Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-77

30 Az országgyűlés képviselőházának dóst intézte hozzánk szociáldemokratákhoz, hogy voltaképpen milyen indokolással emelünk mi kifogásokat egy ilyen törvényjavaslat tárgy alásia kapcsán és egyáltalában mióta ivédeknezzük mi szociáldemokraták ia kisembert, a kisparasztságot, a kisbirtokot. Erre csak azt tudom felelni, — még pedig becsületes (meggyőződés alapján — hogy írni igenis mindig ezt tettük, {ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon, — Esztergályos János: A báró Éosznerekkel szemben!), mindig ezt képviseltük; és ennek a szükségességét bizonyították a mi teoretikusaink. T. Ház! En imár báró Roszner t. képviselőtársunk felszólalása és ellenünk való hadakozása alkalmával bátor voltam a figyelmét felhívni Eduard Dávidra, az agrárproblémáinak világszerte ismert teoretikusára. Most legyen, szabad annak bizonyítására, hogy igenis a kisbirtokot és a 'kisparasztságot a szocializmus nemcsak, hogy el nem hanyagolta, hanem hogy mi mindenkor annak érdekeit képviseltük, csak egy-két adatot, egy-két sort citálnom. Dávidnak ebből a könyvéből. (Mozgás a jobboldalon.) Àzt olvassuk Dávidnak egyik összefoglalásában »Szocializmus és mezőgazdaság« című művének első kötetében, hogy... (Mozgás a jobboldalon. — Esztergályos János: Tudják az urak, melyik Dávidról van szó? — Horváth Zoltán: Nem a királyról!) Nem a királyról, mélyen t. Ház, hanem az árifus-fajtának egy egészen tiszta képviselőjéről. {Derültség, a jobboldalon. ~ Propper Sándor: Gyönyörű színvonalat produkálnak, mondhatom! Nem tudom, mi van ezen nevetnivaló? Mert nem ismerik, azért eeivietnek? Zaj) • Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Buchinger Manó (olvassa): »Egy dolgot látni fogunk: A kisüzem felülmúlja <a nagyüzemet amaz ágakban, intenzítási fokokon és termelőviszonyok között, amely felé a nyugateurópai kultúrállamok mezőgazdasága a tengerentúli verseny folytán halad« Ugyancsak David könyvében van említés Bernsteinnek, a szocializmus egy másik teoretikusának munkájáról, lamelyben Bernstein állapítja meg a német, holland, belga, francia és angol agrárstatisztika összehasonlítása alapján, hogy (olavssa): »Ezek után immár kétségtelen, hogy egész Nyugat-Európában, valamint azi amerikai Egyesült-Államok keleti részeiben is mindenütt növekedik a mezőgazdaságban a kis- és középüzem és a nagy- vagy óriásüzem tért veszít.« (Krúdy Ferenc: Olvassa el a második kötetből: Az erfurtiprogramm revízióját!) Az erfurti-programm még inkább) arra az álláspontra helyezkedik, (Mozgás a jobboldalon.) hogy a szocializmusnak kötelessége a kisparasztság érdekeit a szívén viselni és azokat istápolni. (Esztergályos János: Miért nem Kossuthra, Deák Ferencre hivatkoznak az urak, hogy ők mit mondtak a bitbízományróll! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ezenkívül legyen szabad még felolvasnom David könyvéből a következőket a kisüzemre vonatkozóan. (Krúdy Ferenc közbeszól.) Elnök: Krúdy Ferenc képviselő urat kérem, maradjon csendben! Buchinger Manó: Azt mondja (olvassa): »Ahol a szellemi vagy anyagi érdek minden egyes munkást leköt, ottan nincsen szükség 77. ülése 1936 január 22-én, szerdán. külön felügyelőszemélyzetre.« (Horváth Zoltán: Ez ellen a beszéd ellen nem lehet kifogás! Teljesen korrekt! — Propper Sándor: Korrekt, de az uraknak odaát magas ! — Farkas István : Nem értenek hozzá! Mit kívánsz tőlük? — Zaj) »Ilyen szerenesés helyzetben vannak azok a parasztgazdák, akik bár közös munkahelyen dolgoznak, de a munkát saját maguknak végzik. Ez olyan előnyt biztosít nekik, amiért megirigyelheti őket münden »idegen, emberekkel« dolgozó, gazdálkodó nagybirtokos.« (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak parrallel beszédeket tartani! Buchinger Manó: Azonban, hogy ne legyen isemmi kétség, semmi félreértés» egyetlen mondatot leszek bátor még citálni és azzal be is fejezem. (Krúdy Ferenc: A II. kötetet is halljuk!) Itt azt mondja, (olvassa): »A nagybirtok csak a legnagyobb emberkizsákmányolással tartja magát felszínen. A vámpolitikán és a bőségesen juttatott kedvezményeken kívül éppen a hazai és importált mezei munkásság nyomorúsága tartja felszínen. Ezeknek az embertelen viszonyoknak megszüntetését kiierőszakolni egyike a legfontosabb s> egyszersmind legnehezebb kultúrfeladatoknak, melyeket a szociáldemokrata mozgalomnak meg kell oldani.« Mélyen t. Ház! Ez a néhány idézet is azt mutatja, hogy teljesen indokolatlan és teljesen alaptalan az a szemrehányás, amellyel minket illetni akarna bárki abban a vonatkozásban» (Farkas István: Olvassa el az agrárprogrammunkát, Krúdy úr!), hogy a szociáldemokrácia a kisember, a kisparasztság érdekeit elhanyagolná és a nagybirtokot pártolná, amijnek igenis, éppen a legdöntőbb bizonyítéka a magyarországi szociáldemokrata pártnak az agrárprogramul ja is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Természetesen meg kell jegyeznem, hogy ez az álláspontunk nem ellentétes és mem is ellenkezik azzal a felismerésünkkel, azzal a tudományos és azzal a ténybeli felismeréssel, hogy a technika fejlődése, a nagyüzemi fejlődés, a nagyüzemi produkció, igenis, a nagybirtoknál is érvényesül és a nagybirtok számára óriási előnyöket jelent. Egy ilyen tudományos felismerés nem áll ellentétben azzal, hogy ml igenis, a kisparasztság érdekeit védelmezzük. (Krúdy Ferenc^közbeszól. — Esztergályos János: TJgy látszik, Krúdy képviselő úr kaviáros ebédet ebédelt ma! — Derültség. —- Krúdy Ferenc: Halvány ideájuk sincs az egész dologról! — Zaj.) Azt lehet mondani, hogy végeredményben nem az dönti] el a kérdést, hogy milyen formában juttatjuk a parasztságot földhöz, hogy felosztjuk-e közötte a nagybirtokot, felszabadítva, kisajátítva a kötött birtokokat, a hitbizományokat, felosztjuk-e egyenkint a parasztság között, vagy szövetkezeti formában adjuk oda, a döntő és a fontos az, hogy ezek a nagy területek, ezek a nagybirtokok, amelyek arra vannak hivatva, hogy a nép, a tömeg érdekeit szolgáják, ne maradjanak néhány úr kezén, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.), nje •maradjanak 70 vagy nem tudom hány ember vagy család kezén, hanem juttassák ezeket az ország szegény népének, amely nyomorúságban, szenvedésben él. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Vitéz Szalay László: 1919-ben miért akasztották őket? — Esztergályos János: Ezért a közbeszólásért kár volt a bajuszát levágatni,