Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-77

Az országgyűlés képviselőházának 77, hogy micsoda nagy bajok és nagy károk, micsoda furcsaságok származhatnak abból, na a törvényhozás ilyen eminens, ilyen borzalmasan életbevágó kérdésekben nem áll a helyzet magaslatán és nem teljesíti a maga fontos kötelességét. T. Ház! Ma már történelmi példa többek közt az,^ amit Oroszországban láttunk. Végső kifejlődésében egészen furcsa. Az történt, hogy egy évszázadon keresztül minden alkalommal a földéhes parasztnak, muzsiknak földet ígértek. Ha háború volt, vagy más esemény, amely a parasztság erejét, lelkesedését, nemzeti lángolását igényelte, akkor ígértek a parasztnak földet, Ígértek, Ígértek Ígértek — és nem adtak. (Jurcsek Béla: Ott sem adtak! — Felkiáltások a jobboldalon: Maguk adtak? — Farkas István: Maguk is azt csinálták. Abból következnek be a forradalmak, amit nem csinálnak meg. — Zaj.) Végül 1917-ben következett be MZ MZ egekig lángoló felfordulás és forradalom, amikor a dolgok fejlődése folyamán az történt, hogy az orosz muzsik úgy látta, hogy neki az uralomra jutott bolsevisták adták a földet, amire nézve meg kell jegyeznem, hogy ez a történelmi ténynek nem felel meg, mert a bolsevisták később jöttek, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Es azt is elvették, ami volt!), de az orosz muzsik ezt így látta. Abban az országban történt meg az a furcsaság, hogy az a szegény, tudatlan, tanulatlan muzsik azt kapta fel jelszónak, hogy le a kommunistákkal, éljenek a bolsevisták! — mert ő úgy tudta, hogy a bolsevistáktól kapta a földet. Mindez azt jelenti, mélyen t. Ház, hogy az a földéhes szegény paraszt azt tekinti és azt fogadja el megváltóul, aki neki földet adott, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akiről azt hiszi, hogy tőle kapta a földet és hogy rajta segített. Emellett azt látjuk, hogy másutt, más országokban igen is megvolt az igyekezet abban az irányban, hogy a paraszttömegeknek ezen a borzalmas szegénységén és szenvedésén segítsenek. Megvolt az igyekezet arra, hogy az új idők követelményeinek eleget tegyenek. Csak az 1918 utáni Európa statisztikai adatai mutatják azt, hogy egy olyan területen, amely majdnem 200 millió négyzetkilométer nagyságú, amelyen több, mint százmillió ember lakik, azon a területen történt meg a kötött és egyéb nagybirtokok felszabadítása, i;lyen területen történt meg a szegény parasztság földhözjuttatása. Megtörtént tehát — azt lehet mondani — a Finn-öböltől iaz Égei-tengerig terjedő egész nagy európai földrészen, mindenütt a reformoknak bizonyos mértékig való igazi megvalósítása, mindenütt számoltak azzal, amit az idők és a korszellem következtében már nem lehetett megtagadni a 'népességtől. Amikor ezt látjuk, mélyen t. Ház, akkor fel lehet tenni a kérdést: vájjon ez a követelés, a parasztság földhözjuttatása^ olyan alkalmakkor is, amikor arra mód és lehetőség volna, amikor egy ilyenfajta törvényjavaslat fekszik a Ház előtt, hol volna indokoltabb, mint ebben az országban, hol volna indokoltabb, mint abban az országban, ahol— mint tegnap is hallottuk az egyik kitűnő előadásban — több, mint 3 millió hold kötött birtok van és több, mint 3 millió koldusa van az országnak. Hol volna tehát indokoltabb ez a követelés, mint egy olyan országban, ahol a parasztülése 1936 január 22-én, szerdán. 29 ságnak több, mint 70%-a két holdon aluli törpebirtokon, lehetetlen szegénységben él és felaprózott, szegény kis parcellákon tengeti az életét, ahol a mezőgazdasági népesség kétharmad része földnélküli. Hol volna indokoltabb ez a mi követelésünk,, mint egy olyan országban, ahol vannak országrészek, mint pl. a Dunántúl, amelyre vonatkozóan a statisztika azt mutatja, hogy 37 hitbizomány terül el rajta, nem kevesebb, mint 602.000 holddal. De t. Ház, a statisztika nemcsak ezt mutatja, hanem ezzel kapcsolatban másról is tud. Itt van kezemben az Agrarpolitik ai Szemle, amelynek egyik legutóbbi, novemberi számá

: ban egy dolgozat foglalkozik az egyke problémájával, ,amely problémát az itteni vita alkalmával is kapcsolatba hozták már ezzel a törvényjavaslattal és általában a magyarországi (mezőgazdasági viszonyokkal. E lap egyik cikkében olvassuk az egykéről írt következő sorokat (olvassa): »Féldunántúl magyarságának pusztulása drámai erővel eleveníti meg előttünk Széchenyi vízióját. Több mint száz község lakossága lemondott a fajfenntartásról ,az egykére redukált gyermeklétszámmal kiveszés're ítélte a saját fajtáját és minden jel arra mutat, hogy az ítélet két emberöltő alatt ivégre is lesz hajtva. Ez a szándékosan elkövetett faji öngyilkosság egész országrészt fog juttatni a környező nemzetiségek kezére. (Horváth Zoltán: Mi lesz a magyar fajjal*? — Egy hang jobb felől: Az ügyvédek majd megvédik! — Br. Berg Miksa: Tönkre véreznek! — Propper Sándor: Megkapták a testvéri címet, tartalom és jelleg nélkül. — Felkiáltások a jobboldalon: Maguk mindent elvettek tőle! — Br. Berg Miksa: Védelmet, nem találnak! — Farkas István: A. magyar testvéreket halálra ítélték!) A magyarság legrégibb törzse, — mondja a cikk — megy itt a biztos halál felé.« Amikor tehát ilyen adatokat látunk a mezőgazdasági népesség szegénységének és földnélküliségének problémájával szemben, akkor mélyen fájdalmas és mélyen elszomorító, hogy olyan törvényjavaslatot tesz a kormányzat a Ház asztalára, amely ennyiben nem szánnal a magyar parasztságnak ezzel az égető kérdésével, ezekkel a legfontosabb és legéletbevágóbb problémáival. Hol indokoltabb tehát a mi követelésünk, mondom, mint egy ilyen országban; hol indokoltabb, mint itt Magyarországon, ahcil az agránbékétlenség, az agrárszocializmus évtizedes probléma, ahol évtizedek óta tapasztaljuk ennek a lángolását, aminek legmélyebb forrása a parasztságnak szegénysége és elégedetlensége. (Horváth Zoltán: Nálunk ez csak rendőri kérdés, semmi más!) Hol (indokoltabb ez a mi követelésünk, mint egy olyan országban, amelyről pártkülönbség nélkül mindenki azt mondhatja, ihogy niindenki tarthatatlannak ítéli és ítélte a viszonyokat évtizedek óta és mégis azok, akik ezt alkalomadtán jelszóképen szintén mondják, ezeket a tarthatatlan állapotokat fenntartják és semmit sem tesznek ezeknek az állapotoknak megváltoztatása érdekében. Mélyen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy néhány megjegyzésben reflektálhassak azokra, illetőleg azoknak egy részére, amiket itt már ennek a vitának kapcsán felénk adresszálva mondtak és ellenünk akartak kihasználni. Hallottuk báró Roszner mélyen t. képviselőtársunk felszólalását, aki azt a kér-