Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 1936 február 18-án kedden. 429 mert képviselőtársam azt mondotta, hogy a budapesti tűzoltóság munkája világszerte elismerésben részesül, annak csodálatára járnak ide Európából, tanulmányozni magát a rendszert. Ezt aláírom, mert tényleg csodálatraméltó munkát végez, olyan megalapozott pénzügyileg, szellemileg, minden tekintetben a pesti tűzoltóság, hogy ezt az elismerést, megérdemli. De méltóztassék lejönni a vidékre is, ott is lehet csodálatraméltó dolgot látni. (Czirják Antal: Ügy van!) nem ugyan azt, hogy motorizált tűzoltófeeskendők állanának a tűzoltók rendelkezésére, de lehet látni egy csodálatraméltó szellemet amelyet kitermelt magából az önkéntes tűzoltótestület, a falusi, a kisközségi önkéntes tűzoltótestület. (Czirják Antal: Ügy van! Ügy van!) Ezek a szegény emberek összeállva, önkéntesen, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül tömörültek azért, hogy megvédjék embertársaik veszendőbe készülő vagyonát és e mellett pedig a maguk egyesületével nemcsak ezen a téren alkottak csodálatraméltó dolgokat, hanem kulturális es ta rsadalmi téren is, mert a kisközségekben az önkéntes tűzoltótestület kulturális munkát is végez,- a társadalmi kiegyenlítődés munkáját végzi, mert az önkéntes tűzoltótestületben a falunak igen sokszor egyetlen földesura is együtt dolgozik azokkal a szegény emberekkel (Ügy van! Úgy van!) és példát ad arra a társadalmi együttérzésre, amelyre különösen ezek között a nehéz viszonyok között mindnyájunknak szükségünk van. Méltóztassanak megengedni, hogy a tűzoltóság szempontjából elsősorban a falusi és községi tűzoltók kérdését világítsam meg. Elismeréssel adózom Drobni képviselőtársamnak azért az értékes beszédéért, amelyben a tűzoltóság történetét a régi magyar időkre visszavezetve elénk tárta. Én csak a háború utáni évekből veszem elő azokat az intézkedéseket, amelyek a mostani tűzoltóság- megalakulását és kiépülését lehetővé tették. Ebből a szempontból megemlítem az 1927 : V. törvénycikk 45. §-át, amely szerint a községekben a tűzoltószerek beszerzésére a község tartozik a költséget előteremteni. Ez egy törvényes intézkedés a tűzrendészet kiépítésére. A másik az 1922. évi ipari törvénynek, a XII. törvénycikknek 64. paragrafusa, amely megengedi, hogy a községek a kéményseprési adó 5% -át tűzoltófelszerelésre tartsák vissza. Ez az 5% adta meg a pénzügyi alapot arra, hogy a kisközségekben a tűzoltóság szervezete kiépüljön. Ez az 5%, sajnos, igen kevés és ez maga nem biztosította azt a fejlődést, amelyet biztosítania kellett volna. • De mindennek dacára az 1925. évi 230.000. számú belügyminiszteri rendelet mégis csak módot adott arra, hogy mintaszerűvé, legalább az adott viszonyok mellett mintaszerűvé fejlődhessenek a községekben is a tüzoltótestületék. Méltóztassanak megengedni, hogy én itt hivatkozhassam a tiszántúli kisközségeknél az én vármegyém, Békés vármegye adataira, amelyek igen érdekesek. A törvényjavaslat negyedik számú mellékletében ugyanis Békés vármegye a maga évi 82.000 pengős kiadásával a második helyen áll az egész országban. Érdekes még ebben az adatban az is, hogy a_ személyi kiadások a tűzrendészet szemnon teából kereken 63.000 pengőt tesznek ki, a dologiak pedig csak 19.000 pengőt, szemben Pest vármegyével, ahol a személyi kiadások kisebbek, csak 56.000 pens-őt tesznek ki, a dologi kiadások viszont 101.000 pengőre rúgnak az 1934. évi kimutatás szerint. Mit jelent ezj? Ez Békés megyére vonatkozólag azt jelenti, hogy 1925-től 1931-ig, amíg megvolt a pénzügyi lehetősége, amíg bizonyos konjunktúra ban éltünk, Békés vármegye ezeknek a meglévő rendeleteknek alapján iparkodott tűzrendészetét kifejleszteni és Kifejlesztette egészen addig, amíg azután 1931-ben egy belügyminiszteri rendelet már eltiltotta a megye alispánját attól, hogy a községeket tűzrendészeti szempontból nagyobb befektetésre kötelezze. Ezt ugyan nem is nagyon kellett megtiltani, mert 1931-ben már olyan volt a községek helyzete, hogy nemigen gondoltak ilyentermészetű nagyobb befektetésre. Amelyik község addig nem rendezkedett be és nem tudott beruházkodni tűzrendészeti szempontból, az 1931 után már nem tudta ezt megtenni. Mi Békés megyében tűzoltóság szempontjából nemcsak a községeket, hanem még a tanyákat is beszerveztük bizonyos mértékben. Ha ezeket a kiadásokat méltóztatnak nézni, akkor tessék meggondolni még azt is, hogy Békés megyében van az ország három legnagyobb községe: az első maga Békés, azután ott van Szarvas és Orosháza. Az ország második legnagyobb községe ugyan Törökszentmiklós, de az már nem esik Békés vármegyébe. Ezeknek a 25—26.000 lakosú nagyközségeknek már olyan szervezetük van tűzrendészeti szempontból, mint a megyei városoknak és ha a kimutatásban ezek is a községek közé soroztainak, ezek emelik fel ezt a kiadási tételt ilyen magasra. Mélyen t. Képviselőház! Magából a javaslatból én külön kiemelendőnek tartom azt az érdemet, hogy a tűzrendészeti szakfelügyeletet kiépíti. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy ez a szervezet a megyei tűzrendészeti felügyelővel végződött. Az volt mintegy a legfelsőbb fórum, hiszen a belügyminiszter maga is a Tűzoltószövetség útján gyakorolta felügyeleti jogát. Most a Tűzoltószövetség helyett országos tűzrendészeti felügyelő lesz, ezen keresztül gyakorolj cl cl belügyminiszter felügyeleti jogát. En a magam részéről annál is inkább örömmel veszem ezt a megoldást, mert, hogy egy egyszerű példát említsek, a selyemhernyótenyésztés tekintetében már régen megvan ez az országos kiépítettség kerületi és országos felügyelők beállításával. Ha a selyemhernyótenyésztés már így megvan szervezve, a tűzrendészet megszervezése is van annyira fontos, mint — mondjuk — a selyemhernyótenyésztés. Ennek az országos felügyelőségnek életrehívását különben maga a Tűzoltószövetség sürgette már 1900-ban, amikor az akkori belügyminiszter úr elé külön törvényjavaslatot terjesztettek és kérték, hogy 5—6 országos kerületet létesítsen, ami a Tűzoltószövetség működését élénkebbé tudja tenni. Ebből a szempontból én a javaslatot örömmel fogadom el, de egypár szót kell szólanom előttem szólott t. képviselőtársaimnak azokról a megállapításairól, amelyekben a tűzbiztosítás államosítását kérik. Ez elvileg szép és jó, de én most... (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nincs benne a javaslatban! Csak jön esetleg!) Ebben a javaslatban most nines benne, mert éppen nem is ehhez a javaslathoz tartoznék szorosan, hogy jöjjön, (Horváth Zoltán: De az is tűz!) de ebben a •tekintetben én á tűzbiztosítás üzletszerzőinek mai működését kifogásolnám. A mi szegény népünknél ugyanis nagyon gyakran megtörténik az, hogy az az üzletszerző félrevezeti, (Ügy van! jobb felől) rábeszéli őket, hogy biztosítsanak tűz ellen, jég ellen 62*