Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-77

Az országgyűlés képviselőházának 7\ t. képviselő úr! Ehhez nem kell reformifjúnak lenni., Ezért a bajuszát meghagyhatta volna egész bátran! — Vitéz Szalay László: A (magyar parasztokat akasztották! — Propper Sándor: Talán maguk akasztották! Nem? — Felkiáltások jobbfelől: Maguk! Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak, mündkét oldalon! (Esztergályos János: A mi kezünk nem véres, jegyezze meg magának! — Propper Sándor (a jobboldal felé): Maguk adtak föld helyett akasztófát és börtönt! Elnök: Esztergályos és Propper képviselő urakat kérem, maradjanak csendben! (Zaj a jobboldalon. — Esztergályos János: Nem véres a mi kezünk, vegye tudomásul az úr! Lelkiismeretünk és kezünk tiszta! — Zaj. — Farkas István: Többet mentettünk meg a magyar nemzetnek, mint önök!) Esztergályos képviselő urat és Farkas képviselő urat kérem, maradjanak csendben! Saját szónokukat hallgassák meg. Buchinger Manó: T. Ház! Nem hagyhatom megjegyzés nélkül azokat az ellenünk irányuló szemrehányásokat, amelyekkel illetett bennünket báró Roszner t. képviselőtársam. Ugyancsak nem lettet megjegyzés nélkül hagyni azt sem, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban egyik-másik t. képviselőtársunk, mint például Kenéz mélyen t„ képviselőtársunk is, a liberalizmus ellen hadakozva, ezeket az érveit felénk adresszálta, és nyilait felénk lövöldözte, (Farkas István: Pedig nagyszerű liberális ma is!), még pedig minden igazi indok nélkül, inert amikor a liberalizmusról van szó és a liberalizmust támadják, akkor egyszer már időszerű volna elmondani, hogy voltaképpen a liberalizmus ellen, vagyiisi a liberalizmusnak azon gazdasági rendszere ellen, amelyre az. urak ilyen alkalommal gondoltak, mi iszociáldemokraták kezdtük a harcot a történelemi folyamán. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Már 1848-ban!) A mi mozgalmunk, a mi küzdelmünk, a mi szervezkedésünk irányult a liberalizmusnak azok ellen a kinövései ellen, amelyek ellen itt most egyes képviselő urak érveiket felénk adresszálják. (Propper Sándor: De elébb fenékig kiélvezték. — Zaj.) ML ivoltunk azok, akik ez ellen a rendezer ellen a harcot kezdtük, a mi mozgalmainkhoz fűződnek a szövetkezeti gondolatért, a szövetkezeti szervezkedésért való küzdelmek. (Mozgás a jobboldalon.) A szövetkezeti eszme azóta népszerű, azóta jelent hatalmat, gazdasági erőt, amióta annak propagálását a szociáldemokrácia kezdte. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől. — Farkas István: Ezt pedig hiába tagadják, ezt :mi kezdtük!) Mi voltunk azok, akik a liberalizmus gazdasági rendszerének kinövéseivel szemben belevetettük a világ közvéleményébe és a világ tudatába a kollektív gondolatot, a kollektív összeállást, a kollektív védekezést. A kollektív szerződések eszméje valami, amiért mii martiriumot szenvedtünk évtizedeken keresztül. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Jenes András közbeszól. — Esztergályos János: Jenes felébredt! Jeneska drága! •— Reisinger Ferenc: Megszólalt az egységespárt nemzetgazdásza! — Zaj a jobboldalon.) Tehát valóságos történelmi falzum, valóságos képtelenség a liberalizmus káros kinövéseit, a liberalizmus rendszerének tarthatatlanságát és túlihaladottságát ellenünk kiélezni, (Farkas István: A Überaliz'. ülése 1936 január 22-én, szerdán. 31 mus mireánk lövetett. — Propper Sándor: Az urak meg fenékig élvezték a liberalizmus előnyét. — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az antiliberalizmuisí éppen úgy, mint az antimarxizmus, csak jelszavakat hangoztat a kapitalizmus, a liberális és a nem liberális kapitalizmus ellen. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Egy vágányon haladnak.) Csak jelszavakat hallunk, de voltaképpen sem a kapitalizmust, sem a nagybirtokot, sem annak valamilyen formáját, sem a kötött (birtokot, sem az egyéb biirtokot nem (bántja, amint ez a törvény javaslat is mutatja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ahol a liberalizmus ellenfelei és ahol az antimarxisták vannak kormányzaton, ott mindenütt egészen jó dolga van úgy a nagybirtoknak, mint a kötött birtoknak, valamint a kapitalizmusnak is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Olaszországban Turinban* Fiáthnak semmi baja nincs. Berlinben Krupp ék nagyon jól érzik magukat, amióta nem a liberalizmus uralkodik, (Lázár Andor igazságügymíniszter: Elég sok munkásnak adnak kenyeret. — Farkas István: Bilincset adnak nekik, nem kenyeret. — Zaj és ellentmondások a jobboldalon. — Esztergályos János és Propper Sándor közbeszólnak.) Elnök: Esztergályos János és Propper Sándor képviselő urakat kérem, ne támogassák saját szónokukat odáig, hogy a szónok hangját hallani nem lehet. (Esztergályos János: A miniszter úr kérdez, felelni kell!) A miniszter úr nem Esztergályos János képviselő urat szólította fel feleletre. — Méltóztassék folytatni ! Buchinger Manó: T. Ház! Ami a kenyérhez való juttatást illeti, azt mindig mi reklamáljuk a liberalizmussal szemben. Es ezzel a néhány megjegyzésemmel éppen azt akartam bizonyítani, — lehetne és kellene is bizonyítani, — ihogy ott, ahol a liiberalizinras ellenfelei, mind mondottam, (uralomra jutnak, ott sajnos, a kenyérhez való juttatás is lecsökkent és megfogyott (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és azoknak a politikája, akik a liberalizmus ellenfelei és akik az antimarxizimus jelszavával dolgoznak, ma már igenis, bírálat alá vehető. Erre vonatkozólag ma már adatok is vannak! Sajnos, nincs idő arra, hogy az erre vonatkozó adatokat mind ismertessem, éppen azért csak az egyik" adatot, a legfrissebb adatot fogom ismertetni. Ez a mai németországi kormányzat földbirtokpolitikájáról, a kötött parasztbirtokról és a telepítésről szól. Eszerint a telepítés kérdésénél azt látjuk, hogy míg a mai kormányzat 1932-ben is azt ígérte, hogy a legközelebbi esztendőben 90.000 embert lát el majd új földterülettel, addig 1933-ban mindössze csak 4914 családnak juttatott földet. 1934-ben pedig már csak 4827-nek., Hogy alkalmunk legyen az összehasonlításra, legyen szabad csak azt az egy adatot felhoznom, ihogy 1932-ben a Brünning-kormány idején egy esztendőben 9046 családot telepítettek. Ez az eredménye tehát annak a nagy antiliberális és antimarxista fogadkozásnak, amelyre vonatkozólag mégegyszer ki akarnám teljes határozottsággal jelenteni, 'hogy azok, akik a liberalizmust támadni akarják, ám tessék, támadják; tőlünk legfeljebb segítséget fognak kapni akkor, ha ennek a kinövései ellen kell harcolni, de ne ellenünk hadakozzanak a liberalizmus elleni jelszavakkal. (Propper Sándor: Azt hiszik, hogy ez népszerű dolog, pedig sokan nem is tudják,