Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-90

Az országgyűlés képviselőházának 90. azt jelenti, hogy Magyarországon ma még 2360 község van villamos áram nélkül. Ezt azt jelenti, hogy községeinknek jelenleg 30'6%-a van villamosárammal ellátva és ennek differenciája jelentli azt, amit még villamosítani kell. Sokkal kedvezőbb, ha ezt az arányt a lélekszám szempontjából nézzük, ami megmagyarázható és érthető is, mert hiszen az egész világon az a helyzet, hogy elsősorban a jobb üzleti és vállalkozási lehetőségeket használják ki és a villamosítás terén is valóban a sűrűbben lakott területek, a nagyobb városok kerültek először villamosítás alá. Az 1933. évi statisztikai, adatok szerint, amikor az ország összlakossága 8,668.000 volt, a villamos energiával ellátott községek lélekszáma — tehát nem a községek száma —• 5,830.000-et tett ki. Ez azt jelenti, hogy 8,688.000 lélekből 5,830.000 lélek vehette volna igénybe a villamosenergiát, de — sajnos — ebből csak 3,179.000 vette igénybe, ami azt mutatja, hogy nem vette igénybe, annak ellenére, hogy módja lett volna rá: 2,651.000 és nem vehette igénybe, mert nem volt módja rá, 2,858.000, tehát összesen 5 és félmillió •onyi magyar lakosság nem részesült még a villamos enersria áldásaiban és előnyeiben. Bármilyen szomorú is ez a szám első pillanatra, mégis bizonyos Önelégültséggel kell megállapítanom, hogy a magyar villamosítás javarésze tulajdonképpen magángazdasági tevékenység folytán történt. Semmi sem természetesebb, mint hogy külföldi példákra való hivatkozással ez itt is állami' támogatással, szubvencióval, kamatgaranciával történt volna. Hogy csak egy példát említsek, Franciaországban, amelynek viszonyai talán bizonyos fokú agrárjellegénél fogva a legkedvezőtlenebbül hasonlíthatók össze a magyar állapotokkal, a villamosításnak ebben a periódusában, a 20-as évektől a 30-as évekig, körülbelül 1"6 milliárd frank állami szubvencióban ^részesítették a villamosítással foglalkozó vállalatokat, » 600 mü'llió fraraknyi hitelkeretet állapított meg a francia törvényhozás 2—3%-os olcsó kamatozás mellett. Ha ezt tekintetbe vesszük, akkor érthető, hogy 1920-tól 38.000 községből 26.640-et villamosítottak Franciaországban, ami azt jelenti, hogy 41'8 millió francia lakosból ma már csak 1 " 2 millió nem részesül a villamos energia áldásaiban. Ha most ezzel a számmal összehasonlítom, hogy 1925-től 1933-ig a francia viszonylatban mutatkozó 10 miilliárd frankkal, illetve magyar értékre átszámítva 2"2 milliárd pengővel szemben Magyarországon cirka 300 millió pengőt fordítottak erre, akkor »mégis önelégültséggel kell megállapítanom^ — tekintettel arra, hogy Franciaország lakossága Magyarország lakosságának ötszörösét teszi ki és tekintve azt, hos:y egy győző és egy úgynevezett legyőzött állam áll egymással szemben — hogy azt a 300 millió pengőt, amelyet mi közer nyolc év alatt villamosításra fordítottunk és amelyből jórészt vett ki a magángazdaság is, nem megvetendő öszszegként kell kezelni. Minőségi szempontból sem emelhetünk kifogást mert hiszen az összesen termelt körülbelül 728 millió kilowatt órából körülbelül 300 millió kilowatt órát, azaz az össztermelés 46%-át úgy, ahogyan az 1931. évi energiatörvény előírja, hulladék-szenekből, ligniitből, tőzegből, itt-ott vízi erővel termeltettük, tehát száz százalékig e törvény intencióinak megfelelően. A továbbítás és elosztás terén is haladásról számolhatunk be, mert hiszen éppen ez az ése 1936 február í3-án, csütörtökön. 373 Wpzett törvény hatalmazza fel a minisztert bizonyos szabványosítások rendeleti úton való biztosítására és ma már a háromfázisú váltakozó 50 periódusú áram az összáramszolgáltatás 81'7%-át teszi ki, ami elsősorban is a kitűnő magyar transzformátoroknak tudható be. Es itt méltóztassanak megengedni, hogy a magyar országgyűlés házában, a magyar törvényhozás termében, mint a képviselőház egyik szerény tagja és előadója, éppen a magyar villamosítással kapcsolatban megtisztelő kötelességemnek tartsam megemlíteni azokat a magyar névnek külföldön is és szerte a világon dicsőséget szerzett kartársaimat, akik a magyar transzformátor révén a villamosítás annaleseibe aranybetűkkel írták be a nevüket: Déry, Bláthy és Zipernowsky mérnök kartársaimról. Éppen a helyi elektromos szolgáltatásról a helyközi elektromos szolgáltatásra való áttérést szolgálta ezeknek a bizonyos távvezetékeknek, áramtranszformátoroknak a behozatala és ennek eredménye a statisztikai adatokból könynyen ellenőrizhető. 1925-ben 211 erőműtelep volt Magyarországon. 1933-ban ez a szám 155-re csökkent. Amíg 1925-ben egy-egy ilyen telep átlagos teljesítőképessége 1523 kilovoltampère volt, addig 1933-ban annak ellenére, hogy a telepek száma csökkent, a kisebbek, a nem prosperabilisek elhullottak, 4327 kilovoltampère-re emelkedett az átlagos teljesítőképesség és ez a helyes, az igazi racionális gazdálkodás ismérve, 1927-től 1930-ig bizonyos fejlődésről számolhatunk be. Erre az időre esik a bánhidai centrálénak,, azután a kelenföldi centrálénak építése is és ha meg méltóztatnak engedni éppen ezzel az idővel kapcsolatosan, — mint a>; előbb céloztam egypár külföldi fejkvóta felemlítésével — helyes képet adandó a magyar villamosítási viszonyokról, megemlítem, hogy ha Magyarországon az átlagfogyasztást fejenként 100 kilowattórára veszem az egyszerűbb számítás lehetősége miatt, akkor Svédországban 864, Svájcban 1200 kilowattóra a fejenkénti áramfogyasztás. Mi sem természetesebb, mint hogy ez a szám azért olyan horribilisen nagy, mert Svájcban a primer energia tulajdonképpen az olcsó vízierő, a mellett a háziipar és a kisipar oly fejlettségben van, hogy amikor rossz idő van és nem szánthat, nem vethet a gazda, nem foglalkozhatik mezőgazdasági munkával, akkor a maga kis esztergapadja mellett végzi háziipari munkáját a maga kis elektromos motorja segítségével. De még kell itt említenem Romániának ezzel szemben 29'3 kilowattórás fejkvótáját, Lengyelország 527 kilowattórás kvótáját és Csehszlovákiának 178 kilowattórás fejkvótáját. Mi sem természetesebb, mint hogy eme kvóta emelésére slsősorban szükség volna egy bizonyos ipari decentralizációra, amely-már többízben szóbakerült itt a Házban. Mély tisztelettel kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghoszíízabbítást megadja. vitéz Martsekényi Imre: összegezve ezeket a statisztikai adatokat és kimutatásokat, a magyar villamosításnál tulajdonképpen három periódust és három évszámot kell megjegyeznünk. Elsősorban az 1888-as évet, amikor ezek az első törvényes rendelkezések életbeléptek és az első nagyobb erőműtelepek létesültek, azután az 1909-est, amikor a helyi szolgáltatás helyett a helyközi áramszolgáltatás gazdaságosabb irá-