Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-76

Az országgyűlés képviselőházának 76. \ alakulni, mert ha van valami, ami a magyar nép lelkületével és gondolkozásával ellentét­ben áll, ezt világosan fogja mutatni az, hogy ez az intézmény soha gyökeret a magyar gon­dolatvilágba nem tudott verni, az fogja mu­tatni, hogy ilyen kishitbizomány nem alakult. Ebben a tekintetben nekünk már van bi­zonyos bizonyítékunk, útmutatásunk. Az az 1920. évi földbirtokrendező törvény megalkotta az osztatlan családi vagyon intézményét, amely megengedte, hogy éppen ilyen kis pa­rasztbirtokosok bejelenthetik az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál, hogy családi osztatlan birtokot akarnak alakítani, amelyet azután az elsőszülöttség rendje szerint örö­költek volna az utóbb következő generációk. Mit méltóztatnak gondolni, t. képviselőtár­saim, az elmúlt tizenöt év alatt hány ilyen osztatlan családi birtokra történt bejelentés? (Zaj a középen.) Háromra, t. miniszter úr. De még itt sem állhatok meg, mert a három kö­zül az egyik visszavonta. (Zaj és ellenmon­dások a középen.) Azóta, amikor én megnéz­tem az adatokat, az a másik is visszavonta. (Fábián Béla: Már mínuszban vagyunk azóta!) Erre már szinte hallom t. képviselőtár­saimtól, hogy akkor nincs semmi baj, legfel­jebb kodifikáljuk ezt a kis- és közép hitbizo­mányi (Farkas István: Porhintés a magyar nép szemébe!) és nem fogja igénybe venni az arra jogosított állampolgár. Amint a miniszter úr mondotta az előbbi közbeszólásban, nem kötelező és akkor nem történt semmi baj. De nem ilyen egyszerű a kérdés, mert valóban vannak olyan problémák, amelyekkel egy re­formkormánynak szembe kellene néznie és ilyen a kisbirtok megoszlásának problémája is és a parcella-minimum kérdése. (Csoór La­jos: Nagyon igaz!) Ez a két kérdés itt van és ezekkel foglalkozni kell. És én azért ítélem el a miniszter úr javaslatát, hogy egy formai tessék-lássék megoldásba belemegy, lelkiisme­retét megnyugtatja, a nagy kérdéseket meg­kerüli, mert azokat nem lehetett volna olyan egyszerű paragrafusokkal t megoldani, mint ahogyan deklarálták, megállapították a kis­hitbizományt. Nagyon nehéz kérdés ez, mert ha az em­ber belemélyed, látja, hogy a kérdésnek állan­dóan két vonatkozása van. Nagyon érdekes pl. a parcella minimummal kapcsolatban gróf Tisza István álláspontja, aki a maga részé­ről a naery Mtbizomány mellett foglalt állást és a kis-hitbizomány gondolatát elvetette, azzal nem is foglalkozott, hanem a birtok­minimum megállapításánál mély szociális ar­gumentumokat hozott fel ellene, azt mondván, hogy kettős káros hatása lesz: egyfelől azt a sokat emlegetett kapillarizációt fogja lehetet­lenné tenni, hogy az a szorgalmas munkás­ember magának az ő vagyoni viszonyaihoz mérten, esetleg részletre, hitelbe egy kis darab földet szerezzen és azon elkezdje a felemelke­dést, másfelől lehetetlenné fogja tenni a kis­birtokosnak, hogy a birtok egy bizonyos ré­szének feláldozásával tehermentesítve magát, egy erősebb, konszolidáltabb gazdálkodást kezdhessen. (Lázár Andor igazságügyminisz­ter: És igaza is volt Tisza Istvánnak!) Ezek kérdéseik, t. Ház, de ezekkel szeme kell nézni, el kell dönteni, hogy mit akarunk, de úgy el­dönteni ezeket a kérdéseket, hogy egyszerűen leseperjük az asztalról és helyükbe odateszünk egy olyan panendekli-intézményt, mint ami­lyen a kis-hitbizomány intézménye, ez nem egy haladóan konzervatív, nem egy reform­lése 1936 január 21-én, kedden. 21 kormánynak nem válnék a dicsőségére, ha­nem nem válnék a dicsőségére egy vén csák­lyás, reakciós kormánynak sem. (Élénk he­lyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Kossuthról beszélnek és Bachot utánozzák.) T. Ház! Én az elmondottak alapján levo­nom a konzekvenciákat. Ha az igen t. igazság­ügyminiszter úr éppen a most utóbb említett problémák megoldására jött volna ideával, jött volna akár az agrár-adminisztráció köré­ben a birtokparcella-minimum megoldása te­kintetében javaslattal, amely hasonlóképpen, mint a városi beltelkeknél, megállapította volna agrártermelési szempontból a legkisebb parcellaminimumot, én azt mondom... (Lázár Andor igazságügy miniszter: Én Tisza István gróf véleményét osztom ebben a kérdésben!) Akkor, t. miniszter úr, mit akar a kis hitbizo­mánnyal? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az egészen más! Két egymástól különböző dolog!) Legyen meggyőződve a miniszter úr, hogy a parcellaminimum kérdése sokkal fontosabb kérdés, mint a kis-hitbizomány kérdése. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nagyon sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel!) Hogy meny­nyire fontos kérdés, az kiderül abból, hogy a mai ülésen is a tagosítás kérdése mellett a mi­niszter úr is igen hevesen lándzsát tör. Telje­sen igaza van. De micsoda logika van abban, hogy a szétdarabolt területeket kényszereszkö­zökkel össze akarom hozni és ugyanakkor ér­dektelenséget jelentek ki azzal szemben, hogy megakadályozzam a további szétosztást. Itt van a másik kérdés: a birtok megosz­tásának kérdése, a kisbirtok, a létminimum alatt mozgó kisbirtok megosztásának a kér­dése. Valamelyik képviselőtársam a törzsörök­lés intézményét említette. Szívesebben mozog­nék ezen a vonalon, mint a formai elintézésnek a vonalán, amit a kis hitbizomány intézménye jelent. Természetesen ez a kérdés minden kö­rülmények között nehéz kérdés, de mégis érde­mes arra, hogy azzal foglalkozzunk. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Bőségesen foglal­koztunk vele!) És elvetette a miniszter úr! (Lázár Andor igazságügy miniszter: Igen, elve­tettem!) Én nem tehetek róla, hogy a miniszter úr mindent elvetett, ami jó, és vég­eredményben megmaradt a kis-hitbizomány intézményénél. Megmondom, miniszter úr, hogy miért vetette el a másik rendszert és miért maradt meg ennél. Azért, mert nem merte vál­lalni a felelősséget azokért a megoldásokért, amelyek kötelező állami erővel belenyúlnának a kérdések rendezésébe, hanem választotta ezt a hatástalan fakultatív formai megoldást, ame­lyet külső használatra be lehet állítani mint egy korszakos reformot, befelé meg lehet nyug­tatni a lelkiismeretet, úgy sem fogja senki igénybevenni, tehát a káros következményekért nem kell a felelősséget vállalni, (vitéz Csicsery­Rónay István: Majd meg fogjuk látni, hányan veszik igénybe!) Csak nem kívánja tőlem a t. képviselőtársam, — ha van szélesebb ismerete például a törzsöröklési rendszerről és tisztában van azzal, hogy mit jelent, a köteles rész problémájának reformálása, annak akár eltör­lése, akár kisebb keretek közzé valóiszorítása — hogy ezeket a kérdéseket a még rendelkezé­semre álló idő alatt a t. képviselő úrnak itt előadjam. T. Ház! Felszólalásom végéhez érkezve, le­vonom a konzekvenciákat. Gömbös miniszter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom