Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-85

Az országgyűlés képviselőházának 85. tési és terhelési tilalom, amelyet eredetileg . 12 évben kontemplált, majd pedig 6 évre szállított le a törvényjavaslat, felesleges, de ez felfogás kérdése és attól függ, hogy a kodifikátor hogyan bírálja el a nemzet ama rétegeinek felvevőképességét, amelyekre ez a felszabadult terület természetszerűleg és a viszonyok kényszerű hatása folytán háramlanék, hogyan bírálja el a gazdasági helyzetet, milyen időtartamra reméli a gazdasági helyzet javulását és ezzel szemben milyen időtartam alatt várja azt, hogy a jelenlegi hitbizományi birtokosok — ezt ne méltóztassék személyeskedésnek venni, senkire sem vonatkozik ez — meghalnak. Én kívánom, hogy minél tovább éljenek, de ez a döntő kérdés. Ebben a" tekintetben úgy látom, a kodifikátor más véleményen van, mint én, mert ő nyilvánvalóan pesszimista a gazdasági helyzetnek mielőbbi olyan javulása tekintetében, hogy itt a felvevőképesség lényegesen megváltoznék és optimista abban a tekintetben, hogy nem fog olyan sokáig tartani, míg a hitbizományi birtokosok kihalnak. En fordítva látom a dolgot. Az utóbbiban tiszta szívből pesszimista vagyok, s kívánom, hogy matuzsálemi kort érjenek el, de igenis optimista vagyok abban, hogy a gazdasági helyzet belátható időn belül úgy fog javulni, hogy ez az egyébként nem lényegtelen nagy terület az ország földigénylői részéről igenis vevőközönségre fog találni. Az én nézőpontomból ez a 6 év nem okvetlenül szükséges, de igazán nem oszt és nem szoroz, főleg nem úgy, ahogy azt Eckhardt Tibor beállította, hogy ez ad Calendas graceas eltolja a végrehajtást, mert — mint bátor voltam kifejteni — a szerzett jogokat tiszteletben tartva, erre úgysem kerülhet máskor sor, mint a hitbizományi birtokos lemondása, vagy kihalása esetén és akkor már ez a hat esztendő igazán nem számít, erről kár beszélni» A harmadik szempont ennél a javaslatnál az, hogy a háramlási rend a felszabadult területeken hogyan és mikép rendeződjék. Ez talán a legnehezebb problémája volt a javaslatnak, mert itt volt a legnehezebb megtalálni azt a jogetikai alapot, amelyre nyugodtan fel lehet építeni ezt a javaslatot. Itt a javaslat, de tudtommal az előző kodifikátorok is mindig azt az álláspontot' tartották szem előtt, hogy egy analógiával segítik magukat keresztül ezen a nehéz kérdésen és azt kérdezik, mi volt az alapító feltehető szándéka. Miután pedig az alapítónak feltehető szándéka a magyarországi hitbizományok — azt hiszem — 99 százalékánál a descendensek felé való juttatás volt és csak subsidialiter jelöltek meg oldalágakat, amazok kihalása esetére, szerintem helyes a javaslatnak az az elgondolása, hogy a felszabadult vagyonban a várományosi joggal bíró descedenseket kedvezményez^ és azok felé juttat. Szerettem volna, ha a javaslat itt megáll és nem megy tovább az első oldalágra, mert így igazán a maga teljes következetességében érvényesült volna ez az elv és a jogetikai alap, de .belátom, hogy itt úgylátszik a javaslat kodifikátorát már igazán a föld birtokpolitikai cél vezette, anert az oldalági juttatássál tulajdonképpen előreláthatólag egy egészséges középbirtoktípus fog kifejlődni és szerintem a középbirtokok kifejlődése, szaporodásának elősegítése szempontjából ez a javaslat nagyon fontos, amint azután majd a telepítési javaslat lesz az, amely a kisbií tokkategóriák at fogja továbbfejleszteni. . T. Ház! A negyedik szemponttal tulajdonilése 1936 február 5-én, szerdán. 249 képpen nem sokat kell foglalkoznom, mert ez az, hogy új hitbizományok létesítése indokolt, helyes-e vagy sem. Ez a kötött birtok elvi kérdésének elintézésével szintén el van intézve. Az ötödik szempont a hitbizományi kisbirtok kérdése. A legtöbb felszólaló részéről jóslásokkal találkoztunk, hogy ebből nem lesz semmi, hogy ez nem felel meg a magyar nép sajátosságainak. Ha nem felel meg, akkor kár a puskaport rápazarolni, nem történt baj, ha kodifikálva van is, nem árt ez senkinek, legfeljebb nem fogják igénybe venni. Én azonban nem vagyok ezen az állásponton. Ne méltóztassék mindig a 20 holdas kategóriákra gondolni, 20 holdtól 100 holdig még sok kategória képzelhető el. Kettős cél lebeg a javaslat előtt. Először, hogy kitenyésszen faluhelyen egy olyan erős vezető réteget abban a kisebb, úgyenevezett paraszti társadalomban, amely alkalmas azoknak a közfunkcióknak végzésére, amelyeket magasabb közületekben a hitbizományi birtokosok lesznek hivatva elvégezni. A másik pedig az egyke elleni védekezés. Ezen lehet vitatkozni. Lehet azt mondani, hogy az egyke nem par excellence gazdasági kérdés, — aláírom — de hogy az egyke kérdését az általános öröklési joggal szemben való exeepcióval anélkül, hogy az öröklési jog egész rendszerét megbolygatnók, megoldani nem lehet, az egészen biztos. De itt kínálkozott az alkalom arra, hogy kipróbáljuk azt, — a javaslat is kísérletnek mondja — hogy ott, ahol egyke van, mivel az örökösödési kérdések — nyilvánvalóan — az egyik döntő momentumot jelentik arra vonatkozóan, hogy van-e egyke vagy nincsen — ilyen módon lehet-e az egykén segíteni. Ha azt mondják, hogy más helyen ez esetleg felhívás lesz a keringŐre, akkor kijelenthetem: én ezt nem hiszem, mert ott, ahol nincsen egyke, ez a javaslat nem fogja azt elősegíteni. (Dulin Jenő: Ez majd megcsinálja. — Ellenmondások jobbfelől.) Néni fogja elősegíteni, képviselőtársaim, mert a végrendeleti öröklés ma is ismer kétszeres szubsztitúciót, (Dulin Jenő: Ha majd szerez! De nem tud szerezni!) ma erről nem érdemes jóslásokba bocsátkozni. Én sem akarok Habakuk lenni, de nem ajánlom ezt igen t. képviselőtársamnak sem, bízzuk ezt rá a fejlődésre. Mindenesetre a javaslat semmiféle kárt nem csinál azzal, hogy ezt az intézményt törvénybe iktatja és azt hiszem, hogy ezen a ponton kár jóslásokba bocsátkozni. (Dulin Jenő: Nem jóslás, nyilvánvaló tény.) T. Ház! Kénytelen vagyok foglalkozni még néhány olyan, most már a javaslat egyes szakaszaira vonatkozó megállapítással, amelyeket itt egyik-másik képviselőtársam tett. így elsősorban Rassay képviselőtársam egy jogászokat végtelenül 'kielégítő, az ő pallérozott jogi agyvelejével és dialektikájával nagyszerűen felruházott fejtegetéseiben azt mondotta, hogy a javaslat 38. szakasza tulajdonképpen állandósítja a hitbizománynak kötöttség alatt maradó részét és mentesíti a priori mindenféle földbirtokpolitikai akcióval szemben. Rassay képviselőtársam ugyanis beszédében ezeket mondotta (olvassa): »Azt állítom, hogy ez a törvény a hozzáfűzött bizottsági jelentéssel együtt erkölcsileg mentesíti a hitbizományban visszamaradt mezőgazdasági területeket a jövő telepítés szempontjából.« Nem akarom szószerint felolvasni a következő részt, amelyben Rassay képviselőtársam felhozta a 38. szakasz-