálatomra a javaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Tóth Pál képviselő urat illeti a szó. Tóth Pál: Mélyen t. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetéseivel körülbelül 95%-ban nem értek egyet. Azt az 5%-ot, amiben egyetértek, mindjárt kiemelem,