Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-90

368 Az országgyűlés képviselőházának 90. ülése 1936 február 13-án, csütörtökön. volna egyetlenegy tagja is, aki minden olyan törvényjavaslatot, amely a munkanélküliség enyhítését célozza, a munkaalkalmakat előmozdítja, ne készséggel és szíves Örömest szavazna meg, hogy ezzel sok nyomorgó magyar testvérünknek esetleg a mindennapi kenyerét biztosítsa. Magától értetődő minden szakmánál, hogy ha rövidebb ideig dolgoznak, többen juthatnak munkához. Elítélem mindazokat az iparágakat, amelyekben ma 14—16 órás munkaidő mellett dolgoznak, mert az illetők ezzel több munkástársuk elől veszik el a kenyeret. Igaz, hogy annyi munkabért is kell biztosítani, hogy 8 órai munkaidő mellett is tényleg keressen annyit az a munkás, amennyivel mind a maga, mind a családja legalább minimális megélhetését biztosítja. Ha ebben az egyezményben érvényesülne a szociális szempont, akkor örömmel üdvözölném, mert a magam részéről minden ilyen kérdést szeretettel támogatok. De itt nem erről van szó. Hazánkban egyetlenegy gyár állít elő táblaüveget — amint a jelentés is mondja — s ez a gyár 240 munkással dolgozik. Ha növelni lehetne ezeknek a munkásoknak létszámát, ha több kenyeret lehetne biztosítani, ha ebben a csonka hazában ennek a gyárnak a működését erősebbé lehetne tenni, akkor magam is azt mondanám, helyes volna, ha a három turnusról áttérhetne a gyár négy turnusra, hogy több munkás tudjon kenyeret kapni. De a gyár csak Öt hónapig tudja foglalkoztatni a munkásokat. A bizottságban a miniszter úr erre vonatkozóan felvilágosított bennünket. Hogy még jobban megnyugtassam magamat, én az illető iparág reprezentánsaihoz fordultam, akik közvetlen érintkezésben vannak az üzletvitellel és megkérdeztem őket, hogy milyen ennek a gyárnak a kapacitása, mennyire lehet a gyár üzemét fokozni, vagyis lehetne-e több munkaalkalmat biztosítani. Sajnos, csonka országunk felvevőképessége táblaüvegből csekély. Ezt szerintem súlyosbítja még az a körülmény is, hogy drága az üveg. Ha nem nagyobb a felvevőképesség, vagyis nem tudunk a táblaüvegnek piacot adni és a mai termelés a szakértők szerint is csak négy, maximum öt hónapig tudja foglalkoztatni a munkásokat, akkor rövidebb munkaidővel még kevésbé tudnának megélni ezek az emberek, mert hiszen még fél év sem áll rendelkezésükre ahhoz, hogy szakmájukban dolgozhassanak. Éppen ezért nem is tartom lehetségesnek, hogy ezt a genfi egyezménytervezetről szóló jelentést elfogadjam. A miniszter úr említette a bizottságban, hogy még ha lehetséges volna is most több munkást beállítani, akkor sem tudnánk ezt megtenni, mert nincsen szakmunkás. Ez új iparág Magyarországon — hiszen csak néhány év óta űzik — és szakmunkásokban hiány van. Igaz, hogy nincsen az az iparág, ahol ne lehetne szakmunkásokat nevelni és bizonyos idő múlva nem volna kellő számban szakmunkás. Még a gondolatától is irtóznék annak, hogy itt bizonyos rendelkezés folytán külföldi szakmunkásokat alkalmazzanak; mert éppen elég külföldi szakmunkás van az országban. Sőt azon kell dolgozni, hogy ezeket a külföldi szakmunkásokat minden szakmában felváltsák azok a magyar munkások, (Helyeslés.) akik rövid időn belül el tudják sajátítani az illető szakmát és munkakészségükkel, megbízhatóságukkal minden szakmában érvényesülni tudnak. Mélyen t. Ház! Az építőiparosok panaszkodnak a táblaüveg drágasága miatt. Ezt a bizottságban a kormánypárt egyik tagja, aki a gyáriparosokhoz tartozik, maga is megerősítette. Méltóztatik tudni, hogy 1931 óta behozatali tilalom van, ezt az üvegfajtát tehát nem lehet az országba behozni s a táblaüveg Magyarországon tényleg drága. Azt szeretném, ha a miniszter úr az ő közegeivel meggyőződne arról, hogy ez a gyár nem használja-e ki esetleg r túlzottan az egyeduralmat. (Esztergályos János: Egész bizonyosan!) mert még ott is, ahol több gyár van, a kötött határok mellett, sajnos, nagyon kihasználják ezt a lehetőséget a kartelszerű összeállás révén, hát még hogyan kihasználják ott, ahol csak egy gyár van. Lehet, hogy a gyár kalkulációja reális, — ezt én nem tudom itt ellenőrizni — de kételyeim vannak abban az irányban, hogy ha egy gyár van, amelynek konkurrenciája egyáltalában nincs s behozatal egyáltalán nem lehetséges, ez az egy gyár nem használja ki, hogy úgy diktálhatja az árakat, ahogyan neki tetszik. Nem tudom, ha a miniszter úr 24 órára elrendelné a táblaüveg behozatalának megengedését, mennyire esne le ennek a táblaüvegnek az ára. (Reibel Mihály: Meg kell próbálni!) Mint szakértőtől értesülök, egy négyzetméter ilyen üveg vámja és fuvarköltsége 1.20 pengő és mégis a külföldi áru a legutóbbi behozatalnál úgyszólván 50%-kai olcsóbb volt, mint ma a belföldi áru. Természetes, hogy itt tárgyilagosan meg kell mondani, hogy még szakértők véleménye is az, hogy ezeket az árakat dumping-áraknak lehetett nevezni, hiszen az utóbbi időben egy-két ország nagyon erősen versenyezni akart a magyar piacért. A szakértők szerint azonban az árak nagyon aránytalanok az üveg vastagságához képest is. Egy kétmilliméteres vastagságú táblaüveg ára négyzetméterenkint 2.90 pengő, a hárommilliméteres ára pedig 6 pengő és ha nagyobb méretben van ugyanez a vastagság, 7—8 pengő is. A gyár jelenleg is le van állítva; úgy értesültem, hogy júniusban vagy júliusban kezd dolgozni és rendszerint 4—5 hónap alatt gyártja az évi üvegmennyiséget. Van eset rá, mint például jelenleg is, hogy rövid időre teljesen kifogy a vastagüvegkészlet. Ma például nem lehet kapni ilyen vastag táblaüveget, mert a gyár készlete kifogyott, a kereskedők kiárusították és például most ebben a tekintetben hiány van. A fogyasztás emelkedéséről kellene gondoskodni. Ez természetesen az építkezésekkel függ össze. Gondolom, hogy ha az árakat jobban le lehetne szállítani, talán a gyár is jobban megtalálná a számítását és a munkásságot is jobban lehetne foglalkoztatni, hosszabb munkaidőben és ezzel bizonyos gazdasági fellendülést lehetne még ennek az egy gyárnak működésébe is belevinni. Szerintem az ilyen privilégiumot élvező gyáraktól a miniszter úrnak be kellene kérni az árkalkulációt és azt állandóan ellenőrizni kellene. Megnyugtatna bennünket is az a tudat, hogy ilyen ellenőrzést gyakorol a hatóság, amelynek szakértők állanak rendelkezésére, amelynél tehát nem lehet olyan árkalkulációt benyújtani, amelyet talán csak úgy hasból írtak. Ha az ilyen kalkuláció reális és csak a tisztességes polgári hasznot foglalja magában, semmi egyebet, ebben az esetben természetesen nem lehet ellene semmi szavunk, sőt töreked-